Az eredeti palota a 14. században készülhetett el egy erőd részeként Adi Yaduraya (1371-1423), az első Vodejár király jóvoltából, de sajnálatos módon 1638-ban egy villámcsapás megsemmisítette. A megmaradó részeket újakkal kiegészítve Kánteráva Naraszarádzsa Vodejár (1638–1659) újjáépítette, de az ezután következő instabil politikai helyzet miatt hagyták lepusztulni, sőt 1793-ban le is bontották. A konszolidáció után sebtében felhúztak egy hindu stílusú épületet, de ez 1897-ben leégett.

Ekkor a kiskorú uralkodó, IV. Krisnarádzsa (1884-1940) nevében az anyja, Kempa Nandzsámmani Váni Vilásza Szannidhana (1866-1934) megbízta az ismert angol építészt, Henry Irwint (1841-1922), hogy tervezzen egy újat. Az építkezést még az év folyamán megkezdték, és 1912-re be is fejezték. Az angol fennhatóság idején virágzó fűszer és illatszer kereskedelemből származó jövedelemből finanszírozták a munkálatokat. 1940-ben (más források szerint 1930-ban) Jayachamarajendra Wadiyar, Maiszúr 25. és egyben utolsó királya tovább bővítette a rezidenciát. A fényűző palota az uralkodócsalád (1399-1950) leszármazottainak birtokában volt 1998-ig, amikor is Karnataka tartomány tette rá a kezét.

Egy háromemeletes kőszerkezetről van szó márványkupolákkal és egy 145 méteres, ötemeletes toronnyal. A főépület 245 láb hosszú és 156 láb széles. Hogy megakadályozzák a palota újbóli leégését, mindenhol tűzoltó készülékeket helyeztek el. Három bejárat van: a keleti kapu, melyet csak a méltóságok használhatnak, ill. a Dasara fesztivál közönsége, a déli kapu, melyet a látogatóknak van fenntartva, és a déli kapu, mely szintén csak a Dasara idején van nyitva. A főbejárat feletti boltíven helyezkedik el a királyi címer és a szankszkrit nyelvű mottó.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A szürke gránitból készült szépséges épületegyütteshez bejáratok, lakórészek, kertek, udvarok, fogadócsarnokok, dísztermek, üléstermek, templomok (12), szentélyek, sőt még titkos alagutak is tartoznak, valamint egy kincsekkel és műremekekkel teli múzeum. Az összetett formákban gazdag, indo-szaracén palota a muszlim és a rádzsput stílust ötvözi gótikus elemekkel. Ívek, kupolák, kiugró ablakfülkék és oszlopok mindenütt. A főhomlokzat a dupla hagymakupolás, négyszögű saroktornyokkal, a köztük húzódó boltívekkel egész egyszerűen gyönyörűséges. A központi ív tetején Gajalakshminak, a jólét, a gazdagság és a jó szerencse hindu istennőjének szobra látható. Nem sajnálták a pénzt semmire: skót fémszerkezeteket, olasz márványt, belga ólomüveg ablakokat, cseh csillárokat, angol mázas csempéket használtak. A cél – a funkcionalitás mellett – egyértelműen a tündöklés volt, és ezt el is érték. A Vodejárok a művészetek, különösen az irodalom és a képzőművészet nagy pártfogói voltak, nem csoda, hogy az állam legkiválóbb iparművészei dolgoztak a palotán.

A lenyűgöző belső tereket mesterien faragott ajtók, finom gyertyatartók, ólomüveg mennyezetek, falfreskók és festmények díszítik. Az egyik legjellegzetesebb helyiség a drabár terem rengeteg színpompás oszlopával, a másik szépség pedig a zománcozott csempékkel kirakott padlójú esküvői pavilon (kaljána mantapa), mely egy ékszerberakásos trónt rejt. És ott van még a portréterem is, melynek láttán múzeumban érezzük magunkat, a babák pavilonja (Doll’s Pavilion), mely egy 19-20. századi hagyományos babákkal díszített galériát tartalmaz, valamint a koporsószoba, a királyi privát terem (Ambavilasa), ahol az uralkodó megbeszéléseket tartott a miniszterekkel, és az ajtók folyosója.

Vasárnapokon, nemzeti ünnepeken és a dasara fesztivál idején 97.000 lámpával öltöztetik pompázatos díszkivilágításba a palotát, mely egy igazán nagyszerű komplexum, hiszen egyszerre mutatja meg a nagy ázsiai ország történelmét és művészetét, lenyűgöző pompájával pedig a szépséget és a gazdagságot is. Nem véletlen, hogy a Tádzs Mahal után ez India legfelkapottabb turisztikai látványossága.

tmoni

Fotógaléria: A maharadzsapalota

33 kép

 

Forrás: angol és magyar nyelvű Wikipedia, Szép Világunk magazin, Express Travel, history-hub.com, Mysuru Palace, inMysore.com, Cultural India, KnowIndia, Sahapedia, Housing.com, Utazás

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép; 15. kép; 16. kép; 17. kép; 18. kép; 19. kép; 20. kép; 21. kép; 22. kép; 23. kép; 24. kép; 25. kép; 26. kép; 27. kép; 28. kép; 29. kép; 30. kép; 31. kép; 32. kép; 33. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell