2316

A capitoliumi nőstény farkas

Remekművek világszerte 43. rész – Ősze Mária írása

capitoliumi-nosteny-farkas

Az etruszk művészet egyik legcsodálatosabb fennmaradt gyöngyszeme az a Kr. e. 5. század elejéről származó, 75 cm magas, 114 cm hosszú bronzszobor, amely egy nőstény farkast ábrázol. A Lupa Capitolina vagy Lupa Romana napjainkban is Róma jelképének számít. Jelenleg a római Museo Capitolinohoz tartozó Palazzo dei Conservatoriban található.

Az etruszkok a Kr. e. 8. századtól laktak az itáliai félszigeten, a Tirrén-tenger, valamint az Arno és Tiberis folyók által határolt területen. Itáliában ők alapították meg az első városállamokat. Civilizációjuk mintegy 700 éven át virágzott. Kr. e. 616 és Kr. e. 510 között több etruszk király is uralkodott Rómában, azonban az ezt követő évszázadok során területeik fokozatosan római uralom alá kerültek, végül a nép is teljesen asszimilálódott.

„Az etruszk művészet a Kr. e. 7. és a Kr. e. 2. század között született alkotásaiban egy olyan civilizáció megnyilvánulását találjuk, mely az itáliai kultúra alapjának is tekinthető.” A Kr. e. 6. századtól kezdve az etruszkok művészetére hatással volt a görög művészet. Az etruszkok építészetben és szobrászatban egyaránt jeleskedtek. Szobraikat vagy agyagból, vagy fémből készítették, a bronzot a görögök által is alkalmazott technikával munkálták meg. Ezt az anyagot „szinte kizárólag vallási és halotti tárgyaknál használták”. Azonban a kevés, etruszkok által készített fennmaradt bronzszobor nagyszerűen bizonyítja ezek művészi minőségét, továbbá, hogy az etruszkok magas színvonalon alkottak a Kr. e. 6. század folyamán. A capitoliumi nőstény farkas néven ismert alkotás a „legkorábbi fennmaradt nagyméretű szobor, mely üreges bronzból készült”.

Nem véletlenül vált ez a szobor Róma jelképévé. Etruriából ugyanis „számos olyan monda is Rómába került, amelyet később a rómaiak saját őstörténetük részévé tettek”. A mitológiai történet szerint ugyanis Róma alapítóit, Mars hadisten ikerfiait, a trónbitorló nagybátyjuk által elűzött és a Tiberisre kitett csecsemő Romulust és Remust, miután a partra sodródtak, először egy saját kicsinyeit elvesztő nőstényfarkas táplálta. Neki köszönhették életüket, amíg a pásztor Faustulus és felesége, Acca Larentia rájuk nem talált.

Feltételezések szerint a szobor eredetileg áldozati ajándékként került valamelyik római szentélybe. Az ókorból „fennmaradt legjelentősebb állatplasztikák egyike, a késő archaikus stílusú etruszk bronzszobrászat egyik kiemelkedő alkotása”. A farkas „mintegy védekezésen készen, keményen nekifeszíti mellső lábait a talajnak, fejét kissé oldalra fordítja, éberen figyelő, hegyezett fülekkel, félelmetes szemfogait mutatva a támadónak…” Erős kontrasztban áll egymással a félelmetesen vicsorgó állat vad testtartása és a stilizált ábrázolású sörény, amelyet „a megformálás után apró bemetszésekkel hoztak létre”. A szobor feje erőteljes kifejezésű, a test más részei pedig, a sörényt leszámítva, elnagyoltak.

A szoborról írásos források először a 9. században tettek említést. A 10. századtól kezdve a Lateráni Palota előtt állt, a híres író, költő Dante itt látta 1300 környékén. 1471-ben vitték át a Capitoliumra. Az ikreket ábrázoló, Antonio Pollaiulo által készített szobrokat 1510 körül tették alája. Jelenlegi helyén 1921 óta látható.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Michael Siebler: Római művészet; Castiglione László: Római művészet; Brigitte Hintzen-Bohlen: Róma és a Vatikán : művészeti kalauz; Antik lexikon; Az etruszkok és a rómaiak; A klasszikus ókor; wikipedia

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)

2021.06.05