375

200 éve született Ebenhöch Ferenc győri kanonok

Vargáné Blága Borbála írása

ebenhoch-ferenc

Ebenhöch Ferenc győri kanonok, rábaközi főesperes jelentős régészeti és gyűjtőtevékenységet végzett, melynek során folyamatosan gazdagította a győri múzeum anyagát. Rendezte a székeskáptalan levéltárát, értékes helytörténeti, természettudományi, történeti és régészeti publikációi jelentek meg. Neve leginkább a Győr vidékét bemutató írásain keresztül maradt fenn, Koroncó növény- és madárvilágáról is szemléletes áttekintést adott.

Családja, tanulmányai

Az óbudai Ebenhöch Mátyás kádármester és Maidl Rozália fia, Ebenhöch Ferenc 1821. július 25-én született Győr belvárosában, a Torony utca (ma Arany János utca) 163. szám alatt. A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumában érettségizett, majd a Győri Püspöki Papnevelő Intézet és Hittudományi Főiskolán tanult.

Egyházi munkássága

Fiatalsága miatt felszentelése előtt püspöke gróf Szapáry József gyermekei mellé helyezte nevelőnek, 1843. augusztus 15. és 1845. április 30. között Rácz-Szent-Péteren, Gyöngyösön és Pesten foglalkozott a grófi növendékek tanításával, nevelésével. 1844. november 21-én szentelte pappá Rainer Károly püspök. Győrbe 1845-ben tért vissza, május 1-től december 15-ig győr-újvárosi káplán volt, majd belvárosi segédlelkész, hitoktató és ünnepi szónok 1851-ig.

1851 májusában elöljárói megbízták a koroncói plébánia vezetésével, ünnepélyes beiktatására 1852. augusztus 1-jén került sor. 1866. szeptember 2-án helyettes kerületi esperessé nevezték ki. 1870. április 6-án Zalka János megyés püspök kinevezte szentszéki ülnökké.

A Koroncón töltött gyümölcsöző időszakát követően 1873. december 15-én győri iskolás kanonokká iktatták be. Következő év januárjában elbúcsúzott koroncói híveitől, 1874. január 12-én Győrött elfoglalta kanonoki állását. A győri püspök megbízásából a szemináriumban régészeti és építészeti előadásokat tartott. Rendezte a káptalan hiteleshelyi- és magánlevéltárát, a fondokhoz jegyzékeket és mutatókönyveket készített, valamint kialakította a Cimeliotheca et Theca sorozatokat. Ennek során látása erőteljesen megromlott.

1874. május 8-án iktatták be pápai főesperesi, 1878. március 27-én komáromi főesperesi, 1882. október 31-én rábaközi főesperesi, 1883. augusztus 1-jén locsmándi főesperesi stallumba. 1884. április 22-én a püspöki kápolnában avatták fel tomaji címzetes apáttá.

Publikációi, gyűjtő- és régészeti tevékenysége

Számos természettudományi és történeti tárgyú publikációja jelent meg. Neve leginkább a Győr vidékét leíró helytörténeti, régészeti, egyháztörténeti, növény- és madártani, valamint numizmatikai írásain keresztül maradt fenn. A Fehér Ipoly bencés szerzetes, később pannonhalmi főapát által szerkesztett Győr megye és város egyetemes leírása című tanulmánykötetben két önálló dolgozatot publikált, egyet pedig pannonhalmi bencés szerzőtársával, Sztachovich Remiggel. Az 1860-as évek első felében három német nyelvű természetrajzi munkája is megjelent, amelyekben Koroncó növényvilágáról és madárfajairól ad szemléletes áttekintést. Koroncón összebarátkozott a helyi földbirtokossal, Méhkerti Milkovits Jánossal, akinek az éremgyűjteményét bemutatta az Archaeologiai Értesítőben (1874).

Még a koroncói évek alatt, Rómer Flóris biztatására bontakozott ki régészeti és gyűjtői tevékenysége: botanikai, numizmatikai, valamint régészeti kollekciója különleges ritkaságokat foglalt magában, ekkor jutott a birtokába a kor egyik legértékesebb régipénz-gyűjteménye. 1858-ban a bécsi Állat- és Növénytani Társaság, egy évvel később pedig a pozsonyi Természetrajzi Egyesület választotta rendes tagjává. Esperesi minőségében bővültek a gyűjtési lehetőségei. Növény-, pénz- és régészeti gyűjteménye a kor legkiválóbbjai közé tartozott.

Munkatársa volt a Rómer Flóris és Ráth Károly által szerkesztett Győri Történelmi és Régészeti Füzeteknek is. Koroncó történetéről szóló összefoglaló munkája itt jelent meg két részben 1865-ben. A káptalanhoz kerülve érdeklődése a szentképek és kegyérmék felé fordult, s mindkettőből többezres gyűjteményt állított össze, amelyek jelentős forrásként szolgáltak a hagiográfiai kutatásokhoz. Rövid ideig belföldi és külföldi lapokat, olajfestményeket és képes kiadványokat is gyűjtött.

Régészeti munkássága a Rómer utáni időszakban, Méry Etel pályakezdése idején volt különösen jelentős. A győri múzeumot, illetve a Nemzeti Múzeumot a gyűjtött anyagaival folyamatosan gazdagította. Ebenhöch jóvoltából 1875 nyarán a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába került az a különleges csembaló is, amely feltehetően II. József német-római császár, a „kalapos király” gyermekkori hangszere volt.

Mecénásként Ebenhöch pártolta az egyházművészetet, ezt többek között a koroncói templomnak adományozott klenódiumok bizonyítják, illetve Kratzmann Ede műhelyében a budapesti Mátyás-templom részére festetett ablak.

Ebenhöch Ferenc 1887-ben, bár úgy érezte, hajlott kora ellenére kitűnő egészségnek örvend, végrendeletet írt. Két év múlva, 1889. július 16-án éjjel szívszélhűdésben elhunyt.

Adományai, hagyatéka

Görög és római éremgyűjteményét még életében a Rómer által alapított bencés régiségtárnak – a mai győri múzeum elődjének – ajándékozta. Kegyérem-, pénz-, kőkori fegyver- és szerszámgyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeumba került, növénygyűjteménye a győri bencés gimnáziumba. Könyvgyűjteményéből a történelmi kiadványokat a győri székeskáptalanra, gazdag könyvtárát (előbbiek kivételével) a Győri Püspöki Papnevelő Intézet és Hittudományi Főiskolára, szentképgyűjteményét a Győri Egyházmegyei Gyűjteményre hagyta. A koroncói templomnak nagy harang beszerzésére 600 forintot hagyományozott. Végrendeletében egyéb jótékony célú adományain kívül 6000 forintot hagyott a győri fiúárvaházra.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Katona Csaba: Ebenhöch Ferenc személyes iratai – egy pillantás a Győri Egyházmegyei Levéltár iratanyagára [Ebenhöch Ferenc önéletrajza ; Ebenhöch Ferenc végrendelete]. In: Egyháztörténeti Szemle, 3. évf. 1. sz. (2002) p. 148-154.
Győri Életrajzi Lexikon. - Győr, 2003.
lexikon.katolikus.hu
romer2015.hu
hu.wikipedia.org

A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum engedélyezte a tulajdonában lévő Ebenhöch Ferencet ábrázoló kép (ltsz. XJM. F. 3804) (fotó: Skopáll József) felhasználását.

2021.07.25