Amelynek azért máig áll jellegzetes, 10 méterszer 10 méteres, csipkés tetejű öregtornya, amely az erdők fölé magasodva hirdeti a letűnt korok dicsőségét. Mint megannyi erősség e környéken, Tapolcsány is Csák Máté birtoka volt, sőt az 1318-ban először emlegetett várat is valószínűleg ő építtette. Az időközben városkává növekedett Nagytapolcsány falut a források IV. Béla ajándékaként hol 1235-ben Türje nembeli Dénes, a későbbi nádor, hol pedig 1245-től Gut-Keled nembeli István tulajdonában tudják. De 1283-ben a „nagy” Csák Máté ugyancsak Máté nevű nagybátyja bírta, és még az is lehet, hogy a településtől vagy 1,5 kilométerre lévő erősséget, annak is az öregtornyát ő kezdte el építtetni. Aztán testvérével, a szintén a Felvidéken birtokos Istvánnal együtt fiú örökös nélkül haltak meg, így mindent a két unokaöcs, a később kiskirállyá emelkedő Máté és testvére, Csák nembeli Csák örökölt meg. A kiskirály 1321-es halála után aztán Károly Róbert ölébe hullott az eddig még vezérei által el nem foglalt várak sora, így Tapolcsány is.

Az 1910-es képeslapnál már nem ment el a vár romjaihoz a fotós (MaNDA)

Amelyben ekkor már az öregtorony mellett palota is állhatott. Aztán idővel felépült a felsőtől szárazárokkal és kaputoronnyal elválasztott alsóvár is, sarkain tornyokkal. Végül az elővár is csatlakozott az épületegyütteshez, amely így egy hosszan elnyúló ovális formáját vette fel. Tapolcsány 1372-ben Oppelni Lászlóé volt, majd Zsigmond urunk 1389-ben támogatásukért Szécsényi Simonnak és Franknak adta. Frank unokája pedig majd a felét elzálogosítja Lévai „Cseh” Pére bárónak. Aztán tokkal, vonóval (a várhoz tartozó 18 településsel) megvesz mindent itt Guthi Országh Mihály. Aki zarándi, soproni, nyitrai, majd barsi ispán, főkamarás, később pedig Mátyás nádora volt. Zsigmond udvarában emelkedett fel, vitézül küzdött aztán a huszitákkal (1447-ben ezek még Tapolcsány várát is bírták rövid ideig), majd pedig Mátyás egyik mindvégig hűséges és hasznos embere lett.

A járási székhely főtere a kötelező Korona szállóval (MaNDA)

1567-ig, a família kihalásáig bírták is a Guthi-Országhok Tapolcsányt, még egy ó-olasz bástyát is építettek az alsóvárhoz, ágyúállásnak. De a török nem nagyon járt erre, inkább a bányavárosok aranya, ezüstje vonzotta. A család kihalása után aztán 1595-től a Forgáchoké Tapolcsány, majd a Habsburg-párti Erdődy grófoké lesz. Lipót császár nagy várrobbantási hadjáratát így megússza az erősség, de az idő múlásával már nem tud mit kezdeni. Mert az Erdődyek, megunván a hideget és a huzatot, a 18. században a többi nagy famíliához hasonlóan inkább komfortos kastélyt építenek maguknak. Így a vár feleslegessé válik, pusztulásnak is indul, s ahogyan az szokás, a helyiek saját házaikhoz hordják el köveit.

Címlapkép: A vár maradéka a csipkés pártázatú öregtoronnyal (Wikipédia)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu