A brit szerző más utat jár be. A kötetekben Európa csupán egy a bemutatandó kultúrák közül (jóindulattal „primus inter pares”), sokkal inkább az azon túli világ széles panorámájára tekinthetünk bennük. Az egyes régiók bemutatásánál egy-egy emlékből indul ki, innen bontakozik ki aztán a múlt. A kötetekben elmélyedve egyre inkább tudatosul, hogy másutt is „van élet”, sőt, a maga korában lakóhelyünkhöz képest sokkal pezsgőbb is. A mai Nyugat-Európa csupán árnyéka volt későbbi önmagának, a keleti városok mind lakosságszám, mind pedig gazdagság tekintetében messze felülmúlták a mostani metropoliszok „satnya” őseit, s a keleti műveltség fényei elhomályosították a barbár nyugat írástudatlan világát.

A középkortól kezdve követhetjük nyomon a folyamvölgyi kultúrák sorsának alakulását. Az Indus-völgyi civilizáció az ókorban a makedón világgal (Nagy Sándor) való találkozása után a maharadzsákon keresztül élte történelmét a hindu és buddhista vallást követve. Mikor megszületett a nagy Mogul Birodalom (Sah Dzsehán, Dzsahángír és Auranzgeb kiemelkedő uralkodás alatt), vallása az iszlám szunnita ága volt. Ma is a világ csodájának számít a Tádzs Mahal, Mumtáz Mahal síremléke. A Hindusztáni-félsziget későbbi gazdái a franciákkal győztes harcot vívó angolok lettek. Kezdetben a Brit Kelet-indiai Társaság, majd – a szipolylázadás leverése után – az Egyesült Királyság koronagyarmata lett (a brit korona legszebb gyémántja).

Kínában a középkor hajnala a Han-dinasztia uralmával köszöntött be, majd külső hódítók veszélyeztették a birodalmat. Fontos megemlíteni a Szuj-, a Tang-, valamint a Ming-dinasztiát. Történelme folyamán a terület egy része mongol uralom alá került. Fejlett technika, korlátlan császári hatalom jellemezték, a XV. században Cseng Ho admirális felfedezőútjai említendők (Afrika partjainak megközelítése imponáló nagyságú és számú hajóval) – néhány évtizeddel előzte meg az Európából induló kísérleteket. A kínaiak azonban a felfedezéseket nem kapcsolták össze a területek birtokbavételével. Időközben a kínai udvarban konzervatív fordulat következett be, a flottát visszarendelték, a felfedezőutakat leállították, és a „Mennyei Birodalom” a nagy fal mögé zárkózott.

A következő évszázadok az európai gyarmatosítás időszakának bizonyultak. Kína elkerülte a közvetlen gyarmati sorsot, de a XIX. századi két ópiumháború feltörte zártságát (angol kereskedői privilégiumok, Hongkong angol birtok), végül a nyitott kapuk elve alapján a főbb hatalmak kiszolgáltatott érdekszférája lett, miközben a kínai udvarban a modernizáció és a konzervativizmus erői vívtak – váltakozó sikerrel – harcot egymás ellen. A császárság bukását Szun Jat-szen hatalomra jutása követte, később az eredményes japán betörés nyomán létrejött a Mandzsukuo bábállam. Az ellenük való küzdelem párosult a belső polgári-kommunista harccal, távlatilag aztán utóbbiak kerekedtek felül.

Japán a sógunok és hadurak küzdelmeibe bonyolódott a középkorban, a sógunátus megerősödése a daimiok visszaszorítására vezetett. Az évszázados elzárkózást az amerikaiak törték fel (Matthew C. Perry sorhajókapitány). A gazdasági-társadalmi fordulatot a Meidzsi-reform követte, nyugati mintára bankrendszert, gyáripart, fejlett, erős hadsereget hoztak létre. Az első világháborúban az antant oldalán léptek be területeket szerezve, már korábban befolyást szereztek a Koreai-félszigeten, a Távol-Keleten (Mukden, Csuzima) megalázó vereséget mértek a cári hadseregre. A harmincas években behatoltak Kínába, a második világháború folyamán a Csendes-óceán keleti felének átmenetileg az urai lettek, meghódítva Indokínát, Burmát, veszélyeztetve Indiát. Az amerikaiak atombombákkal bírták a császárt kapitulációra. Az újjáépítést rohamos fejlődés követte, és Japán rövidesen a világ élvonalába tornászta fel magát. A könyvekben olvashatunk a sajátos keleti mentalitásról, a szamuráj szellemről, azokról az erényekről, melyek a fejlődést megalapozták.

A XIII. század folyamán a Mongol Birodalom felemelkedését látjuk, Dzsingisz kán, Ögödej és utódai világuralmi ambíciókkal léptek fel (közép-európai, orosz, ázsiai hódítások). Kínában dinasztiát alapítottak, de a Japán-szigeteknél a kamikaze (isteni szél) meghiúsította vállalkozásukat, és Indonézia partjainál is kudarcot vallottak. Az egységes birodalom később részekre szakadt. Az iszlám világban a szeldzsukok (ellenük zajlott a keresztes hadjárat) alapították meg az Ikóniumi Szultánságot, hogy később az oszmánok lépjenek fel területi igényekkel. I. Murád és I. Bajazid hódítottak a Balkánon, de Timur Lenk Ankaránál megállította a törököket. Sánta Timur is nagy birodalmat hozott létre Szamarkand központtal: kegyetlen hódítóként viselkedett, útját a leölt ellenség koponyahalmai szegélyezték. A kötetek kitérnek az Indonéz szigetvilág viszonyaira, és elkalandoznak Afrikába (Abesszínia, Monomopata Birodalom) is.

Az európai gyarmatosítást megelőzte az Ibériai-félsziget móroktól történő megtisztítása. Az arabok itt rendkívül magas kultúrát teremtettek (egyetemek). A félsziget felszabadítása, az egységes Spanyol és Portugál Királyság voltak a felfedezések és a gyarmatosítás kiindulópontjai. Az Újvilág (Amerika) felfedezése, Afrika megkerülése, Indiában kereskedelmi támaszpontok létesítése egy új korszak hajnalának beköszöntét jelentette. Ekkor már a tűzfegyverek birtoklása nyomasztó katonai fölényt biztosított, amely döntőnek bizonyult az Újvilág bennszülött államai elleni harcban (aztékok, maják, inkák). Ásóbotos műveltség, templomok, piramisok, differenciált arisztokrata, papi társadalom, különös hitvilág voltak itt a jellemzőek. A hódítás folyamán kiderült, hogy – mindennemű fölényük ellenére – egyáltalán nem diadalmenet a vállalkozás, számos forrás utal a konkvisztádorok viszontagságaira.

A világkereskedelem kialakulása, Nyugat felemelkedése ellentétbe került Kelet-Európa feudális megrekedettségével, az Oszmán Birodalom – három kontinensre kiterjeszkedő – uralma a részekre szakadt Magyar Királyságot is érintette (I. Szelim és I. Szulejmán hódításai). Nyugaton társadalmi és ipari forradalom, keleten még évszázadokig megmerevedő társadalom, mely csak késve és torzulva modernizálódott (feudálkapitalizmus négy évtized szovjet vágányon, majd visszatérés Európához). A XX. század aztán két véres világháborút is hozott.

Felipe Fernández-Armesto három könyvében az egyes térségek kulturális, politikai kaleidoszkópja mellett a fejlődés egyenetlenségeiről, fordulatairól is olvashatunk. Hogyan rekedt meg az egykori – civilizációs – élvonal, hogyan léptek a történelem színpadának közepébe új szereplők, hogy napjainkban már az Európán kívüli (ébredező) térség egyre inkább felzárkózzon, a vetélytársu(n)k legyen.

Csiszár Antal