A könyvnek külön szerzője (Jozef Karika) és külön narrátora van (Igor). A történet egyes szám első személyű, mindenről Igor szemszögéből szerzünk tudomást. Ez a sztori előnye, ennek köszönhetően az olvasó valósággal úgy érzi, hogy része, néha okozója az eseményeknek. A feszültség fokozatosan növekszik, az érzelmek széles skálán mozognak a lomha unalomtól a kételyig, a felcsigázottságon át egyenesen a rémületig.

A tartalom is lépcsőzetesen szippantja be az olvasót. Eleinte még lassan olvassuk, esetleg ellenőrzünk néhány adatot, helységnevet, majd fokozatosan gyorsítunk az olvasási tempón, már nem vesztegelünk szlovák térképet nézegetve, végül csaknem száguldunk a sorok közt, már csak azért is, mert várjuk a feloldást, a feszültség megszűnését – ami nem jön el.

Ha már a tartalom szóba került, igazából pár mondatba összesűríthető: Igor egy régi, elhagyatott elmegyógyintézet kiürítésével és felújításával próbál egy kis pénzt keresni. Sikerül kinyitnia egy páncélszekrényt, amelyben néhány orvosi papírt talál egy páciensről, aki eltűnt a Tribecs-hegységben, majd három hónap múlva előkerült. Innentől Igor a Tribecs-hegység és a rejtélyes eltűnések megszállottjává válik. A logikus magyarázatok és ezotérikus elméletek közt ingadozva téli túrát szervez a Tribecsbe, barátnőjével és két férfival együtt. A túra szinte tragédiába torkollik.

Ha a regény cselekményét nagy vonalakban ismertetjük, nehezen lehet elképzelni, hogy ez egy thriller. A Tribecs Közép-Szlovákiában található kis hegység, de inkább csak dombság, ahol még eltévedni sem lehet. Legmagasabb csúcsa a 829 méteres Nagy Tribecs. Települések veszik körül, és ha valaki el is téved, előbb-utóbb (de inkábbb előbb) lakott településre ér. Reálisan gondolkodva arra jutunk, hogy csak felkészületlen turisták keveredhetnek bajba, kedvezőtlen időjárási körülmények között. Ám a négyes csapat sorra kifogy a logikus magyarázatokból, és kénytelenek mindenre logikátlan indoklást találni. Tulajdonképpen semmi égbeszökően rémisztő nem történik velük, de pont a sorozatos akár igaz is lehetne, akár meg is történhetne jelenségek teszik olyan rémisztővé. Valahányszor egy stabil pont feltűnni látszik, és ellazulnánk, az kártyavárként dől össze. A túra napjai tökéletesen ábrázolják a működő elme és személyiség teljes szétesését. Át kell értelmeznünk a téboly definícióját, és mindent, amit eddig róla gondoltunk. Talán a beteg fejében nem egy zűrzavaros világ uralkodik, hanem egy idegen elrendezésű univerzum működik,és lehetséges olyan zűrzavar, ami sok rend összekapcsolódásával keletkezik. Innen már nincsen távol sem a párhuzamos univerzumok létezése, sem a másik dimenzió valósága, sem az időhurkok és világok közti hasadékok bizonyossága. Innen is a könyv címe, valamint utalás egy elméletre, mely szerint a Tribecsben létezik egy hasadék különböző világok közt, és ebben tűnnek el nyomtalanul az emberek, mintegy nyolc évtizede.

Leginkább hétvégi olvasmánynak ajánlom, vagy vakáció idejére. A cselekmény egy idő után valósággal pörög, nehéz lenne (meg kár is) félbeszakítani. Érdekes az is, hogy a napszak mennyire befolyásolja azt, ahogyan értelmezzük az elbeszélést. Míg napközben legyintünk, és meggyőzzük magunkat, hogy mindenre van magyarázat, este már nem vagyunk olyan bátrak. „A sötétség nem tesz jót a logikának. A sötétség az irracionalitás birodalma” – állítja Igor, és egyet kell értenünk vele. Felnőtteknek ajánlom, ám még felnőttként sem egyszerű feldolgozni az olvasottakat, rendet rakni az ésszerű és ésszerűtlen, valóság és hallucináció közt, eldönteni, mi a mendemonda, mi hazugság és hamisítás, melyik része az igazság, majd utólag egyetlen információ-morzsa alapján átértelmezni mindent, amit addig a pontig gondoltunk. Határozottan ajánlom a thriller kedvelőinek, illetve mindazoknak, akik szeretik a valós eseményeken alapuló rejtélyes, megmagyarázhatatlan történeteket.

A nyelvezet hétköznapi, közérthető, modern szavakkal és kifejezésekkel teletűzdelve. Helyenként humoros, de végig kíméletlenül őszinte. Az elbeszélés elején még összeszedett, érthető Igor mondanivalója, de az elme szétesésével a szavak mögötti gondolatok is szétcsúsznak. Kimondottan szembeszökő a diszkrepancia az elbeszélés eleje és a vége között. A fokozott feszültség után a katarzis és a konfliktusok, ellentmondások feloldása is elmarad. Jóval több kérdés marad az olvasóban, mint amennyivel nekifogott olvasni, és ezzel a szerző is így van. Ha van egy gondolat, ami még sokáig elkísér, ez az: „Fura, hogy a végzet felé vezető úton milyen sok van belőlük, mennyi a kereszteződés, leágazás, váltó – és az ember mégis magabiztosan halad egyenesen a pusztulásba.”

Jozef Karika Szlovákiában született 1978. november 15-én. Több regény szerzője, egyelőre A hasadék az egyetlen magyarra is lefordított műve. Szlovákiában hatalmas sikert aratott a könyv, valóságos popkulturális jelenséggé nőtte ki magát. A hasadék megjelenésétől kezdve a Tribecs úgy vonzza a turistákat, mint Új Zéland A gyűrűk ura óta.

Farkas Kinga Kaszandra
Forrás: olvasoterem.com