Az ókori Görögország területén található Olümpiában Kr. e. 776-ban tartották meg az első olimpiai játékokat a főisten, Zeusz tiszteletére. A négyévente megismételt leghíresebb ókori sporteseményt végül Theodosius császár tiltotta be Kr. u. 393-ban.

Az ókori olimpiai eszme újkori felélesztésének központi alakja a francia pedagógus, történész Pierre de Coubertin volt. A franciák katonai vereségeit követően sokat gondolkodott „az ifjúság nevelési reformját illetően. Ebben pedig a test tökéletesítése fontos szerepet játszott. Felismerte, hogy a sport nevelő hatását nem szabad a nemzetek határai közé szorítani, hanem nemzetközi hajtóerővé kell tenni”.

Coubertin Párizsban 1894. június 16-ára hívta össze 42 nemzet képviselőinek részvételével a Nemzetközi Atlétikai Kongresszust, amelyen „kétezer lelkes hallgató előtt ismertette elképzelését az olimpiai versenyek felújításáról és nemzetközivé tételéről, a nemzetközi kapcsolatok és a béke előmozdulását és javulását remélte az olimpiai eszme újjáélesztésétől”.

A neves Sorbonne egyetemen megtartott ülés végül 1894. június 23-án „az olimpiai játékok újraélesztéséről szóló határozattal zárult”, egyben 13 ország (Görögország, Franciaország, Magyarország, Oroszország, Svédország, USA, Csehország, Nagy-Britannia, Argentína, Új-Zéland, Olaszország, Németország) 16 képviselője, köztük Kemény Ferenc megalapította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB).

Az első nyári újkori olimpiát, a görög tag Dimitriosz Vikélasz nyomására Athénban tartották meg 1896. április 6. és 15. között. Téli olimpiát először 1924-ben tartottak a franciaországi Chamonix-ban, 1992-ig a nyári olimpiával azonos évben, 1994-től kezdve két év eltéréssel. A nyári olimpia napjainkra a világ legnagyobb sporteseményévé vált.

1947-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság csehszlovák tagja, Josef Gruss készített egy javaslatot az olimpiai világnapról, amellyel célja „az olimpiai eszme népszerűsítése volt”. Az előterjesztést végül a NOB tagjai 1948 januárjában St. Moritzban tartott 42. ülésükön fogadták el. Az esemény szervezésével a nemzeti olimpiai bizottságokat bízták meg, a konkrét időpontot is ők választották ki a június 17. és 24. közötti időintervallumból.

Az első olimpiai napot 1948. június 23-án tartották meg Portugáliában, Görögországban, Ausztriában, Kanadában, Svájcban, Nagy-Britanniában, Uruguay-ban, Venezuelában és Belgiumban, valamint a NOB akkori elnöke, Sigfrid Edström küldött üzenetet a világ fiataljainak. 1978-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által kiadott Olimpiai Chartában javasolták, hogy valamennyi nemzeti olimpiai bizottság lehetőleg évente szervezzen „olimpiai napot az olimpiai mozgalom népszerűsítése érdekében”. Ugyanebben az évben indították el az olimpiai napi futást is, „azzal a céllal, hogy elősegítse a férfiak, a nők és a gyermekek sportolási lehetőségét, függetlenül attól, hogy atletikus képességgel rendelkeznek-e, avagy csak amatőr hobbisportolókról van-e szó”. Az első évben a 10 km-es távot 45 tagországban futották le, a résztvevő országok száma folyamatosan nőtt az eltelt évtizedek alatt.

Napjainkra az Olimpiai világnap már sokkal több, mint egy futás vagy sportesemény. Az egyes tagországok olimpiai bizottságai immáron komoly „sport, kulturális és oktatási tevékenységet folytatnak”, igyekeznek mindenkit megszólítani „kortól, nemtől, társadalmi háttértől vagy sportolói képességtől függetlenül”. Az iskolai tantervbe épített események, koncertek, kiállítások, gyerekek és fiatalok találkozása olimpikonokkal mellett új weboldalak és a közösségi médián megjelenő tartalmak színesítik már a napot.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Walter Umminger: A sport krónikája; olimpia.hu; olympics.com; wikipedia

A kép a flickr.com gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.