A nyolcvanas évek második felére a Szovjetunió tartalékai kimerültek. Elmélyült a gazdasági válság, technikailag messze elmaradtak a modern világtól, az életszínvonal aggasztóan alacsonyra esett, a fegyverkezés minden anyagi forrást elapasztott. A tervgazdálkodás nem váltotta be a reményeket, a mennyiségi szemlélet háttérbe szorította a minőségi szempontokat, a vállalatok anyagi érdekeltsége ellentmondott a hatékonysági követelményeknek. A termékösszetétel nem felelt meg a lakosság igényeinek, mindezt pedig súlyos áruhiány tetézte. A csaknem üres boltok előtt kígyózó emberek sora a mindennapi városkép velejárója volt.

A Brezsnyev éra óta tartó stagnálás megérlelte keserű gyümölcseit, a politikus halálát követően elaggott főtitkárok (Andropov, Csernyenko) regnálása következett. Őket váltotta aztán a poszton az ötvenéves Mihail Szergejevics Gorbacsov, vele pedig új időszámítás vette kezdetét a hatalmas országban. A főtitkár édesapja egyszerű kolhoztag volt, tehetséges gyermekének tanulását a család teljes szívvel támogatta. A fiatalember a Lomonoszov Egyetem jogi fakultásának hallgatója lett. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Raisza Tyitarenkóval – a filozófus végzettséget szerzett fiatal nő élete párja lett.

Gorbacsov először vidéki politikai munkatársként a mezőgazdasággal foglalkozott. Működési területén kiváló gyógyforrás volt, melyet a párt jeles tagjai – köztük Leonyid Iljics Brezsnyev is – rendre felkerestek. A kapcsolatok tették lehetővé, hogy Moszkvába kerüljön, és karrierje felfelé íveljen. Döntő támogatója a Brezsnyevet követő Jurij Vlagyimirovics Andropov lett, aki utódának szánta, ezért felhívta a figyelmét arra, hogy mélyedjen el a külpolitika kérdéseiben. A körülmények aztán úgy alakultak, hogy csupán Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko halála nyitotta meg számára az utat a legfőbb hatalom felé: Vjacseszlav Vasziljevics Tyihonov, Dmitrij Usztyinov és Andrej Andrejevics Gromiko, a Párt „nagyágyúinak” hathatós támogatása végül a főtitkári székbe juttatta Gorbacsovot.

A Szovjetunió eljövendő időszakának első számú vezetője előtt gigantikus feladatok tornyosultak. Gyökeresen át kellett formálni a birodalmat, hogy nagyhatalmi helyzetét megőrizze. Gorbacsov tisztában volt azzal, hogy Magnyitogorszk kohászata és a többi város nehézipara felett eljárt az idő, a jövő a biotechnológia, a kibernetika és az informatika fejlesztésében van. Ezen a téren feltétlenül a Nyugat térfelén „pattogott a labda”. Mindennek a harmincas évek szovjet iparosítása már egyáltalán nem felelt meg.

Vezetésének első napjaiban Gorbacsov nyilvánosságra hozta szándékát, mellyel meglepetést, és egyben reményt is keltett. Szakítani kívánt a megszokásokkal, fel akarta törni a diktatórikus hatalom páncélját: teret kell nyitni a vitáknak, a vélemények megfogalmazásának, fel kell gyorsítani a gazdasági fejődést, melyhez gyökeres átépítésre van szükség. Felmérte a gazdaság állapotát, ahol szembesült a logisztikai anomáliákkal, a mezőgazdaság alacsony termelékenységével. Idegen példákat tanulmányozott, köztük a kiválóan működő magyar mezőgazdaságot. Világossá vált előtte, hogy az erőteljes fegyverkezés nem tartható fenn – ezzel megnyílt az út a katonai kiadások, a fegyverkezés csökkentése felé.

Törekvései nyugaton – a kezdeti bizalmatlanságot követően – kedvező visszhangra találtak: a Szovjetunió számára égetően szükséges anyagi és technikai segítséget csak az ottani országoktól remélhetett. A tárgyalások fonalát Ronald Reagan elnökkel vette fel, George Bush elnöksége idején viszonyuk mondhatni baráti lett. Az angol miniszterelnök ismerte fel először, hogy Gorbacsovval lehet üzletet kötni, így Helmut Kohl bizalmatlansága is oldódott.

Gorbacsov azt is felismerte, hogy a brezsnyevi doktrína már nem járható: lemondott a kelet-európai országok függőségének fenntartásáról, gátolta a visszarendeződési törekvéseket (a románok háborús fenyegetéseit a rendszerváltozás útján járó Magyarországgal szemben). Nem állta útját a német egység újbóli megvalósulásának, a berlini fal leomlott.

A főtitkár azzal is kitűnt elődjei közül, hogy beszélt angolul, valamint felesége, Raisza, az első szovjet first lady is rokonszenvet váltott ki. Hazájában azonban meglehetősen népszerűtlen volt. Az életszínvonal nem javult a katonai lobbi neheztelt befolyásának csökkenése miatt, a „héják” 1991 augusztusában sikertelen puccsot kíséreltek meg, Gorbacsov hatalma csökkent, Borisz Nyikolajevics Jelcin került előtérbe. A glasznoszty utat nyitott a köztársaságok függetlenedési törekvéseinek, mindez végül a Szovjetunió felbomlásához vezetett. A közben államfővé avanzsált Gorbacsov pedig lemondott, a továbbiakban előadás sorozatokat tartott.

Csiszár Antal