Az amfiteátrumok formája a késő köztársaság idejében alakult ki, legfőbb jellemzője, hogy mind maga az épület, mind a küzdőtér ellipszis alakú. Kezdetben még fából épültek, később azonban már kőből. Ezekben legtöbbször gladiátorviadalokat, állatviadalokat, és ún. naumakhiákat tartottak. Az utóbbiak során a küzdőteret vagy vízzel árasztották el, vagy egy óriási medencét helyeztek el az arénában, a gladiátorok küzdelme pedig egy-egy tengeri csata megidézésével zajlott le.

Az Amphitheatrum Flavium eredeti neve elárulja, hogy a Flavius-dinasztia uralkodása idején épült, ezt volt az uralkodócsalád „legnagyobb építészeti alkotása”. Az amfiteátrumot Vespasianus császár (69-79) uralkodása idején, 72-ben kezdték el építeni, egy az építkezés megkezdése előtt feltöltött mesterséges tó helyén, a Palatinus, a Caelius és az Esquilinus dombok közötti sík terepen. Elkészültét követően az új amfiteátrumot maga Titus császár (79-81) avatta fel Kr. u. 80-ban, a megnyitást 100 napon át tartó játékokkal ünnepelték, ezen idő alatt 5 ezer állatot öltek meg. Azonban az épület napjainkban inkább a közkeletű nevén ismert, amely a latin colossus = hatalmas szóból ered. A középkorban nevét arról a monumentális, több tíz méter magas, Nero császárt ábrázoló, halálát követően Napistenné alakított, Colossusnak nevezett szoborról kapta, amely még az idő tájt is az amfiteátrum mellett állt.

A Colosseum kerülete 524 m, hosszúsága 188 m, szélessége 156 m, magassága 48,5 m. A küzdelmek helyszínéül szolgáló aréna nagytengelyének hossza 86 méter, a kistengelye pedig 54 m. Ez volt az örök város első kőből emelt amfiteátruma. Sajnos nem maradt fenn, hogy ki tervezte az épületet, építéséről is csak annyit lehet tudni, hogy négy különböző műhely csapata dolgozott egymással párhuzamosan. A homlokzatot travertin mészkőből építették, ebből 100 m²-t használtak fel, a földszintet tufatömbökből, az emeleteket pedig téglából. Az amfiteátrum előkelőbb részeit, valamint a nézőtér lépcsőit márványlapokkal borították.

Maga az épület négyszintes. Az alsó három szintet 80-80 boltívből álló árkádsor övezte, a boltívek a földszinten hét méter, az első és második emeleten 6,45 és 6,4 méter magasak . Eredetileg az első és második emelet boltíveiben egy-egy szobor is állt. Az egyes emeleteket a külső falon látható oszlopok díszítették: a földszinten dór, az első emeleten ión, a második emeleten pedig korinthoszi. A zárószint egy „zárt falsík, melyet korinthoszi pillérek díszítenek, továbbá minden második falszakaszon pedig egy-egy négyszögletes ablak nyílik”. A Naptól és az esőtől is védték az amfiteátrum nézőit. A zárószinten „a tartópillérek feletti lyukakban valaha póznák voltak, összesen 240, ezekre lehetett kifeszíteni szükség esetén a ponyvatetőt”.

A Colosseum mintegy 50 ezer néző befogadására alkalmas nézőtere „öt, egymás feletti körívből állt”, az üléseket úgy oldották meg, hogy mindenhonnan tökéletesen lehessen látni az arénában zajló küzdelmeket. A nézők azonban társadalmi rangjuknak megfelelően foglalhatták el helyeiket. Természetesen a legjobb hely a császárnak és családtagjainak jutott, az épület tengelyeinek a síkjában volt páholyuk, hozzájuk legközelebb a Vesta-szüzek, papok, magas rangú állami hivatalnokok ültek. A szenátus tagjainak pedig közvetlenül az aréna előtt jutott hely, üléseiken nevüket is feltüntették. A második szinten ülhettek a lovagi rend tagjai, a harmadik és negyedik szinten a köznép foglalhatta el helyét, nők pedig csak a legfelső szintről nézhették a játékokat. A legfelső rész fából készült. Állóhelyeket is kialakítottak a Colosseum legfelső szintjén, innen követhették a küzdelmeket a társadalom megvetett rétegei, pl. a rabszolgák, utcanők, városi szegények stb. Minél előkelőbb volt valaki, annál nagyobb és kényelmesebb helyről nézhette az amfiteátrumban zajló eseményeket.

A bejutás ingyenes volt, de csak és kizárólag belépőjegy ellenében, mivel ekkora tömeg ki- és bejutását pontosan meg kellett szervezni. Erre jól működő rendszert alakítottak ki. Az épület tengelyeinek végpontjainál lévő bejáratokon csak a kiváltságos nézők mehettek be és ki, a többiek a megszámozott boltíveken keresztül juthattak be az épületbe, „ezek a számok szerepeltek a látogatók jegyén is, így mindenki könnyen megtalálta a helyét”. Az épületen belüli helyeiket pedig „dongaboltozatos átjárók, a lépcsők és a rámpák okosan kitalált” rendszere révén tudták könnyen megközelíteni, szükség esetén pedig a nézőteret éppen ezen megoldás révén gyorsan ki is lehetett üríteni.

A küzdelmek az arénában zajlottak, amely alatt különböző téglafolyosók vezettek, itt helyezték el ugyanis az állatok ketreceit, továbbá itt voltak a kelléktárak, az öltözők, a színpadi gépezet, a fegyverek is, valamint a porond vízzel való elárasztásához szükséges csatornahálózat is itt kapott helyet. A vadállatokat és a gladiátorokat a falba süllyesztett csörlők segítségével húzták fel az arénába, sőt csigák és ellensúlyok révén, meredek rámpákon még különböző díszleteket is beemeltek, például „az állatvadászatokhoz hegyes-erdős díszletet”.

Az amfiteátrumban egészen 405-ig tartottak gladiátorjátékokat, az 520-as évek közepéig pedig állatviadalokat. Az épület azonban fokozatosan károkat szenvedett el, a tűzvészek, földrengések és fosztogatások mellett a 19. század közepéig „kőbányának használták”. A 15-16. század során például számos pápa és előkelő római arisztokrata palotájának az építéséhez és díszítéséhez innen vittek köveket és márványt. Az évszázadok során számos tevékenység folyt az épületen belül: a középkorban erőd volt, később mészégető kemencéket állítottak fel benne, enyvet is főztek itt, sőt még szeméttelepként is fukcionált, később pedig fonoda is működött falai között. „A 18. században templommá szentelték, felállították benne Jézus szenvedésének stációit.” Az első ásatások, restaurálási munkálatok a 19. században indultak meg.

Az eredetileg közel 50 m magas külső falak hozzávetőlegesen kétharmada maradt fenn, ennek ellenére a Colosseum mellett állót vagy az oda belépőt azonnal lenyűgözi az építmény monumentalitása. Nem véletlen, hogy 2007 óta a Colosseum egy nem hivatalos szavazást követően a Világ hét új csodája közé tartozik.

A középkori angol tudós szerzetes, Beda Venerabilis ezt mondta az amfiteátrumról: „Ameddig a Colosseum fennáll, fennáll Róma is; ha a Colosseum összeomlik, vége Rómának; ha pedig Róma elpusztul, vége a világnak!”

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Castiglione László: Római művészet; Brigitte Hintzen-Bohlen: Róma és a Vatikán : művészeti kalauz; Antik lexikon; Ürögdi György: Róma; Az etruszkok és a rómaiak; A klasszikus ókor; wikipedia; sites.google.com

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete