79

Tim Marshall: A földrajz fogságában

Könyvkritika

tim-marshall-a-foldrajz-fogsagaban

A földrajz fogságában című könyve bevezetőjében Tim Marshall úgy határozza meg a geopolitikát, mint amely azt kutatja, „hogy a nemzetközi kapcsolatokat miként lehet földrajzi tényezők – nemcsak a fizikai táj, például a hegységek mint természetes választóvonalak vagy a folyórendszerek, hanem az éghajlat, a népesség, a kulturális régiók és a természeti erőforrások – alapján megérteni”.

Bár a 21. század rohamosan gyorsuló technológiai fejlődésének haszonélvezőiként és elszenvedőiként, vagy csak egyszerűen szemtanúiként hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a népeket, országokat elválasztó fizikai és szellemi szakadékok könnyen áthidalhatók, a szerző szerint a világ vezetőinek döntéseit – akárcsak a múltban – ma is meghatározzák a földrajzi adottságokból adódó korlátok. Könyvében Marshall ennek igazolására tesz kísérletet, érveket és példákat felsorakoztatva.

A könyv tíz fejezetből épül fel, amelyek egy-egy ország, kontinens vagy régió nevét viselik. A szerző ezek földrajzi és politikai, vagy ha úgy tetszik, geopolitikai viszonyain keresztül igyekszik bemutatni napjaink világpolitikai kontextusában betöltött szerepüket vagy a velük kapcsolatban megfogalmazódó kihívásokat. A címeket olvasva – Oroszország, Kína, Egyesült Államok, Nyugat-Európa, Afrika, Közel-Kelet, India és Pakisztán, Korea és Japán, Latin-Amerika, Északi-sarkvidék – láthatjuk, hogy e régiók szinte teljesen lefedik a világtérképet, a felsorolásból kimaradó területek többsége pedig valamely másik terület vonatkozásában említésre kerülnek (az egyetlen nagyobb kivétel talán Ausztrália, Óceánia és Antarktisz). Az egyes fejezetek egyszerre szólnak a múltról, jelenről és jövőről: Marshall ugyanakkora hangsúlyt fordít annak bemutatására, hogy a történelem során milyen fizikai tényezők és ezektől nem teljesen elvonatkoztatható események befolyásolták az adott ország vagy régió politikai-jogi értelemben vett (számos esetben ma is viták tárgyát képező) határainak (ki)alakulását, a különböző regionális és globális konfliktusokban való részvételét, az általa követett gazdasági és politikai irányvonalat, célkitűzéseket, mint arra, hogy napjainkban hogyan pozícionálhatók ezek az entitások a világpolitika színpadán, és a jövőben milyen változásokra lehet számítani szerepvállalásukat tekintve. Általában minden fejezet elején a földrajzi adottságok ismertetésével kezdi – a legtöbb esetben szó szerint körüljárja az adott országot vagy térséget, felleltározva a határvonalul szolgáló vagy stratégiai szempontból fontos természeti elemek biztosította lehetőségeket, vagy éppen a belőlük fakadó korlátokat –, ezt követően történelmi távlatokban vizsgálja ezek szerepét az illető ország vagy régió életét meghatározó események vonatkozásában, majd aktuálpolitikai kérdések mentén tematizál. Így nemcsak a világtörténelem nagyobb eseményei elevenednek meg, hanem számos, az elmúlt években vagy akár napjainkban is nagy aktualitással bíró történések is terítékre kerülnek (amelyek némelyike a könyv megírása óta eltelt néhány évben is jelentős fejleményekkel bővült).

Az Oroszországról szóló fejezet például kiemelten foglalkozik a két kontinensen elterülő nagyhatalom Ukrajna kapcsán követett stratégiájával, illetve a Krím-félsziget kérdésével – ezekből megérthetjük, hogy milyen geopolitikai tényezők befolyásolják az utóbbi évek putyini politikáját –; Kína esetében rámutat arra, hogyan próbálja az ázsiai ország az erőforrások terén tapasztalható hiányosságait és az elhelyezkedése miatt a szállítási-kereskedelmi téren megmutatkozó hátrányait áthidalni azzal, hogy egyre több (elsősorban afrikai vagy ázsiai) országban veti meg a lábát gazdasági érdekekből, fontos erőforrások feletti rendelkezés, vagy alternatív szállítási útvonalakat biztosító kikötők, út- és vasútvonalak építése céljából. Szintén egyre gyakrabban szereplő téma az utóbbi évek híradásaiban az Egyiptom és Etiópia között a Níluson az utóbbi által építendő víztározó miatti konfliktus és az abból adódó háborús veszély, ami ma a kontinens egyik legnagyobb kihívásának számít. De szintén Afrika kapcsán érthetjük meg vagy tudatosíthatjuk leginkább magunkban a gyarmati uralom egy máig tartó negatív örökségét, ami az országhatároknak a fizikai adottságok és az etnikai törésvonalak figyelmen kívül történő meghúzásából adódik. (Erre Afrika szubszaharai régiójának legtöbb országában van példa, amelyek közül az egyik legszemléletesebb az évtizedek óta háborús övezetként vergődő Kongói Demokratikus Köztársaság –, de Ázsiából a Közel-Kelet legtöbb országát, vagy az indiai szubkontinens két atomhatalma, India és Pakisztán közös határvonalát övező régiót, vagy akár a világ hatalmainak figyelmét egyre inkább újra magára vonó Afganisztánt is lehetne említeni.) Érdekes téma a könyv szerkezete és tematizálása szempontjából némiképp rendhagyónak számító, az Északi-sarkvidékre vonatkozó fejezet: ennek a régiónak a globális felmelegedés kontextusában lett nagy aktualitása, hiszen a jégtáblák olvadása következtében a vízi útvonalak sokasodása és a térség megközelíthetőségének a növekedése fokozta a régióval szomszédos országok közötti versengést a kitermelhető erőforrások és a hajózási útvonalak feletti ellenőrzés megszerzéséért.

De ez csak néhány azok közül a témák közül, amelyeket Tim Marshall a könyvében érint. Valószínűleg még azok az olvasók is, akik otthonosan mozognak a globális politikai viszonyok területén, többször is rácsodálkoznak majd, hogy egy jelentéktelennek tűnő hegy, fennsík, tengeri kijárat vagy tengerszoros birtoklása, egyes folyók hajózásra vagy tengerpartok nagyobb kikötők kialakítására való alkalmatlansága, egy-egy etnikai törésvonal, esetleg bizonyos erőforrások feletti rendelkezés vagy azok hiánya milyen mértékben képesek meghatározni egy ország vagy akár egy nagyobb régió gazdasági-politikai körülményeit. Így, egy helyre összegyűjtve ezek lenyűgöző képet festenek a földrajz történelemre és politikára gyakorolt hatásairól. Természetesen a fejezetek előrehaladtával szembesülünk azzal is, hogy egyrészt a szerző néha túlmisztifikálja a földrajzi tényezők jelentőségét, ami elkerülhetetlenül is az összefüggések leegyszerűsítéséhez vezet, másrészt, hogy az egyes fejezetekre szánt 25-35 oldalas terjedelem nem teszi lehetővé az egyes témákban való túlzott elmélyülést, így néha az lehet az érzésünk, hogy átsiklik lényeges dolgok felett.

Bár a könyvből hiányoznak a szerzői jegyzetek, a kötet végén szereplő általános és a fejezetek témája szerinti bibliográfia, illetve a név- és tárgymutató segíthetnek eligazodni, vagy esetleg elmélyülni az egyes témákban. Ennek kapcsán külön említésre érdemes a magyar fordítást gondozó Park Könyvkiadó azon döntése, hogy az irodalomjegyzékben feltüntetik a magyar fordításban is elérhető művek bibliográfiai adatait. A szöveges részt, a könyv alcímének megfelelően térképekkel is kiegészítette a szerző: minden fejezet elején van egy-egy kétoldalas, a tárgyalt régiót és környezetét bemutató (fekete-fehér) térkép, amelyeken az országhatárok mellett a főbb domborzati és vízrajzi elemek is szerepelnek; néhány fejezetben pedig további térképek is vannak, amelyek a régió egy kisebb, a szövegben kiemelt figyelmet kapó részletét mutatják be. Bár ezek hasznosságát nehéz vitatni, azt gondolom, hogy a bennük rejlő lehetőségeket a szerző nem aknázta ki kellőképpen: nemcsak a meglévő térképeket lehetett volna ennél szemléletesebben elkészíteni, szerkeszteni, hanem a fejezetekben tárgyalt témákhoz indokolt lett volna még legalább ugyanennyi, egy-egy kisebb területre fókuszáló térkép beszúrása, ami szerintem sem a munka volumene, sem a könyv terjedelem szempontjából nem igényelt volna túlzott erőfeszítést – ezek híján nem egy esetben az interneten fellelhető térképekre támaszkodtam olvasás közben. A felsorolt hiányosságok összességében véve mégsem annyira zavaróak, számomra egyértelműen eltörpültek a könyv erősségei mellett, az inspiráló témaválasztás, a közérthető, mégis szakszerű nyelvezet, az elfogultságtól mentes (bár kétségtelenül egy nyugati szemléletet tükröző) megközelítésmód, a jól strukturált tartalom mindenért kárpótolt. A földrajz fogságában egy tartalmas, információgazdag és szórakoztató mű egyben, igazi csemege a földrajz és politika, illetve a kettő közötti kapcsolat iránt érdeklődőknek.

Tim Marshall (1959) brit újságíró, tudósító és külügyi szakértő. Korábban a Sky News szerkesztője, a BBC munkatársa. Több mint 30 országból küldte tudósításait, részletesen beszámolt a horvátországi, boszniai, macedóniai, koszovói, afganisztáni, iraki, libanoni, szíriai és izraeli konfliktusokról. Foreign Matters című blogját 2010-ben Orwell-díjra javasolták. Az általa 2015-ben alapított hírelemző portál, a TheWhatandtheWhy.com főszerkesztője. Hét könyv szerzője, amelyek közül az eredetileg 2015-ben megjelent A földrajz fogságában The New York Times és Sunday Times bestseller lett.

Márton János
Forrás: olvasoterem.com

2021.08.31