217

Interaktív felolvasás, utazások térben és időben, anekdoták győriekről, valamint az Elveszett paradicsom

A győri Ünnepi Könyvhét – 3. nap

harcos-balint-unnepi-konyvhet

Szeptember 4-én, szombaton utolsó napjához érkeztek a 92. Ünnepi Könyvhét és 20. Gyermekkönyvnapok programjai a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárában, valamint a Baross úton. Harcos Bálint interaktív felolvasással szórakoztatott gyereket és szülőt, Nagy István, Iván Csaba, Hajba Ferenc és Nagy Roland, valamint Juhász Árpád új köteteket mutattak be, Horváth Viktorral, az Írórezidencia program vendégével pedig beszélgetés volt hallható.

Harcos Bálint interaktív felolvasása
(Márné Tóth Krisztina írása)

A Győri Pagony szervezésében a szeptember 4-i, szombati nap első programján, 10 órakor Harcos Bálint költő-író-apuka érkezett jó kedvet csinálni a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermébe. Neve biztosan ismerősen cseng a kisgyerekes családokban, hiszen több közkedvelt gyerekkönyv szerzője (Petya és Tulipán, A Tigris és a Motyó, A boszorkánycica). A mesék mellett pedig már verseket, regényeket, sőt még forgatókönyvet is írt.

A délelőtti programon legnépszerűbb sorozatából, a Szofi történeteiből (egy cserfes és imádnivaló kislányról szól, Cristina Quiles spanyol illusztrátor rajzaival) olvasott fel néhányat. De nem is akárhogyan! A mesélő és a gyerekek párbeszéde, a történetek fantáziavilága igazán magával ragadott mindenkit. Fesztelen hangulat, vicces grafikák, kedves történetek és a végén ajándék a Pagony könyvesbolttól – egyszóval minden adott volt, hogy jól szórakozzanak a résztvevők.


Nagy István: Rábaközi emlékművek 3. kötet
(Berente Erika írása)

nagy-istvan-unnepi-konyvhet

Az Ünnepi Könyvhét utolsó napján, szombaton délelőtt 11 órakor egy nagyszabású mű harmadik kötetét mutatta be a szerző, Nagy István a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében, akit sokan mint fotográfus mestert ismernek, de legalább annyian a helytörténeti kutatót látják benne. Nagy István néhány évvel ezelőtt elhatározta, hogy számba veszi a Győrtől nyugatra eső kistérség, a Rábaköz emlékműveit. Kocsiba szállt, fényképezett, beszélgetett a helybéliekkel, könyvtárakban kutatott, cikkek és könyvek garmadáját nézte át. Így született meg 2017-ben a Rábaköz északi, majd 2018-ban a terület keleti részét bemutató első és második kötet.

Utoljára maradt Rábaköz nyugati felének felfedezése. Mintegy 20 ezer kilométert megtéve, minden települést legalább háromszor felkeresve egy év alatt gyűlt össze az anyag. Csupán Kapuvár feltérképezése 1 hónapi munkát adott. Nagy István nem leltározott, nem csoportosított, hanem megörökítette a térség kulturális kincseit. Nem különítette el a világi és a vallásos emlékműveket, nem tematizált. Ugyanakkor megállapított néhány tényt. A közösségek általában a hittel, a hazaszeretettel, a hősiességgel és a szabadsággal kapcsolatos emlékhelyeket hoztak létre. A másik fontos észrevétele, hogy e kistérség településein nagyfokú vallási tolerancia tapasztalható. Példa erre, hogy Cirák és Vág templomának emléktábláján a második világháború izraelita áldozatai is szerepelnek.

A bevezető után képek vetítésével kaphattunk képet a rábaközi emlékhelyek gazdagságáról. Az előadó az emlékművek közül bővebben ismertetett néhányat, például a Rábacsécsényből kivándorolt „amerikás” magyarok által finanszírozott keresztet; Lányi János kanonok Mihályiban lévő emléktábláját, ami sok kutatómunkát adott. Mint megtudtuk, Lányi Jánost a forradalom alatti tevékenységéért 7 év börtönre ítélték, amelyből 3 évet töltött le.

A bemutatón nagy helyet kaptak a Kapuváron és környékén elhelyezett 1956-os emlékművek. Hogy értelmezni lehessen őket, szó esett az andaui hídról, az 1956-os tömeges kivándorlásról, sőt Nixon alelnök közbenjárásáról is. Az emlékművekről készült fotók bemutatása után a vicai származású 56-os emigráns, Szalay László Antal – ma kapuvári gyártulajdonos – érzékletesen idézte fel a korszak történéseit, disszidálásának körülményeit. A rendezvény a kor nagy slágerével, a Honvágydallal zárult.


Iván Csaba: Az utak ideje
(SzaSzi írása)

ivan-csaba-unnepi-konyvhet

Iván Csaba Az utak ideje című könyvét – mellyel a szerző szombaton délután 15 órakor érkezett a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermébe – már többen ismerhetik, hiszen 2020-ban megjelent, nyilvános bemutatására – amelyet a pandémia miatt kétszer is el kellett halasztani – viszont ezúttal került csak sor. Az érdeklődők nyilván úgy érezhették, hogy megérte ennyit várni a bemutatóra, hiszen a karcsú kötet rendkívül informatívan mesél más kultúrákról, szórakoztatóak a szerző személyes élményei, egyéni humora. A gondosan szerkesztett kiadvány műfaja „szubjektív búvár zsebkönyv”. Hogy ez pontosan mit is jelent, miért indult a szenvedélyes utazó európai kultúrkincsek, fontos helyszínek nyomába, hogyan kell értelmezni a címadást, és hogyan kapcsolódik ide a mottóként szereplő indiai felfogás, milyen szimbolikus jelentést hordoz a borítón látható Boszporusz-híd, miért állnak közel a szerzőhöz az írek, vagy miért kedvenc helye Párizs – többek között ezekről is hallhattak a vendégek a beszélgetés során.

Iván Csaba a sok tervezett és véletlenszerű élmény közül felelevenített néhányat, így legalább gondolatban „eljuthattunk” a párizsi kávézók teraszáról az egyiptomi sírkamrákhoz, az ír pubok gondűző világától a Tádzs Mahal hófehér falai közé. Ez utóbbiról például az is kiderült, hogy a köztudattal ellentétben nem az örök szerelem mauzóleuma, hanem az égi Jeruzsálem földi mása, ahogyan ezt a feliratai is tükrözik. Juhász Attila remek kérdései és Kámfor Barnabás stílusos gitárjátéka is hozzájárultak ahhoz, hogy a bemutató végére a hallgatóság a könyv elolvasásához, és talán még a világjáráshoz is kedvet kapjon.


Hajba Ferenc – Nagy Roland: Az államminiszter alsógatyája
(Szilvási Krisztián írása)

hajba-ferenc-nagy-roland

Szeptember 4-én, szombaton 16 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében „lengén öltözött” orvosokról, sportolókról, művészekről, közéleti szereplőkről, politikusokról, gazdasági vezetőkről szólt a fáma: Hajba Ferenc újságíró és Nagy Roland zsurnaliszta, rádiós, sportriporter egyszerre drámai és vicces tartalmú kötete, Az államminiszter alsógatyája Győr város egykori és mai személyiségeiről összegyűjtött egyedi sztorikat, anekdotákat tartalmaz – mindennek lehettünk fül-, valamint szemtanúi is Farkas Mónika moderátor kérdéseinek nyomán.

Hajba Ferenc 40+ éve, Nagy Roland pedig 20+ éve dolgozik az újságírás területén, s bár előbbinek szélesebb az egykori ismertségi- és emléktartománya, utóbbi rengeteget jár külföldre, így gazdagabb „látásmóddal” színesítette a kötetet. A rendezvény elején szinte még említésre sem kerülhetett egy-egy konkrét történet, máris meglepetéssel tapasztalhatták a nézők és a pódiumon ülők egyaránt, hogy bizony a közönség soraiban tartózkodnak olyanok is, akik a lapokon szerepelnek. Rögtön szót kapott például Velekei László, a Győri Balett igazgatója, valamint prof. dr. Ostorharics-Horváth György, a pszichiátria „győri atyja”. Utóbbihoz Hajba Ferenc azonnal tudott kapcsolni egy sztorit, melyből a mögötte álló személy pozitív képe is kirajzolódott – és ez valahol egészében jellemzője a kötetben szereplő történeteknek, amelyeken keresztül „jó” vagy „rossz”, de mindenképpen élő portrék elevenednek meg.

Nagy Roland anekdotáinak többsége a sport világához kapcsolódik, és mivel a közeg őt – sportújságíró és -riporter lévén – szívesen és szeretettel fogadta be, a bulvár érdeklődésének irányába húzó sztorijait, valamint a bennük szereplőket erkölcsileg helyesen „nem adta ki” a kötetben. A történetek – mindkettejük részéről – összeségében vállaltan személyes, szubjektív megközelítésből is szólnak, melyek mögött jobban felsejlik az újságírók személy(iség)e is. Hajba Ferenc látásmódja pedig ráadásul remekül adja vissza az élet abszurditását.

Az államminiszter alsógatyája sokszor mélyen privát epizódjai mindezeken túl nemcsak az alanyaikat, hanem magát a kort is tökéletesen jellemzik, és a könyvnek nem elképzelhetetlen folytatása sem, mert a visszajelzések pozitívak, illetve sok-sok sztori „került elő” még akkor is, amikor a megszerkesztett kötet már úton volt a nyomdába.


Juhász Árpád: Emberevők unokái között
(SzaSzi írása)

juhasz-arpad-unnepi-konyvhet

Juhász Árpád geológus, a Magyar Tudományos Akadémia Ismeretterjesztési Bizottságának tagja, a hazai természettudományos ismeretterjesztés egyik legjelentősebb alakja, aki túlélt egy halotti tort a kannibálok földjén. Ez teljesen komoly állítás, a professzor ugyanis nem riad vissza attól, hogy olyan helyeket keressen fel, amelyeket más messzire elkerülne. Legutóbb Emberevők unokái között járt, együtt élt Indonézia legeldugottabb csücskében egy olyan népcsoporttal, amelynek szertartásaihoz hozzátartozott az emberevés, egészen addig, míg a törvény nem kezdte tiltani. A szerző kötetében két nagy utazás tapasztalatait összegzi a Nagy-Baljem-völgyben élő hegyi pápuák szokásairól.

Az emberközeli bemutatáson túl ugyanakkor az útikönyv „aggódás a természeti népekért” alcímet is kaphatna. Juhász Árpád képes az egész világot átfogóan szemlélni, észrevenni, hogy a déli féltekén tapasztalható népességrobbanás milyen súlyos következményekkel fenyegeti az esőerdőket és a velük szoros összefüggésben élő állati és emberi populációkat. Az 1936-ig felfedezetlen, kőkorszaki módon élő hegyi pápuákról köztudott volt, hogy kannibálok, ezt ma már törvény tiltja. A látottakat filmben is megörökítették, de a professzort a természeti népek sorsa is régóta foglalkoztatja. Mi lesz velük, eltűnnek-e az idő örvényében, vagy sikerül valahogy azt túlélniük, mit tudnak átmenteni természetközeli kultúrájukból? A 86 éves szerző azt is elárulta a hallgatóságnak, hogy a mai napig nagyon sokat dolgozik, mind a rádióban, mind a televízióban élő műsorai vannak, jelenleg pedig új könyvén munkálkodik, melynek címe Mágikus észak lesz.


Az elveszett Elveszett paradicsom – Beszélgetés az Írórezidencia program győri vendégével, Horváth Viktorral
(Szilvási Krisztián írása)

horvath-viktor-unnepi-konyvhet

Az idei Ünnepi Könyvhét utolsó vendégeként az Írórezidencia program győri meghívottjával, Horváth Viktor író, műfordítóval találkozhattak az érdeklődők szeptember 4-én, szombaton 18 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár muzeális gyűjteményében. A beszélgetést Szívósné Vásárhelyi Zsuzsa vezette. Horváth Viktor az egyetem mellett és után újságíróként és művészetszervezőként dolgozott, majd gimnáziumban tanított. 2001-től versfordítást, versformatörténetet és műfordítást tanított a Pécsi Tudományegyetemen. 1994 óta publikál, 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját Török tükör című regényéért.

A pécsi szerző a rendezvény elején rögtön egy provokatív kérdéssel szembesült (melyet a beszélgetőtárs elmondása alapján ő maga nyilatkozott egy interjúban): Az irodalmi programok valóban unalmasak, nem lehetnek izgalmasak? Horváth Viktor végül úgy pontosított, ha az ember részt vesz benne, akkor lehet izgalmas, máskülönben tényleg érdektelennek tűnhet. Mindez aztán átvezetett ahhoz a témához, amelyről egészen sarkos és szilárd véleményt fogalmaz meg: a közoktatás „válságához”, a közoktatás és a kortárs szerzők kapcsolatához. Utóbbi az írók részéről mindenképpen szükséges, mert a megélhetést biztosítja nekik. A kortárs irodalom 90%-a máskülönben amúgy is „megy a levesbe”. Ennek okát abban látja, hogy a kortárs művek nem időtállóak, mert túlságosan sok szállal kapcsolódnak az aktualitásokhoz – innen, a jelenből nem látszik az, hogy ezek a témák mennyire lesznek a jövőre nézve maradandóak.

Horváth Viktor szerint az irodalom mára „megbukott”, a 2000-es évekre a fél évezrede a kultúra integrációját biztosító nyomtatott könyv szerepét felváltotta az informatika kultúraegyesítő felülete, technológiája és attitűdje, a mai közoktatás viszont mindezt figyelmen kívül hagyja, ennek folytán pedig a bevett, jelenlegi oktatási eszközök és formák „lehúzhatják a rolót”. Emiatt teljesen át kell(ene) térni az alkotásközpontú oktatásra. Hiszen nemcsak az írhat verset, aki érti az irodalmat, sőt, nem is kell „benne lenni” az irodalomban, nem kell, hogy közünk legyen az irodalomhoz ahhoz, hogy irodalmi alkotást hozzunk létre.

A beszélgetésen kitértek még a művészeti ágak „ősiségben” lévő alapjaira; legutolsó könyvének (Tankom, 2017) témájára; társadalmi-politikai működési hagyományokra, beállítódásokra; és ezek után került szóba John Milton angol költő Elveszett Paradicsom című eposza, amely 1667-ben jelent meg először, és óriási hatással volt a későbbi korok irodalmára, művészetére. Horváth Viktor jelenleg a grandiózus mű újrafordításán dolgozik. „Homérosz és Dante valamennyire megvan még a mai embereknek, de Milton nincs, pedig hatásában, nagyságában egy súlycsoportban van velük. Ennek oka, hogy nem működnek a fordításai.” Éppen ezért az ő ambíciója, hogy olyan mai nyelvezetű fordítást készítsen, amely mindamellett, hogy megőrzi mondanivalóját, nagyságát és versességét, ugyanakkor – szó szerint és átvitt értelemben is – ténylegesen elér végre a hazai olvasókhoz. A hatalmas munkának nagyjából a felénél tart most, de időben kevesebb van már hátra, mint amennyit eddig dolgozott rajta.

nemeth-viktor-unnepi-konyvhet

A könyvtárban zajló programokon kívül a már megszokott módon a Baross úton sorakozó tucatnyi könyvárus standjainál is várták az érdeklődőket. Mindehhez a Szent György díszkút környékén zenés-kézműves programokba is kapcsolódhattunk: a délelőtt közepétől egészen késő délutánig „játszóházba” hívogatta a kíváncsiskodókat a Tudor Táblajáték Műhely, az aláfestő zenét pedig ezúttal Németh Viktor (a fenti képen) szolgáltatta.

A 92. Ünnepi Könyvhét és 20. Gyermekkönyvnapok pénteki rendezvényeiről képes összefoglaló a könyvtár Facebook-oldalán tekinthető meg, a csütörtöki programokról korábban itt, a péntekiekről pedig itt írtunk.

Márné Tóth Krisztina, Berente Erika, SzaSzi, Szilvási Krisztián
Fotók: Óbert Klára, Vas Balázs

2021.09.06