Az első világháborúból vesztesként kikerülő Németországnak gazdasági, politikai válsággal kellett szembenéznie. Területileg megcsonkították, hadseregének létszámát drasztikusan korlátozták. A vereség felerősítette a szélsőjobboldali nézeteket, megágyazott a nácizmus térnyerésének, hatalomra jutásának.

Rommel oktató parancsnokként kezdte, majd csapatszolgálatba lépett, és karrierje a tábornagyi rangig ívelt. A békeszerződés szégyenbélyegének letörlése egységes társadalmi cél volt, az ország mozgásterét lépésről lépésre tágítani kellett – ebbe beletartozott a hadsereg újjáélesztése, a minőségi kritériumok előtérbe kerülése. A külpolitikai helyzet változása, a fasiszta hatalmak szövetsége ‒ élükön Hitlerrel – egy újabb világégés felé menetelt.

Rommel Hitler személyes kíséretének tagja lett, lehetősége nyílt közelebbi kapcsolatba kerülnie a Führerrel. A háborúban sikereinek fő helyszíne az észak-afrikai front lett, visszaszorította az angolokat, egészen El-Alameinig jutott. Itt kerekedtek felül a Montgomery vezette angol erők. Az északi hadjárat folyamán gondot jelentett az anyagi utánpótlás biztosítása, a nyersanyagforrások szűkössége, azok szállításának biztosítása komoly logisztikai nehézségeket okozott. Gátló tényező volt továbbá a szövetséges olasz erők személyi állományának egyenetlen minősége is.

A szövetségesek előretörése szükségessé tette Afrika kiürítését, de a főhadiszállás ezt ellenezte, ezért átmenetileg megingott Rommel iránt a bizalom. Parancsnokként szolidáris volt alárendeltjeivel szemben, a hadifoglyokkal emberségesen bánt, az ezzel ellentétes utasítást egyszerűen elégette. A szovjet frontra nem került, így nem lehetett az ott elkövetett atrocitások részese.

Kiemelkedő szerepe volt az Atlanti fal megerősítésében, az ellenség itt tett kísérletet a megölésére, amelyet súlyos sérüléssel élt túl. A második front megnyitásakor nyilvánvalóvá vált számára a megadás elkerülhetetlensége, de ezt a Führer kategorikusan elutasította.

1944. július 20-án sikertelen kísérletet tettek Hitler meggyilkolására – Rommel a Vezér törvényes félreállítását szorgalmazta, de a gyilkosságot helytelenítette. Az ügy kapcsán a tábornagyra terhelő vallomás is elhangzott. Hitler nem akarta kivégeztetni kedvenc katonáját, akinek a nimbusza Németország-szerte jelentős volt, így öngyilkosságot ajánlott neki, melynek Rommel eleget tett. Így került sor végül a dísztemetésére.

Daniel Allen Butler: A tábornagy – Erwin Rommel élete és halála című könyvéről itt írtunk.

Csiszár Antal