Az első felszólaló Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója volt. Nagyívű előadását a könyvtárügy jelenlegi helyzetének felvázolásával kezdte. A hazai bibliotékák gyorsan és kreatív módon reagáltak az immár két esztendeje tartó pandémia okozta kihívásokra. Új szolgáltatásokat vezettek be (házhoz szállítás, chat-tájékoztatás, podcastok stb.) és tartottak meg, technológiai újításokat ültettek át a gyakorlatba, fokozottan törekedtek a tartalom-előállításra. Mindezt a foglalkoztatási jogviszony változása és az évi 4-5%-os pályaelhagyás mellett. Mindezzel együtt is napjaink legfontosabb kérdése, hogy sikerül-e visszacsalogatni az olvasókat a személyes látogatáshoz?

Az előadás során ezt követően szó esett a nemzeti könyvtárügy egészéről is. Köztudomású, hogy határainkon túl egységes magyar nyelvterületek vannak, de a szórványban élők száma is jelentős. Az ő könyvtári ellátásuk fejlesztésére is megfelelő eszközöket kell találni, illetve folytatni a Mikes Kelemen programot, amelynek segítségével jelentős határainkon túli gyűjteményeket lehet hazahozni. A Regionális Könyvtári Kollégium megalakulása segíthet: megerősödhetnek és összehangoltabban működhetnek a könyvtárak, együttműködhetnek és tudáscserét folytathatnak a határainkon túli könyvtárakkal is.

Rózsa Dávid a könyvtárakra mint innovációs és kutatástámogató központokra tekint. Ennek megfelelően különösen fontosnak tartja rendszerszinten a szabványos adatkezelést, a mesterséges intelligencia használatát, a szerverkapacitások megosztását, új technológiai eszközök használatát és kutatástámogató szolgáltatások kidolgozását. Az országos könyvtári fejlesztések az előbb felsorolt célok, az egységesség elérése és a könyvtári munkafolyamatok egyszerűsítése érdekében történnek. Célegyenesben van az Országos Könyvtári Platform kidolgozása; évek óta formálódik a Nemzeti Névtér, amely egy hitelesített és egységes személy-, földrajzi- és testületi-név adatbázis; valamint megtörtént a Magyar Országos Közös Katalógus és az Országos Dokumentumellátó Rendszer adatbázisának összevonása is.

Mindezen munkálatok újszerű tudást igényelnek a könyvtárban dolgozó szakemberektől. Szükség van egyrészt friss és megújuló akkreditált képzésekre, amelyek további kompetenciákkal vértezik fel a munkavállalót, illetve a munkáltatóknak fel kell készülniük arra, hogy eleve olyan, új tudással rendelkező, diplomás dolgozókat vegyenek fel, akik a könyvtárosi ismereteket utóbb, tanfolyami formában sajátítják el. Az egyetemi szintű végzettséget adó könyvtári mesterképzés Magyarországon ugyanis gyakorlatilag nem létezik. Előadónk röviden ismertette, hogy az OSZK milyen képzésekkel kívánja enyhíteni a nyomasztó szakemberhiányt, és milyen módon újítja meg képzéseit.

Az előadás záró gondolata, hogy az infotechnikai eszközök és módszerek rohamos fejlődése és a könyvtári rendszer rendkívüli összetettsége mindenképpen indokolttá tenné egy önálló szakterületi törvény kidolgozását.

A nap második előadója Dr. Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója volt, aki a regionális könyvtárak működését ismertette. Előadását a történeti előzményekkel kezdte, nagy hangsúlyt fektetve a közelmúlt változásaira: a minőségbiztosítási tevékenység elterjedésére és a megyei hatókörű könyvtárak koordinációs szerepkörére. Nem rejtette véka alá, hogy a hálózati együttműködésnek vannak dilemmái. Léteznek jól bejáratott és élénk kapcsolatok, valamint lanyhuló, nagyobb odafigyelést érdemlő együttműködési lehetőségek. A regionális könyvtárak működési kereteit törvény szabályozza. Jelenleg három regionális könyvtár működik hazánkban: Debrecenben, Győrben és Kecskeméten. Fő feladataik ismertek: a megyei hatókörű könyvtárak működésének koordinálása és a határainkon túli magyarság könyvtári szolgáltatásainak támogatása. A részletes szabályozás folyamatban van, amelynek hatása majd a későbbiekben lesz érezhető a könyvtári rendszer egészét illetően.

A nap utolsó előadója Dr. Horváth József, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatóhelyettese volt, aki a győri városmonográfia munkálatairól tartott ismertetőt. Már a XVII. századtól megfogalmazódott egy Győr történetét összefoglaló könyv iránti igény. Dr. Horváth József rövid ismertetőt adott a legjelentősebb kezdeményezésekről. Kiemelte Fehér Ipoly 1874-ben megjelent Győrmegye és város egyetemes leírása című úttörő munkáját; Szávay Gyula 1896-os monográfiáját; Borovszky Samu 1910-ben megjelent, Győr vármegyét bemutató kötetét; és az 1971-ben napvilágot látott várostörténeti tanulmánykötetet. Ilyen előzmények után nagy várakozás övezte az 1980-as években létrejött Győri Monográfia Egyesület munkáját, átfogó mű azonban nem született. Szerencsére ez idő alatt is tanulmányok sokasága jelent meg a levéltári és múzeumi kiadványokban, valamint kutatási segédletek, bibliográfiák és adatbázisok készültek, illetve elkészült a Győri életrajzi lexikon két kiadása is.

A megyeszékhelyen 2017-ben körvonalazódott egy városmonográfia kiadásának terve. A megjelenés tervezett időpontja 2021 volt, amikor Győr várossá válásának 750. évfordulóját ünnepli. A cél egy korszerű városmonográfia megalkotása volt, amely tartalmazza a legfrissebb kutatási eredményeket, új megközelítésmódokat alkalmaz és külföldi levéltári forrásokat is felhasznál. Az előkészítés időszakában a szervezők Műhelynapokat rendeztek. Tájékozódtak már kész monográfiák munkafolyamatairól, tapasztalatairól. Felmérték, hol van forráshiány, illetve -bőség, számba vették, hogy kik azok a kutatók, akiket fel lehet kérni egy ilyen volumenű munkára, és megkeresték a szerkesztőket. Ebben a szakaszban már világossá vált, hogy a munka sokkal több időt fog igénye venni, mint ahogy azt korábban vélelmezték. Mindazonáltal a monográfia első kötete még a jubileumi évben megjelenik, bemutatójára a Győri Könyvszalonon kerül sor. Az első kötet 1447-tel bezárólag foglalja össze a város történetét. Szerkesztője Horváth Richárd PhD, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, aki korábban a Győri Egyházmegyei Levéltárban dolgozott. A kötetre még nem a klasszikus monografikus szerkesztés lesz jellemző, hanem 11 tanulmányt tartalmaz. A szöveget térképek és bőséges képanyag illusztrálja. Jelenleg a tördelés zajlik, készül a grafikai terv, s legvégül áll össze a mutatórendszer.

A szakmai előadásokat követően ünnepélyes eseményre került sor. A pandémia miatt csak most nyílt lehetőség a 2020. évi Kisalföldi Könyvtáros-díj átadására. Az elismerést Nagy Mária, a Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtár és Levéltár dolgozója nyerte el és vehette át elkötelezett és magas szintű munkájáért.

Berente Erika
Fotók: Pozsgai Krisztina