Ahogyan tehát Markaz várának históriájáról, úgy a Kóspallag mellett romló, az egyik forrásban (1757, Karpe Mihály térképe) Biber várának nevezett erődítés történetéről sem tudunk valami sokat. A szakma szerint a Kis-Hanta és a Korompa-patakok találkozása felett valószínűleg a tatárjárás után emeltek őrtornyot, hogy az védje az alatta lévő falut, no meg a Kóspallagon keresztül vezető, a Börzsönyt átszelő utat. Régészetileg 1980-ban kutatták meg a területet, és innen tudjuk, hogy a torony 1,5 és 1,7 méteres vastagságú falakkal bírt, melyek egy 3,5 x 4,5 méteres teret zártak körbe. Ennek nyugati oldalán volt egy földszinti bejárat, amit a rossz szándékú emberektől többek között a sziklába vájt várárokkal, no és a kibányászott kövekből épített sánccal is védtek. A toronyhoz keleti és nyugati oldalon kisebb, fallal elkerített udvar is tartozott, itt lehettek a szállások, az istállók és a gazdasági épületek, amit egy feltárt kemence romja is alátámaszt. Aztán, ha támadók érkeztek, akkor előbb a sáncon, majd az udvarokat védő falakon, végül pedig a toronyból védekezett az, aki csak mozogni tudott.

Kóspallag, Kisinóci Erdei Iskola (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Egyes feltételezések szerint a Rosd nemzetség építkezett itt, amikor is a Dunánál, a mai Nagy- és Kismaros körül elhelyezkedő birtokaikért cserébe IV. Kun Lászlótól itt, a Börzsöny belsejében kaptak területeket. A régészeti feltárás legkorábbi cseréptöredékei a 12. század végéről származnak, a 14. század pedig nagy valószínűséggel el is hozta a váracska pusztulását. Talán éppen a nápolyi királynak, Károly Róbertnek volt útjában, amikor a Börzsönyön keresztül is támadtatta vezéreivel Csák Máté felvidéki várait. Talán ekkor hányatták szét köveit, hogy aztán azokat végül nemesebb célokra, templom és klastrom építésére használják fel. Mert valamikor a 14. és a 15. század fordulóján Biber várától, avagy Pusztatoronytól átellenben, légvonalban 300 méterre a márianosztrai pálosok húztak fel egy kis kolostort. Akkor már királyi adományként az övék volt ez a terület is, azt csináltak a kövekkel, amit akartak. Hát kolostort, templomot építettek, amelyhez kellett azért még egy kisebb kőbányát is nyitni a környéken.

A Szent Mihály kolostor ama bizonyos kútja (magyarkurir.hu)

S ahogy Biber várából sem sok maradt, úgy jártunk ezzel a Buda török kézre kerülése (1541) után elhagyott vagy felprédált, 682 négyzetméteren elterülő Szent Mihály kolostorral is. Amelynek 20 méter mély kútja, annak is a faragott kőből kirakott kávája maradt csak épen. Itt, ebben találtak aztán a régészek használható leletanyagot. Többek között két négyágú vasmacskát is, amit a jámbor barátok arra használhattak, hogy a kútba esett nagyobb tárgyakat, vödröket megpróbálják óvatosan kiemelni. Csakhogy valahogy nem sikerült ez a manőver, a két vasmacska pedig vagy 450 évig hevert a kút fenekén. És egészen jó állapotban megmaradtak, a Nemzeti Múzeum pálosokról rendezett kiállításán ezt bárki meg is állapíthatja.

Címlapkép: A várból tényleg nem sok maradt (mapio.net)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu