Erre az eseményre fiuk, Richard Leakey, aki tovább folytatta a szülei által megkezdett kutatásokat, így emlékezett: „Louis és Mary Leakey számára a harmincas évektől 1959-ig eltelt időszak kutatásai az Olduvai-szurdokban egyszerre voltak kielégítőek és kiábrándítóak. Kielégítőek a feltárt gazdag kőszerszámlelet és a belőlük kiolvasható kulturális vagy technológiai jelenségek miatt. De kiábrándítóak is, mert ez alatt az idő alatt nem bukkantak nyomára annak a kéznek, amely e szerszámokat készítette (nem is beszélve arról a két orrszarvúról, amelyekkel vízforrásukat megosztani kényszerültek, és amelyek ragaszkodtak hozzá, hogy meg is hempergőzzenek ebben a vízben, ami nem tette azt jobb ízűvé!). 1959. július 17-én találták meg az első jelentős homonidát Olduvaiban. Miközben Louis Leakey a táborban feküdt influenzásan, Mary Leakey néhány lerakódást tisztogatott annak a helynek a közelében, ahol huszonnyolc évvel korábban Louis néhány kőszerszámot talált a szurdokba tett első útja alkalmával. A Leakey-hagyományt követve, amely szerint mindaddig kell keresni, amíg meg nem találod azt, amiről tudod, hogy ott kell lennie, Mary Leakey e napon néhány koponyacsont-töredék megpillantásában nyerte el jutalmát. A gondos vizsgálat és kutatás egy robusztus Australopithecus majdnem teljes koponyáját hozta felszínre” – igaz, egy több száz darabos kirakó formájában.
 
Mary Leakey a talált leletet Zinj-nek, azaz „drága fiunknak” keresztelte el. Egy évre rá kiderült, hogy a maradvány közel 1,8 millió éves. Óriási szenzáció volt ez akkoriban. A vulkáni kőzetrétegek megőrizték a megkövült emberi maradványokat, amelyek igazolták Darwin evolúciós elméletét. Leakey még úgy tanulta az iskolában, hogy az emberelődünk ázsiai származású volt, az ún. Java ember, ő azonban új megvilágításba helyezte az ősemberekkel kapcsolatos általános ismereteket, és megállapította, hogy Afrikából származnak. A National Geographic Society felfigyelt kutatásaira, és anyagi támogatást nyújtott az ásatások folytatásához. A házaspár neve bevésetett a történelembe, a Tanzánia északi részén, a Ngorongoro-kráter és a Serengeti Nemzeti Park között található Olduvai-szakadék pedig az „emberiség bölcsőjeként” vált ismertté a nagyvilágban.
 
A Mary által kiásott csont a mai napig zavarba ejtő és különleges, a fiatal felnőtt egyed koponyája ugyanis egyáltalán nem hasonlít a Homo erectuséra. Kicsi agya, nagy arca, apró szemfogai és erőteljes, hüvelykujjköröm nagyságú őrlőfogai vannak, amely miatt „diótörő embernek” (először Zinjanthropus, majd Paranthropus bosei) is nevezték, vele azonos rétegben több kőeszközt találtak, de azt nem sikerült igazolni, hogy ezeket ő készítette. Nem sokkal később egy alsó állkapocs és egy koponyatető is előkerült, gyaníthatóan ő lehetett az igazi eszközkészítő, amit a koponya mellett talált csukló- és kézcsontok támasztottak alá. Ezt követően is akadtak újabb szenzációk: egy felnőtt lábfej maradványai, három év múlva egy koponya alsó és felső állkapoccsal, valamint egy töredékes koponya jól megtartott fogakkal.

Louis Leakey megszállottan kutatta éjjel-nappal az ősemberek titkait, és bár köztudottan szórakozott professzor volt, óriási tudományos lépéseket tett, és munkájával rengeteg embert inspirált. A különféle geológiai korszakokban létező életformák tanulmányozása és kategorizálása az állatok kövületeinek elemzése révén elindította a paleontológia modern tudományágát. Fosszilis felfedezései sok fiatal kutatót vonzottak még más tudományágakból is. Drámai erejű, úttörő jelentőségű feltárásai és a nyomukban született forradalmi elméletei megváltoztatták az emberi élet eredetéről szóló fogalmakat, és nagymértékben hozzájárultak az antropológia fejlődéséhez is. Ugyanakkor az olyan személyiségeket, mint például Jane Goodall (csimpánzokat kutatott), Dian Fossey (gorillákat figyelt meg) és Birute Galdikas (orangutánokat vizsgált) arra ösztönözte, hogy kövessék saját szenvedélyüket. Louis Leakey az 1960-as évek során antropológiai kutatásait és régészeti ásatásait egyre inkább átadta felesége, Mary Leakey és gyermekei számára. Munkásságát 1962-ben a Nemzeti Földrajzi Társaság Hubbard-éremmel ismerte el, majd 1969-ben elnyerte a Prestwich-érmet, amelyet a Londoni Geológiai Társaság háromévente nyújt át.

Bár a leletek, amelyeket a Leakey család talált Olduvaiban, elférnek egy asztalon, és bár azóta újabb, még korábbra datált emberi maradványok kerültek elő további kérdéseket vetve fel, az nem vonható kétségbe, hogy Louis Leakey hatására a világ történettudományának egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata az utóbbi évtizedekben az emberré válás tanulmányozása lett. Új tények, új leleltek tükrében származásunk mozaikja újra és újra átrendeződik, biztosat máig sem tudnak összerakni a tudósok.

SzaSzi

Források: Richard Leakey: Fajunk eredete. Gondolat, 1986. , 130.o.; Douglas Palmer: Az emberiség eredete, Officina, 2007.; ng.24.hu; leakeyfoundation.org; origo.hu; wikipédia.org

A képek a Wikimedia Commons és a flickr.com gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.