New York metropoliszában amúgy soha semmi nem lehet igazán meglepő, de azért bizonyára egy-két másodpercre tátva maradt a 2017. február 7. és október 1. között a Metropolitan Operába, a David H. Koch Színházba (balett) vagy éppen a David Geffen Hallba (filharmonikusok) igyekvő közönség szája. Mert a Lincoln Center előtti Columbus sugárút túloldalán, a Dante Parkban a NYC Parks Art in the Parks program keretében egy Hippo Ballerina nevű szobrot helyezett el Bjørn Okholm Skaarup művész első New York-i kiállításának – amelynek a Cavalier Gallery adott otthont – kísérő installációjaként. A 4 és fél méter magas, több mint két és fél tonna súlyú, bronzból öntött, réz tütübe és ujjatlan blúzba öltöztetett alkotás valójában kulturális „ötvözet” is egyben: egyrészt tisztelgés Walt Disney Fantázia című, 1940-ben bemutatott zenés rajzfilmje, valamint Edgar Degas híres szobra, a Kis 14 éves táncoslány előtt.

A Hippo Ballerina szemléletesen illusztrálja Skaarup azon képességét, hogy az ősi mítoszokban, a művészettörténetben, a modern animációban és a kortárs populáris kultúrában fellelhető témákat játékos módon, a nézőt bevonva értelmezze újra. „Úgy gondolom, hogy a művészettörténeti témák újjáélesztésének szórakoztató módja, amelyek az utóbbi időben feledésbe merültek, az állati allegóriák, mivel az animáció és a mesék révén hozzászoktunk ehhez” ‒ mondta el beállítódásáról a dán származású művész, aki ma már New Yorkban él és alkot. 2017. október 1-jén aztán a Hippo Ballerina fogta magát, és elköltözött eddigi helyéről. Ma (elvileg) a Vasalóház (Flatiron Building) mellett fényképezhetik a turisták, de korábban látható volt a Nyugati 37. utca és az 5. sugárút kereszteződése mellett is.

„Munkáim a természet és a kultúra határai között játszanak. Az állatok teljességgel ’kulturalizáltak’, emberi példázatokat ábrázolnak, vagy ember alkotta eszközöket használnak.” Bjørn Okholm Skaarup 1994 és 2004 között a koppenhágai Dán Nemzeti Múzeum művészeként dolgozott, majd Firenzébe költözött, és 2009-ben doktorált művészettörténészként az Európai Egyetemi Intézetben. Donatello, Michelangelo és Giambologna reneszánsz szobrászok munkásságát tanulmányozta, és megtanulta a nagyméretű bronzöntés eltűnőben lévő művészetét („A bronzzal az elképzelhető legdinamikusabb formákat lehet létrehozni.”). Alkotásai a szakrális és profán „kulturális párbeszédével” foglalkoznak, megfelelő iróniával, a képregény és a film népszerű képzeletvilágán keresztül. A kétezer éves művészettörténet, valamint az azt alakító ókori görög és római, olasz reneszánsz és francia impresszionista bronzmesterek által inspirálva Skaarup jól megmunkált, antropomorf figurái a művész komoly tudományos tanulmányok iránti elkötelezettségét és könnyed szellemességét ötvözve egy csodálatos, szeszélyes világot teremtenek.

Szilvási Krisztián

Forrás: pinterest.com, frilligallery.com, bos-art.com

A kép a flickr.com gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Dan Kitchener: A Rainy Night in Tokyo (Camden, London)
2. rész: Bordalo II: Lince Ibérico (Parque das Nações, Lisszabon)
3. rész: Hunto & Mister Thoms: Connectivity Matters (Shoreditch, London)
4. rész: Claes Oldenburg és Coosje van Bruggen: Houseball (Mitte, Berlin)
5. rész: Tadas Šimkus és Žygimantas Amelynas: The Master – Wise Old Man (Kaunas, Litvánia)