A robbanómotoros traktor története onnan indul, hogy hiába lettek önjáróak a gőzekékhez, cséplőgépekhez használt lokomobilok, rettentő súlyuk (gondoljunk csak bele, a vaskos fém kerekek, alkatrészek mellett ott volt még egy kazán és egy hatalmas víztartály is rajtuk) miatt nem mehettek rá szántani az ősszel amúgy is átázott földekre. Ezért már az 1920-as években megjelentek hazánkban is a jóval könnyebb, később felfújható gumiabroncsokkal ellátott traktorok is. Ez utóbbi állapotra azonban még várni kellett, mert előbb egy köztes megoldásként a fémkerekes erőgépek jelentek meg az országban. Mégpedig olyan formában, hogy a mezőkön mozgó traktorok nagyobb, hátsó kerekébe „körmüket” lehetett csavarozni, hogy ezek segítségével jobban meg tudjanak kapaszkodni a terepen. Ezek voltak azok a legendás, pöfögő körmös traktorok, amelyek az ötvenes évekig uralták a magyar mezőgazdaságot.

A cséplőgépet is meghajtotta (MNL Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhely, Lőkös Sándor családja CC BY-NC-ND)

Mégpedig magyar gyártmányként, hiszen 1900-ban, részben Bécsből áttelepülve, Kispesten létrejött a Hofherr és Schrantz Gépgyár, amely aztán a különféle gépi kaszák, vető- és cséplőgépek mellett a húszas évektől gyártotta már ezeket az egyhengeres, izzófejes motorral ellátott nehézkes szerkezeteket is. A gyár termékei piacvezetők lettek az országban, de attól keletre, Romániában és Dél-Ukrajnában is. Az egyhengeres traktorok azért nem voltak az erő és a sebesség bajnokai, viszont a beléjük épített motor elnyűhetetlennek bizonyult. De a konstrukció és a nyersolajas meghajtás miatt az indításuk sem volt egyszerű. A hatalmas hengerfej alá egy nagy hatásfokú benzinlámpát építettek be, amellyel először izzásig kellett melegíteni a hengert, hogy a traktor nagy, kormos füstfelhőket eregetve beinduljon. Hogy a folyamatot gyorsítsák, egy fogantyúval meg lehetett mozgatni a traktor oldalán lévő lendkereket is, ami nem mellesleg szíjas áttétellel képes volt a cséplőgépek meghajtására is. Aztán persze szántani, boronálni, vetni, de még kaszálni is lehetett vele, attól függ, hogy mit kötöttek utána.

Aztán gumikereket tettek rá (Völgységi Múzeum CC BY-NC-ND)

A legnagyobb példányszámban gyártott modell az 1943-as G 35-ös volt, ezekre alapozta majd az új hatalom azokat a gépállomásokat, amelyek a termelőszövetkezeteket megelőzve a kollektivizálás felé tolták el a magyar mezőgazdaságot. Aztán a fejlődés elhozta azt is, hogy az amúgy semmilyen rugózással nem rendelkező (kivéve a traktorista ülését) erőgépek (a vonóhorgon 21 lóerőt tudtak) gumikerekeket kaptak. Így a korábbi, 7,4 km/h-s végsebesség is nőtt valamicskét, no és az elegyengetett utakat sem „karmolták” már össze. De ezek már az 1948-as államosítások után nem sokkal a Vörös Csillag Traktorgyárrá átkeresztelt üzem termékei voltak, a következő cikkben velük is foglalkozunk majd.

Címlapkép: Körmös traktor aratógépet húz (MNL Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhely CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu