Az igazsághoz tartozik, hogy már egy évvel korábban, 1970-ben megjelent zenei albumként, de csak zenés színműként hozott óriási sikert, két év alatt összesen 711-szer játszották.

Sőt a Mark Hellinger Theatre-ben történt színházi ősbemutató sikere minden várakozást felülmúlt. Nem is kellett sokat várni, 5 Tony-díj jelölésre méltatták. Igaz, egyet sem váltott be, de egy évvel később a mű koncertváltozatára Pittsburgh-ben 13 ezren voltak kíváncsiak. A frenetikus siker kétségkívül a kiváló zenei anyagnak köszönhető, amely a klasszikust ötvözi a rock és a beat stílusával, eszközeivel. Mária Magdolna híres dalát (I Don’t Know How to Love Him) például Mendelssohn ihlette. Zeneileg egybefüggő nagy kompozíciókból építkezik, jellemzően négy-öt visszatérő alaptémája már a nyitányban hallható, és később rendkívül kreatívan és sokféleképpen tér vissza, ettől olyan izgalmas, és ez az oka, hogy olyan fülbemászó dalok is felcsendülnek, amelyek önállóan is megállják a helyüket, slágerré váltak.

Az egész darab ikonikus hangvétele hangsúlyosabbá teszi az Újszövetségi történetet, de túl is lép a bibliai alapokon, például a különböző nézőpontok bemutatásával. Mindenképpen forradalmasította a zenés színházat, és új műfajt teremtett a hippikorszak kellős közepén. Eredetileg Ian Gillan énekelte Jézust, Júdás szerepében Murray Head, Mária Magdolnaként pedig Yvonne Elliman volt hallható. A koncerten Gillan és Head helyett két énekes – Jeff Fenholt és Ben Vereen – áll bele a szerepekbe, és csak ketten, Yvonne Elliman és a Pilátust játszó Barry Dennem tért vissza a színpadi változatra. 1973-ban elkészült a színdarab alapján Ted Neeley címszereplésével az azonos című film (Norman Jewison rendezte), amely meghódította a mozirajongókat, és generációk kedvence lett. Ennek hatására a rajongók nemcsak a mozik jegypénztárait, hanem a lemezboltokat is megrohamozták. Ikonikus számai a Getsemane vagy a Heaven On Their Minds, a rádiók is szívesen felvették lejátszási listáikra.

Magyarországon a Budapesti Műszaki Egyetemen került színre elsőként Csuha Lajos, Miklóska Lajos és Bódy Magdi főszereplésével, mindössze tíz előadás után azonban az ország kultúrpolitikai vezetői betiltották, egyszerű divatbábunak, pót-Jézusnak titulálták az egykori híradásokban a „szórakoztatóipar Krisztusát”. Később persze a tiltást feloldották. 1986-ban a Rock Színház kórusának, szimfonikus zenekarának, valamint a zenekar rock szekciójának közreműködésével végre színre kerülhetett a Dóm téren (Szikora János rendezésében), ahol a zenekart Várkonyi Mátyás vezényelte, Jézust Sasvári Sándor alakította, Júdást pedig Makrai Pál. Mária Magdolnát Nagy Anikó, akinek a nevéhez olyan kultikus előadások fűződnek, mint a Sztárcsinálók, vagy a Bakáts téri Utazás Lady Ashtonja. A rockopera jelentős mérföldkő lett a Szegedi Szabadtéri Játékok életében, amely innentől a hazai musicaljátszás meghatározó színhelyévé vált.

Az előadást lemezen is rögzítették a Főnix Stúdióban. Később is a magyar énekes-színészek legnagyobbjai állhattak színpadra Jézusként: Varga Miklós, Csengeri Attila, Szomor György, Feke Pál, Bot Gábor és Tóth Attila.

A Jézus Krisztus Szupersztárt mindig nagy érdeklődés kísérte. Megírásakor borítékolni lehetett, hogy rengeteg támadás éri majd a tematika, illetve a feldolgozása miatt. Minden oldalról meg is kapta a pofonját, de éppen emiatt tudott a Jézus Krisztus Szupersztár egyszerre keresztényellenes és klerikális, antiszemita és cionista, rasszista és testvériségpártoló, feminista és nőellenes, vagyis erősen megosztó lenni. De ez azt is jelenti, hogy soha senkit nem hagyott hidegen. Ott van a színpadokon, tévében, rádióban, moziban, a fejekben és a lelkekben egyaránt. A szerzőpáros még sok zenés színdarabot alkotott együtt, de kétségtelen, hogy a Szupersztárral mérföldkövet raktak le a zenetörténetben.

SzaSzi

Források: shockmagazin.hu, szinhaz.online, fidelio.hu