A katonai objektumok építését a nagy északi háború (1700-1721) indokolta, melyet Svédország vívott az orosz-lengyel-szász-dán koalícióval. Az építkezés közvetlenül Szentpétervár megalapítása (1703) után meg is kezdődött, és a következő két évszázadban folyamatosan gondoskodtak róla, hogy a város védve legyen a tenger felől. A közvetlen védelmet 20 erőd biztosította (ezek egyike a Sándor-erőd), de a Finn-öböl déli és északi partján összesen 40 létesítmény épült fel az idők folyamán, melyek együttesen félelmetes véderőt képviseltek. Érdekesség, hogy ezeknek az építményeknek csaknem a fele mesterséges szigeten található.

Az egyik leghíresebb ezen tengeri véderőművek közül a Sándor-erőd. Az építésre I. Miklós cár (1796-1855) adta ki a megbízást, és a testvéréről, I. Sándor cárról (1777-1825) nevezte el. Maga az építkezés 1838 és 1845 között tartott, és Lev Lvovich Carbonnier, valamint Moris Gugovich Destrem tervei alapján készült, Mihail von der Veide felügyelete alatt. Példának a francia Fort Boyard kazamataerődöt tekintették. Az objektum egyike a mesterséges szigeten lévőknek. Az alap 5535 db, a tengerfenékbe erősített 12 méteres cölöpön nyugszik. A gerendák közötti űrt speciális alapanyagból gyúrt téglákkal töltötték fel. Erre jött egy réteg homok, egy réteg beton és egy réteg gránit. Ezen áll maga a téglából és gránitból készült épület, mely ovális alakú, egy udvarral a közepén. 90 m hosszú, 60 m széles, 3 szintes, és 1000 fős helyőrség befogadására képes. A lőállások 103 ágyú és 34 egyéb fegyvernek tudtak helyet biztosítani.

A létesítmény feladata az volt, hogy Az I. Péter, az I. Pál, valamint a Kronshlot erőddel és a Fort Constantin parti üteggel közösen őrizze a balti vízi utat a Kotlin tengeri bázistól, Kronstadttól délre, Szentpétervárig. Az erőd – stratégiai elhelyezkedése ellenére – soha nem volt katonai műveletek színhelye, melyhez igen erőteljesen hozzájárult az a tény, hogy a puszta léte képes volt elriasztani az ellenséget, ahogy ez meg is történt a krími háborúban (1853-1856). Az épületet 1868-1869-ben, 1867-ben és 1885-ben korszerűsítették, de a 19. század végén már csak lőszerraktárnak használták. 1896-ban az építményt az I. Péter erőddel és az I. Pál erőddel együtt törölték az orosz katonai nyilvántartásból, mert már nem volt katonai jelentősége a modern fegyvereknek köszönhetően.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Így történt, hogy az építményt – elsősorban elszigeteltsége miatt – 1897 és 1899 között átalakították laboratóriummá, tudományos könyvtárral és más kiegészítő létesítményekkel. A magas halálozási arányú járványos betegségeket (pestis, kolera, tetanusz, tífusz, vörheny, a staphylococcus és streptococcus fertőzések) kutatták. Innen kapta az épület a második nevét: Pestis erőd. Itt hamvasztották el a pestissel megfertőződött, majd megfelelő kezelés hiányában elhunyt orvosokat is. A labor az Orosz Orvostudományi Akadémia Kísérleti Orvostudományi Intézetéhez tartozott egészen 1917-ig. Akkor bezárták, és az objektumot átadták a haditengerészetnek, akik 1983-ig tárolókat és javítóműhelyt tartottak fenn itt. Az ezredfordulón magánpartik megrendezésére használták, ma pedig turistalátványosság, ahová hajókirándulásokat szerveznek.

tmoni

Forrás: Hello Világ, Falanszter, Wikipedia (angol), Atlas Obscura, Unusual Places

A képek a Wikimedia Commons és a flickr.com gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltők/tulajdonosok felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videók ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom