A keresztes háborúk, a római katolikus egyház és a pápa által szentesített hadjáratok a Szentföld birtoklására irányultak. Az afrikai és az európai ütközetek során a területszerzés mellett felléptek az eretnekek ellen is. A kereskedelmi útvonalak felügyeletének megszerzése, illetve biztonságossá tétele pedig gazdasági szempontból volt fontos.

Az első keresztes hadjáratot a clermont-i zsinaton II. Orbán pápa hirdette meg 1095 novemberében, a Szent Város, Jeruzsálem visszaszerzése érdekében. A nemesekből álló lovagi csapatok mellett közrendűek, jobbágyok is harcba indultak. Ők úgy vélték, a katonáskodás szabadulást jelent a feudális kötöttségek alól. A hadjárat sikerrel járt, a keresztesek 1099-ben elfoglalták a Szent Várost, és megalapították a Jeruzsálemi Királyságot. A jól szervezett hadsereggel rendelkező, erős kezű uralkodók által irányított állam majdnem száz évig biztosan tartotta magát. Ehhez az is hozzájárult, hogy a muzulmán népek harcban álltak egymással.

A második keresztes hadjárat 1147-től 1149-ig tartott, válaszul arra, hogy a moszuli emír 1144-ben elfoglalta az egyik keresztény grófság, Edessza székvárosát. A johannita és templomos lovagrendek mellett a francia király, a német-római császár és több keresztény állam seregei indultak útnak, egyes dokumentumok szerint több mint egymillió keresztessel. A hadjárat nem járt sikerrel, mert a szövetségesek által kitűzött cél, Damaszkusz elfoglalása meghiúsult.

Az apja révén kurd származású hadvezér és kiemelkedő politikai képességű uralkodó, Szaladin szultán 1137-ben, Tikritben született Juszuf ibn Ajjúb Szaláh ad-Dín néven. Apjának származása miatt menekülnie kellett, így nagybátyja mellett katonáskodott gyermekkorától kezdve, aki taníttatta is. Amikor a keresztesek Egyiptomot veszélyeztették, Szaladin politikusi tehetségének köszönhetően katonai parancsnok, a Fátimida Kalifátus nagyvezíre, majd Egyiptom szultánja lett. Keresztény ellenfelei is tisztelték, elismerték képességeit. Elfoglalta Damaszkuszt, Moszult, Aleppót, egyesítette az addig megosztott iszlám erőket. „A nagy védelmező, a hit hű követője” jelzővel illették.

A Jeruzsálemi Királyság leprában szenvedő uralkodója, IV. Balduin, aki betegsége ellenére is Szaladinhoz hasonló formátumú politikus és hadvezér volt, 1177. november 25-én Montgisardnál sikeresen visszaverte a szultán támadását. Halála után azonban a főnemesek közötti politikai ellentétek megnehezítették az ellenséges államokkal körülvett királyság helyzetét. 1186-ban Balduin testvére, Szibilla és sógora, Lusignani Guido társuralkodóként kerültek trónra.

Châtilloni Rajnald, antiochiai őrgróf mekkai zarándokok és karavánok ellen irányuló támadásokkal megszegte a Szaladinnal fennálló békeszerződést, melyet régensként III. Rajmund tripoliszi gróf, Guido király politikai ellenfele kezdeményezett. A király hatalmas sereget szervezett a lovagrendek és a keresztény államok katonáiból. Szaladin közben a hadba vonult katonák miatt a számottevő védelem nélkül maradt keresztény várost, Tiberiást támadta, melyet III. Rajmund felesége, Eschiva grófné, Galilea hercegnője védett.

Guido király, ahogyan korábban már többször, a fontos döntésekben ismét szembekerült Rajmunddal és a vele szövetséges nemesekkel. A keresztes haderők végül a város felszabadítására indultak, de feltételezhetően a vízhiány miatt letértek az útról, és a hattíni források felé fordultak. A szomjazó katonák először kisebb ütközetet vívtak a szaracénok rájuk támadó seregével, majd éjszakára letáboroztak. Szaladin csapatai azonban már bekerítették őket, elzárták az utat Hattín felé és a visszaúton található turan-hegyi forrás irányába is. Az éjszaka folyamán sokan megszöktek a táborból.

Másnap, 1187. július 4-én véres ütközet kezdődött. A harc során a keresztesek egységei elvesztették egymással a kapcsolatot, fejetlenség alakult ki, majd amikor a szaracénok megszerezték a Szent Keresztet, a keresztesek legfontosabb ereklyéjét, a király és lovagjai megadták magukat. Tripoliszi Rajmund, akinek lovagjaival sikerült áttörni, elmenekült. Szaladin az elfogott lovagokat és közrendűeket kivégeztette vagy rabszolgasorba kényszerítette. Châtilloni Rajnald megtagadta, hogy áttérjen a muzulmán hitre, egyes források szerint a szultán maga fejezte le. A király és a templomosok nagymestere, Gerard de Ridefort 1188-ig raboskodott. Hozzájuk hasonlóan azoknak az előkelőknek maradt esélye az életbenmaradásra, akikért a szultán váltságdíjra számíthatott.

Július 5-én elesett Tiberiás vára is, a szultán megkegyelmezett Eschiva grófnénak, és Tripoliszba menekült férjéhez engedte. Ezt követőn egymás után kerültek Szaladin kezére a keresztesek városai, mint Akko, Jaffa, Bejrút. 1187. október 2-án a szultán elfoglalta Jeruzsálemet is. A Szent Város elvesztése okot adott a harmadik keresztes hadjárat megindítására 1189-ben, mely során Jeruzsálemet nem, de Akkót 1191-ben sikerült visszafoglalni, így ez lett a Jeruzsálemi Királyság fővárosa.

A legismertebb Robin Hood-történeteken kívül számos regény, film foglalkozik a keresztes háborúkkal, ezek közül a Ridley Scott rendezte Mennyei királyság (Kingdom of Heaven) kimondottan ezt az időszakot dolgozza fel.

Bogár Erika

Forrás: honvedelem.hu, hu.wikipedia.org, origo.hu, korok.webnode.hu, karosszektabornok.blog.hu, hu.wikipedia.org, hu.wikipedia.org, en.wikipedia.org, en.wikipedia.org, hu.wikipedia.org

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.