A kép – melynek teljes címe: Lojalista milicista a halál pillanatában – 1936. szeptember 5-én készült a Cerro Murianó-i csatában, és egy köztársasági milicista, Federico Borrell García halálát örökíti meg a spanyol polgárháborúban. Capa fényképét először 1936. szeptember 23-án publikálták a Vu francia magazinban (1928-1940), az első olyan nagy hetilapban, mely rendszeresen közölt fotókat esszé formában, s ezzel előfutára volt a fotóriportoknak.

„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – ez volt Robert Capa hitvallása, és ez vezetett korai halálához is. Nem véletlenül nevezik a háborúk valaha élt legnagyobb fotósának, hiszen önként volt jelen fényképezőgépével a 20. század legvéresebb ütközeteiben: a spanyol polgárháborúban (1936-1939), a második kínai–japán háborúban (1938), a második világháborúban (1943-1945), az első arab-izraeli háborúban (1948), valamint az indokínai háborúban (1954). Mindig hitvallása szerint dolgozott, ezt bizonyítja A milicista halála is, mely közvetlen közelről kapta el Borrell halálának pillanatát, mikor a találat után hátraesni látszik. Az alak első ránézésre civilnek látszik a ruházata alapján, de a figyelmesebb szemlélő felfedezheti, hogy egy bőr tölténytartó övet visel, és természetesen a jobb kezében ott van a halálos fegyver, a puska.

1932-ben született meg a könnyű, hordozható Leica II fényképezőgép, amelyben a fókuszrendszert egy beépített optikai távmérő segítette – ez tette lehetővé, hogy Capa minden korábbinál közelebb kerülhessen a véres küzdelemhez. A kép keletkezésének körülményeiről maga a szerző kétszer nyilatkozott. Először 1937-ben a New York World Telegramnak (1867-1966) azt mondta, hogy ő és a milicista egy lövészárokban ragadtak ellenséges géppuskatűz alatt, mikor is a milicista, aki mindenáron vissza akart jutni a bajtársaihoz, kiugrott a fedezékből, nyomában a fotóssal, akinek pont sikerült lekapnia, ahogyan eltalálják, majd visszaugrania. Másodszor 1947-ben egy rádióinterjúban: „Egy lövészárokban voltunk vagy húsz milicistával, velük szemben pedig egy géppuska. (...) Időről időre rohamra indultak a lövészárokból, és az egyik ilyen alkalommal a fejem fölé emeltem a gépet a fedezékben, és úgy kattintottam párat, nem is láttam, hogy mit fényképezek. És ennyi volt, a fejem fölé tartott fényképezőgép megörökítette, ahogy egy embert agyonlőnek. Ez volt talán a legjobb kép, amit valaha csináltam.”

Ez a fotó alapozta meg Capa haditudósítói karrierjét, de a hetvenes évek közepétől a tudósok vitatni kezdték a kép valódiságát, lehetségesnek tartották, hogy beállított fényképről van szó, megkérdőjelezték a felvétel helyét, sőt még azt is, hogy a fotós gépével készült-e. A vita mind a mai napig tart, de hogy a valóságban mi történt pontosan, azt már soha nem fogjuk megtudni. A kép keletkezésének körülményei egyetlen szempontból érdekesek csupán: sajtófotóról beszélünk vagy művésziről? Valójában a válasz ma már csak etikai szempontból lehet aktuális, hiszen A milicista halála – bárhogyan készült is – azért vált emblematikussá, mert tökéletesen kifejezi a háború okozta értelmetlen halál pillanatát, és képes megérinteni a befogadót. Ez a döbbenetes narratív kompozíció képes volt arcot adni a háborúnak, kirángatva azt a propaganda személytelen közegéből.

tmoni

Forrás: Wikipédia, Time, PIXINFO.com, Index, Mai Manó Ház Blog,Cultura, Múlt-kor, Szőnyi István: A milicista halála mindent visz? == Credo, 2013/4. p. 41-52., Fotó-történet, 24.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.