A tweed- és flanelkosztümök az ősz megannyi színében pompáztak ilyenkor a Pilisben, Dobogókőn vagy a Mátra lejtőin. A divatnak semmi sem szabhatott határt, holott a lejtők és sziklák megmászásához minél praktikusabb viseletre volt szükség. „Furcsa, hogy még mindig sokan vannak olyan ’sportlady’-nek címzett, de a turistasághoz édeskeveset értő hölgyek, akik végkép nem tudják felfogni azt, hogy sem a könnyű, sem a nehéz hegyi túrákhoz nem kötelező a lenge crépe de chine, a zsorzsett toalett, a selyemharisnya, a magassarkú francia cipő. Az efféle dekorált megjelenés ‒ enyhén szólva ‒ komikus hatású a szabad természet szabadságában, és esetleg az egész kirándulás kedélyességét is elrontja. … Egyszerű gyapjú sportruha, kis hátizsákba eltehető felsőkabát, vízhatlan talpú Haferl cipő, rövid, szöges végű, kampós bot, ennyiből áll a minden igénynek és minden szubalpin (középhegységi) túrának megfelelő felszerelés” ‒ írta 1928-ban a túrázóknak szánt tanácsát a Magyar Lányok című magazin.

Piknik a Somló tetején, a vár romjainál (Gróf Esterházy Károly Múzeum CC BY-NC-ND)

A divatlady-k azonban fittyet hánytak a józan észre, így a neves pesti szalonok egymással versengve készítették a borvörös, cobolybarna vagy éppen hamuszürke sportkosztümöket. Az elegáns szabású ruhák nemcsak a hegyek lejtőin tűntek fel, hanem különböző őszi sportnapokon is. Az autó- és lóversenyek igazi divatbemutatókká váltak, ahol elegáns asszonyok gardróbjuk legcsinosabb darabjait öltötték magukra. A női divat luxusa nem ismert határokat.

Ők nem mentek messze a várostól (Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára CC BY-NC-ND)

Azoknak, akik nem jutottak be a divatszalonok előkelő világába, szintén praktikus tanácsokkal szolgáltak a magazinok. A régi viharkabát szappanos és timsós oldatban szinte újjávarázsolható volt az egyik képes magazin újságírója szerint: „Az őszi kirándulásra így tisztítjuk ki legjobban régi viharkabátunkat: először langyos szappanos vízben kimossuk. Azután 5%-os timsóoldatot készítünk, és abban áztatjuk a kabátot. Most erős szappanos hígba tesszük, majd újra a timsóoldatba. Végül szárításra kiakasztjuk a levegőre. Bal oldalon, nedvesen kell vasalni.” (Színházi Élet, 1935/41.)

Salgótarján mellett (Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára CC BY-NC-ND)

Azoknak, akik piknikkosarakkal vágtak neki a vöröslő őszi erdőnek, szendvics és aprósütemény receptekkel szolgáltak a lapok. Az Élet című folyóirat szerint akár kisebb adag húst is érdemes magával vinnie a túrázóknak, hogy egy tisztásra érve maguk készítsék el a bográcsgulyást vagy a hamuban sült kolbászt. (1937/38.) Akinek nem akadt partnere a nyári szezon végére, annak sem kellett búslakodnia a Képes Krónika szerint, hiszen „vége a nyári szerelmeknek… és kezdődhetnek az őszi udvarlások”. Elképzelhető, hogy ez ösztönözte a Tolnai Világlapja apróhirdetéseiben – ilyen-olyan – céllal társaságot kereső hirdetőket: „Két hónapra, míg szabadságom tart, megértő, kedves kis úrileány ismeretségét keresem, kivel az időt kellemesen tölthetném el. Lapban jelzett leveleket „Szeptember” jeligére a kiadóba kérem. Házasság lehetséges.” (1926/36.) „Két szőke úrileány, lehetőleg jókedélyü, vagyonos fiatalemberek (barátok) ismeretségét keresi, akikkel kellemesen eltöltött őszi szezon után házasságról is cseveghetnek. Jeligénk „Klassz”. Levelet lapban jelezni.” (1926/37.)

Címlapkép: Piknik a szabadban, talán éppen kora ősszel (Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára CC BY-NC-ND)

Fejes Katalin
Forrás: forumhungaricum.hu