Az ókorban „a görög kerámiaedények az egész mediterráneum keresett exportcikkei közé tartoztak”. Ezeket a mesterek kezdetben kézzel formázták, valamivel később azonban már korongot használtak elkészítésükhöz. Először „még nedves állapotukban vörös földdel, azaz porrá zúzott agyag és vas-oxid keverékével díszítették”, ezt követően pedig fatüzelésű kemencében égették ki, a végeredmény „szinte utánozhatatlan, fémes csillogású kerámia” lett.

Eleinte geometrikus mintákkal díszítették ezeket az edényeket, majd a figurális ábrázolás fejlődése révén először Korinthoszban megjelent a fekete alakos technika, amelynek lényege, „hogy az alakok telt körvonalát az agyag világos felületére festették, a belső részleteket pedig az agyag színét láthatóvá téve belekarcolták”. A Niobé-kratért azonban már egy újabb, vörös alakos technikával díszítették. Ezt a módszert először Kr. e. 530 körül Athénben kezdték el alkalmazni. Legfontosabb újdonsága az volt, hogy a vázákon szereplő „alakok veszik föl az agyag narancsszínét, míg az alapot és a figurák belső vonalait feketével festik”. Bevésés helyett már ecsettel dolgozhattak az alkotók, ezáltal nagyobb szabadságuk volt, valamint az alakokat is realistábban tudták ábrázolni. „Egyfajta híg máz használatával” arra is képesek voltak, hogy kisebb részleteket, pl. a haj „megfestésekor a barna szín többféle árnyalatát is alkalmazzák”. Mindezek révén a színárnyalatok gazdagabbá váltak.

Az ókori Görögországban az ún. attikai vázáknak rendeltetésüknek megfelelően többféle formája létezett. Egyes típusai folyadékok, más változatai pedig illatos olajok, valamint kenőcsök tárolására szolgáltak, de voltak borkeverésre vagy borivásra alkalmas fajtái is, vagy olyan is, amelyben piperecikkeket lehetett tárolni. A Niobé-kratért feltehetően borkeveréshez használhatták.

Ezeken az agyagból készített és kiégetett edényeken egyaránt ábrázoltak mítoszokból vagy épp irodalmi művekből származó jeleneteket, valamint hétköznapokból vett eseményeket is. Ennek a talpas kratérnek az egyik oldala a görög-római mitológia – talán nem túlzás ezt állítani – egyik legkegyetlenebb történetét ábrázolja. A thébai király felesége, hét fiú és hét lány anyja, a gőgös Niobé ugyanis megsértette Létót, az ikerpár, Apollón isten és Artemisz istennő édesanyját, mondván, hogy csak két gyermeke van, míg neki hétszer annyi. Apollón és Artemisz brutális bosszút állt az anyjukat ért sérelem miatt, ugyanis Niobé valamennyi gyermekét egyesével lenyilazták, Apollón a fiúkat, Artemisz a lányokat. Ezt a vérengzést örökíti meg a váza.

A Niobé-kratér ismeretlen alkotója a Kr. e. 5. század második negyedében működött, mintegy 70 műve maradt fenn. A mitológiai jelenetet „lótuszpalmettákból álló két díszes fríz szalagja veszi közre”. Apollón jobb felé haladva megfeszíti íját, éppen a következő áldozatára céloz, vállán a nyílvesszőket tartalmazó tegez, karján pedig köpenye. A mögötte álló Artemisz pedig egy új nyílvesszőt húz elő a hátán lévő tegezéből. A két istenség „előtt, mögött és alatt Niobé megsebesült gyermekei próbálnak menekülni, illetve holtan hevernek a földön”. Az események szabadtéren történnek, ezt a vázán látható fa és tér, nevezetesen a göröngyös talaj igazolja, ez utóbbira „a földön fekvők testhelyzetéből” lehet következtetni.

A kratér különlegességét az adja, hogy „a kompozíció festője nem centrális nézőpontból, hanem vertikális perspektívával érzékelteti a tér mélységét”. A művész a vázafestészetben „elsőként alkalmazta e kompozíciós elvet, éppen ezért tartják őt számon a klasszikus kor kezdetének legkiválóbb mesterei között”. Alkotása nagyszerű példa arra, hogyan hatott a nagyfestészet, annak újításai láthatók „a figurák elrendezésében, a táj vonalaiban, az arcok árnyalt megoldásában”. A vertikális perspektívát ugyanis a festészetben a Kr. e. 480 és 440 között működő Polügnotosz alkalmazta hatalmas táblaképein és középületek falfestményein, amelyeknek az volt a sajátossága, hogy „az alakok nem egymás mellett, frízszerűen rendeződnek el, mint az akkori idők monumentális festményein, hanem csoportokba szerveződnek, illetve a figurák részben belesüllyednek a földbe, vagyis nem azonos szinten helyezkedtek el”.

A kratér másik oldalán szereplő képen a harcosokkal körülvett félistennek, Héraklésznek és Pallasz Athénének, a bölcsesség istennőjének alakja ismerhető fel, de az nem derül ki, hogy pontosan mit ábrázol az alkotás.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Antik lexikon; A klasszikus ókor; Michael Siebler: Görög művészet

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota