A birodalom ura az Anjouk-regényfolyam hetedik köteteként jelent meg, egyúttal a sorozat harmadik egységének kezdete is. Milyen dinamika jellemzi majd ezt a trilógiát?

Úgy érzem, az Anjouk-sorozat dinamikája és stílusa a negyedik résszel, pontosabban szólva a második trilógiával ért be igazán: Az ifjú lovagkirály (7-8-9. rész) tehát e tekintetben hasonló lesz, mint az Arany Visegrád (4-5-6. rész). Kötetenként jellemzően 3-4 évet ölel fel a cselekmény, és mind a történetvezetésben, mind az egyes regények hangulatában egyfajta „húzd meg, ereszd meg” játék figyelhető meg: egyfelől hol egészen részletekbe menően, hol meg pörgősebben írok az egymást követő eseményekről, másfelől pedig a drámaibb, véresebb, erőszakosabb részeket mindig könnyedebbek, humorosabbak, kalandosabbak váltják. Hasonló dinamika figyelhető meg a történelmi tények és a fiktív történések kapcsán is.

A már meglévő, népes olvasóközönséged bizonyára izgatottan várta a folytatást. Az Anjouk-sorozatot most felfedezők számára milyen hívószót fogalmaznál meg?

Nehéz erre válaszolni, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy aki a hetedik résszel kapcsolódik be a történetfolyamba, annak minden részlet és utalás világos lesz. Ugyanakkor ez már nyilván egy új történet kezdete a sorozaton belül, továbbá korszakváltás egy adott történelmi koron belül, szóval ki tudja... A regényt mindenesetre – és ugyanígy a teljes sorozatot – azoknak ajánlom, akik szeretnének egy sajátos időutazásban részt venni, akiket akár egy kicsit is érdekel a középkor, és akik a kalanddal, néhol romantikával fűszerezett történetek mellett a véresebb események taglalásától sem riadnak vissza. Az Anjouk mindegyik részében igyekszem egy jó nagyot meríteni a XIV. századból.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Bátor Szilárd, mint tulajdonképpeni főszereplő, általad kreált, azaz nem valós történelmi személyiség. Éppen ezért jellemét, cselekedeteit, sorsát szabadon alakíthatod. Milyen kihívások várnak rá az új kötetben?

Bátor Szilárd a történet kezdetén már harmincéves, meglett férfi, ugyanakkor nőtlen és gyermektelen, és persze továbbra is keresztként cipeli az örökségét. Kísértik a múlt árnyai, de igyekszik továbblépni. Takaros szlavóniai birtoka van, számos csata hőseként ismerik, viszont még mindig nem képes egy saját zászlóaljat felállítani. Rangját tekintve még mindig udvari ifjú, ám a királyi udvart messze elkerüli, nem érdekli a törtetés, a maga útját igyekszik járni messzi déli birtokán. Lassan-lassan belenyugszik a sorsába, próbál belerázódni a maga szerepébe, de persze folyton szembejön vele a kegyetlen sors. Szilárd ebben a kötetben már jóval kevésbé zabolátlan jellem, mint a korábbiakban, de azért persze így is akad kihívás az életében éppen elég.

A királyok éneke címmel megjelent legutóbbi, hatodik kötetben Anjou Károly uralkodásának végnapjaihoz közeledett a cselekmény. Így Lajos herceg hatalomra kerülésével új felvonásához érkezik a történet. Terveid szerint milyen időintervallumot ölel fel a soron következő trilógia?

A hetedik és a nyolcadik rész egyaránt nyolc-nyolc évet ölel fel, a kilencedik rész esetében pedig még képlékeny a dolog. Az ifjú lovagkirály-trilógia az 1350-es évek első feléig tart majd, de azt még nem tudom, hogy pontosan melyik év eseményeivel zárul. A nagy pestisjárványt érinteni fogja, ez teljesen bizonyos, ahogy az is, hogy a harmadik és a negyedik trilógia között ismét átugrunk majd néhány évet: az így „kieső“ esztendők eseményeit szokás szerint a tizedik rész prológusában foglalja majd össze a mesélő.

Olvasóidnak két évet kellett türelmesen várni A birodalom ura megjelenésére. Hogyan tervezed a továbbiakban, milyen ütemben érkezik majd a folytatás?

Azt semmiképpen sem szeretném, hogy az olvasóknak még egyszer ilyen sokat kelljen várniuk az új részekre. Egyelőre úgy néz ki, évente egy Anjouk-regény fér bele az időbeosztásomba, de az Athenaeum Kiadóval egészen 2024-ig minden évre beterveztünk egy-egy meglepetéskönyvet is a soron következő Anjouk-epizód mellé. Ötletekből és történetekből szerencsére nincs hiány.

Filó Tamás
Fotó: Ugróczky István