Az 1950-es születésű, Ocar-díjas író-rendező az Ondine-ban egy mitikus tengeri lény és egy vitorlás halász férfi életútjának keresztezését rajzolja meg felnőtteknek szóló mese formájában. Neil Jordan a naturális szocio-történelmi drámák mellett nem elveszett a fantasy-történetek terén sem. A műfaj(ok) keretein belül egyszer a komédia felé ferdíti az attitűdöt, máskor a thriller irányába, mindenesetre legtöbbször a karakterek és a cselekmény tekintetében szinte elmosódnak a határok a valóság és a fikció között. Az általa írt és rendezett Ondine is többnyire a homályos köztes létben játszódik, amely jólesően választja el a hétköznapi valós világtól, megfelelő teret engedvén a képzeletnek.
 
Az alaptörténet szerint évezredek óta él egy régi legenda a vízi nimfákról, akiknek gyönyörű hangjuk van, és énekükkel megbabonázzák a vízre merészkedő embereket. Az eseményekbe akkor csöppenünk bele, amikor az egykor részeges halász, Syracuse (Colin Farrell) kivetett hálójába egy titokzatos, gyönyörű nő (Alicja Bachleda) gabalyodik bele: először úgy tűnik, meghalt, de azután mégis életre kel. Syracuse nem szól a hatóságoknak, a lányt elhunyt anyja egy elszigetelt öbölben lévő hangulatos, festői házába viszi. A jövevény magát Ondine-nak hívja, és hamar berendezkedik a házban. Syracuse halálosan beteg lánya, Annie (Alison Barry) szerint a régi-régi legenda igaz, és ő valójában nem más, mint egy vízi nimfa. Ondine és Syracuse természetesen szenvedélyesen egymásba szeretnek, csakhogy – mint minden mesében – a varázslat és a sötétség ezúttal is kéz a kézben járnak.
 
Az Ondine a szerelem, a remény és a lehetetlenbe vetett töretlen hit példázata, amelyet a korábban leginkább Wong Kar Wai filmek operatőreként megismert Christopher Doyle képei tesznek atmoszférikussá. A csodálatos ír partoknál fényképezett film kockáin a kékeszöld árnyalatú tengeri táj, az ég és a föld alkotnak gyönyörű egységet. A lengyel (de Mexikóban született) Alicja Bachleda (akitől aztán Farrellnek gyereke is született a való életben) feltűnően szép jelenség, karaktere meglehetősen dekoratív nyomot hagy a vásznon, s mivel Syracuse lánya, Annie ragaszkodik az ideához, miszerint a hálóba gabalyodott idegen nő egy mitikus tengeri lény, Ondine figurája a titokzatosság misztikus kontúrját is magán viseli.

Colin Farrell alakításáról süt a sárm, karaktere varázsának a kulcsa egyaránt Neil Jordan történetében és Christopher Doyle képeiben rejtőzik. Az Ondine ezért valóban megragadó mese, ahol egy férfi találkozik egy sellővel, s ami köztük történik, az maga a varázslat. A filmet 2009. szeptember 14-én, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be először, 2010-ben pedig az Ír Filmes és Televíziós Díjkiosztón 4 kategóriában nyert IFTA-díjat (köztük a legjobb színész és színésznő), valamint további 4 jelölést kapott.

Szilvási Krisztián