453

Torula Művésztér – tér, művészet, közösség

Szilvási Krisztián írása

torula-muveszter

Ne csak nézzék, lássák, hallgassák a művészetet”, hanem fizikai kapcsolódási pontokat kínálva csatlakozhassanak is – igazából ez a Torula Művésztér célja. „Minőségi egymás megismerésére lehetőséget adó időtöltésekben” gondolkodnak, ahol kiállításokon és egyéb programokon keresztül, aktív közösségi szerepvállalással valódi kohézió jön létre beszélgetéssel, megértéssel, vitákkal, kompromisszumokkal, cselekedetekkel. Utánajártunk, kik is ők valójában.

Előbb megtekintettük a karanténhelyzetre reagálva megvalósított, +/- 1,5 méter nevű szabadtéri installációkat, majd a Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. területére nyílt a Budai útról a kapu, amelyen áthaladva és jobbra fordulva jutottunk el a Torula épületéhez. Beke Márton, a művésztér vezetője, valamint Szombathelyi Sára kreatív munkatárs fogadott bennünket, közvetlen és barátságos „idegenvezetésük” során pedig élményszerű részletességgel láthattunk bele abba a vállalkozásba, amelynek híre egyre szélesebb körben terjed a városban.

torula-muveszter

A szeszgyár többségi részvénytulajdonát birtokló Folláth család alapította 2016-ban a Concilium Arts Alapítványt, amelynek jelképes bérleti összeg fejében biztosítja a Torula Művésztér épületét (amelyben az 1990-es évek elejéig folyt takarmányélesztő-gyártás). További 2-3 évig tartó „alvó üzemmód” alatt forrta ki magát a szándék meghatározott célokká. Egyrészt győri, Győr környéki fiatal, pályájuk elején járó alkotóknak szándékoznak bázist biztosítani a tevékenységükhöz műtermekkel, bemutató térrel, másrészt felkarolni a kortárs művészetet, egyéni „részvétellel” szerethetőbbé tenni. Ebből a hármas szándékból – helyet adni, megmutatni, közelebb hozni – állt össze végül az a fizikai testet öltött koncepció, amelyről tulajdonképpen a Torula szól. A rezidencia- és kiállítóhely (közel 400 négyzetméteren, 6 méteres belmagassággal) mellett pedig a cél kimondottan egy közösségi helyként való funkcionálás, amelyhez egy 40 négyzetméteres emeleti térség áll rendelkezésre.

A 2017-es nyitást követően tulajdonképpen a koronavírus-járvány kitörésekor indult be a tevékenységük, az épület alsó, földszinti ter(m)ének felújítása akkorra fejeződött be, hogy valóban befogadó környezetet legyen képes biztosítani a kiállításoknak. Ezzel egy időben töltötték be „lakókkal” a – jelen pillanatban – hat egyéni és egy közösségi műtermet, amely most 8-9 művésszel működik folyamatosan. Vannak közöttük festők, grafikus, valamint keramikus. Rajtuk kívül két programozó is erősíti a csapatukat, akik szintén „beköltöztek” ebbe a térbe: egyikük dizájnprogramozó, a másik pedig tulajdonképpen zeneszerzéssel foglalkozik, így segítségükre van az audio-élmény bővítésében. De éppen mostanában kereste meg őket például két végzett formatervező lány is, hogy szívesen csatlakoznának. 

torula-muveszter

A cél tulajdonképpen az, hogy oly módon felkarolni őket – a tervek szerint a jövőben például önfejlesztő, önmenedzsment tréningekkel, közösségi motivációkkal ‒, hogy aztán végül „szabadjára engedve” a saját művészetükből tudjanak önfenntartó módon működni. A torulások elképzeléseik szerint konkrét kapcsolódási pontok mentén igyekeznek összekötni a művészeiket, az egyes társművészeti ágakat, hogy lehetőség szerint akár „egymásban is gondolkodjanak” alkotásaik közben. A képző- és iparművészeti ágak lefedésén túl pedig a későbbiekben szeretnék összművészetivé tenni a közösségüket.

A programok tekintetében egyrészt kiállításokat szerveznek, másrészt szeretnék, hogy megjelenjen az előadóművészet is. Jelenleg az épület belső tere Gazsó Attila Karanténnapló című fotókiállításának ad otthont. Szeptember közepétől a Győrinek lenni projektjükben három alkalommal hívnak össze győri fiatalokat, hogy közösen beszélgessenek arról, milyen is győrinek lenni. Akik bekapcsolódnak ebbe, részben előadóművészek, részben alkotóművészek – zene, tánc, grafika, festészet, térplasztika „keverednek” majd egybe. Az elképzelés célja, hogy a harmadik workshop után (melyeken bemutatásra kerül az alkotási folyamat) létrejöjjön egy olyan performansz, amely a tánc elemei nélkül is megállja a helyét egységes, kiállítható műalkotásként. Ez pedig hosszú távon már hozzájárulhat, elvezethet a valódi közösségépítés felé. Illetve lesz majd egy art residency programjuk is magyar, görög, bolgár és észak-macedón művésszel, akik a győri szeszgyár hagyományának témakörét fogják feldolgozni kortárs művészeti eszközökkel.

torula-muveszter

A Torula Művésztér mindezeken túl kiemelt figyelmet fordít a környezettudatos szemléletmódra, ennek látványos példája az épület melletti térrész jelenlegi állapota is. Amikor a kilencvenes években leállt ebben az üzemegységben a termelés, az azt övező betonplaccra Folláth György valódi „zöldterületet” álmodott és valósított meg: összebeszélt Alexay Zoltánnal, aki egy mini Szigetközt tervezett ide. Az idők során aztán ez sajnos enyészetnek indult, és amikor a Torula beköltözött, próbálta visszaállítani az eredeti állapotában. Mára a kis tavacskába visszatért az élet egy aranyhal és egy kacsapár személyében, a környező fák és növényzet egyre több madárfajnak biztosít otthont, így szó szerinti és átvitt értelemben is virágzik az épület környéke.

Az elképzelések és ötletek megvalósításához, a napi vagy konkrét programokra vonatkozó feladatok végrehajtásához önkéntesek segítségét szívesen fogadják. A végső törekvésük amúgy a Torula teljes befogadása, Gyárvárosba „szervesülése”, hogy ne különálló entitásként, hanem az itteni lakosokkal együttlélegezve létezzenek, amelyhez az akarat, a lelkesedés és az eltökéltség adott, így reményei(n)k szerint feltétlenül sikerre is vannak ítélve.

Szilvási Krisztián
Fotók: Vas Balázs

2021.06.21