Szerelemregény ez: két fiatal vágyait, közös indulását, útkeresését és érzésvilágát mutatja meg, majd az eltávolodást, a közös jövő elengedését, a viharos elválást. Miközben a szerelmi szálat követjük és sorsokon aggódunk, folyamatosan jelen van a történelmi vonal is, hiszen Jugoszlávia történelmének olyan éveiről kapunk képet (1950-es évek Szarajevója), amit mi, erdélyi magyarok nem ismerünk teljesen. Végig érezni a könyv olvasása közben, hogy a történelmi adatokra épített események minden bizonnyal hosszú és kitartó kutatómunka eredményei. Ettől is hiteles minden leírt helyszín, történet.

Számomra annyira izgalmas volt a történet, hogy nagyon gyorsan elolvastam a könyvet, aztán, mivel épp szabadságon voltam, volt időm elolvasni újra. Második olvasásra már teljesen más részekre figyeltem, a történetet ismerve a karakterek megformálására koncentráltam, elképzeltem őket egy filmben, társítottam hozzájuk színészeket is. A történet, ami különböző idősíkokban zajlik, múltban és jelenben, de olykor a jövőben is, nagyon megható és magával ragadó. Filmként peregnek a képek az olvasó előtt; én sokszor alig vártam, hogy lapozzak egyet, és jöjjön a párbeszéd következő része, vagy a következő mozzanata az eseményeknek. Ebben a könyvben olvastam az egyik legszebb szerelmi vallomást is, ami nem más, mint a Zeleni Vukovi dala: „Szél vagyok, aki a hajadat fújja, …”

Ami mégis leginkább megragadott, és számomra különösen érdekes volt, az nem más, mint az, hogy a történéseket és a mögöttük lévő érzéseket, érzelmeket, örömöket és fájdalmakat egy férfi szemén keresztül, mondhatni az ő szívével látjuk. Ritka az a szerelemről, kapcsolatról szóló könyv, amelynek férfi a hőse, de még ritkább az, amit férfi mesél el. Képet kapunk arról, hogy a főhős miként éli meg legszebb és legnehezebb érzelmeit, mit cselekszik, amikor válaszút elé kerül, hogyan látja a család, a házasság, a gyerekek kérdéseit, illetve milyen válaszokat ad ezekre. Számomra kifejezetten élmény volt ezt olvasni, hiszen teljesen másként éreznek a férfiak bizonyos helyzetekben, mint mi, nők, és ez a könyv ezt mutatja be nagyon szépen. Éppen ezért ajánlanám minden férfinak elolvasásra.

A Mielőtt lemegy a nap érzelemdús könyv; olyan érzelmi hullámvasútra ülteti az olvasót, amiről már nem is akar leszállni, akkor sem, ha éppen lelkileg mélyponton vannak a szereplők, mert úgy tud azonosulni velük, mintha a saját életének részesei lennének, vagy inkább: mintha ő lenne részese a könyv cselekményének. Mély érzéseket tárnak fel a monológok és a párbeszédek, éppen ezért hihető a könyv, az olvasó azt érzi, hogy valóságot adnak a kezébe. Érző és élő emberek valóságát, érzésvilágát, fájdalmait és boldog pillanatait.

Mielőtt lemegy a nap – a cím önmagában is sokat jelent. Mert egyetlen nap alatt, onnantól, hogy felkelünk egészen addig, amíg este a fejünk a párnára ér, számos dolog történhet velünk, jó és rossz egyaránt. De az emberélet is olyan, mint egyetlen nap; amíg lemegy a nap, azaz amíg elmúlik az életünk, számos dolgot tehetünk, jót, rosszat, megfordíthatjuk sorsunkat, újraélhetjük fiatalkori érzéseinket, változtathatunk, újrakezdhetünk.

Pap Éva 1969. április 6-án született Szegeden. Negyed évszázadnyi családi kötődés fűzi a Vajdasághoz. Kezdetben a Pannon Tükör és Irodalmi Jelen folyóiratokban publikált novellákat. Első regénye, az És újra felkel a nap 2020-ban, a második 2021 tavaszán jelent meg Mielőtt lemegy a nap címmel. A szerző finoman árnyalva mutatja be a volt Jugoszlávia területén élő magyarok összefonódását és kapcsolatrendszerét a többi jelenlévő nemzetiséggel.

Bús Ildi
Forrás: olvasoterem.com