238

Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal

Remekművek világszerte 41. rész – SzaSzi írása

frida-kahlo

Sokan ismerik a mexikói származású Frida Kahlo (1907-1954) festőművészt, s a nagy többség még azt is tudja, hogy gyermekkori betegség, majd egy fiatalkori baleset az egész további életét szenvedéssé tette. A festés segített neki túllendülni ezen. 1954-ben, 47 évesen hunyt el, de ekkor még nem tartották jelentős művésznek.

Valójában nem nagyon tudtak a meztic-német származású Frida Kahlo művészetével mit kezdeni, jelentőségét férje, az ünnepelt festő, Diego Rivera mögé helyezték. Meglepetésre 2016-ban a Két akt az erdőben című képe 8 millió dolláros eladási árával a legdrágább latin-amerikai műalkotás lett. Több mint hatvan év elteltével teljesen megváltozott az értékelése, képei dollármilliókat érnek. A belőlük áradó szenvedés, fantasztikus, ugyanakkor szorongást keltő művészi fantáziavilág rengeteg embert ejt rabul.

Széles körű ismertsége ellenére életműve kicsi, körülbelül 250 művet alkotott, ebből 140-150 festmény (múzeumban 44, magángyűjtőknél 78). Képeinek több mint a fele (pontosan 55) önarckép. „Azért festem meg önmagamat, mert gyakran vagyok egyedül, és magamat ismerem a legjobban” – vallotta Frida. A festészet számára időtöltésnek indult, később az élete lett. Mindenféle helyzetben ábrázolta magát a születésétől az elképzelt halálig. Legtöbb képen az arca maszkszerű, szinte semmiféle érzelmet nem tükröz, csak a háttérben látszódó táj árulkodik pillanatnyi lelkiállapotáról, az igazi mondanivalóról, az alakját körülvevő tárgyak, állatok pedig jelképes értelmet hordoznak. Számos elemet vesz át a mexikói népművészetből. Rivera a „nemzeti művészet zászlóvivőjeként” tekint rá, „aki szorosan kötődik, képmutatás és esztétikai elfogultság nélkül, (…) önmagáért vonzódik ehhez a valódi népművészethez.” Kölcsönzött a névtelen művészek fogadalmi képeiről, ihletet merített a prekolumbiánus kultúrából és a 19. századi mexikói portréfestészetből is, melyek színvilágára is erős hatást gyakoroltak. Nemzeti érzülete önarcképein is tetten érhető a háttérben megjelenő növény- és állatvilág jellegzetes elemeiben: kaktuszok, esőerdők zöldje, vulkanikus sziklák, papagájok, majmok és itzcuintli kutyák, a kedvenc háziállatok, melyekkel magányát megosztotta.

Az Önarckép tövises nyaklánccal és kolibrival (1940) című műve nem sokkal azután készült, hogy 1939 decemberében kimondták válását Riverától. Egyik legtöbb szimbólummal telített alkotása. Kifejezéstelen arccal néz szembe velünk, mint egy prekolumbián szobor. Öltözéke egyszerű, díszítetlen fehér ing, akár a mártírok leple. Ezt az érzést erősíti bennünk a nyakát körbeölelő töviskoszorú, amely mint egy rebozo (Latin-Amerikában hagyományos többfunkciós sál: lepel, kendő, gyerekhordozó stb.) fedi a vállait. Az élettelennek tűnő apró kolibri széttárt szárnyakkal, medálként függ a töviseken. A mexikói hagyományban a szerelem varázserejű talizmánja, ugyanakkor Vicilopocstli, a háború azték istenének is a jelképe, utal arra a csatára, melyet Kahlo vívott meg. A művésznő többször jelenik meg a házában tartott nagy szemű, hosszú karú pókmajmok társaságában. Itt a jobb vállánál szöszmötölő Caimito de Guayabal (Rivera ajándéka) egyszerre közönyös és gazdájával rokonszenvező. A bal vállánál lapuló fekete macska mintha a kolibrit lesné. Fontos elem a Frida hajában ékszerként ragyogó pillekönnyű pillangók és közelében repdeső szitakötők jelenléte, a megváltó optimizmust képviselik, a „minden elmúlik egyszer” ígéretét hordozzák. Háttérben a buja növényzet az élet, az örök körforgás megtestesítője.

Frida mindig ragaszkodott ahhoz, hogy pontosan úgy fesse meg az életet, ahogy az van, így a fantáziavilág elemei rendkívül naturisztikus hűséggel szerepelnek művein. Ugyanígy ábrázolja magát szívfájdító jelentekben, például a kórházi ágyon fekve, vetélése után, vagy megsebzett szarvasként, törött gerinccel, reménytelenül. Gyermekbénulás, buszbaleset, rengeteg kórházban töltött idő, műtétek, gyermektelenség tragédiája – valójában szenvedéssé tették egész életét. Nincs még egy művész, aki ennyire mélyen és őszintén vallott volna az emberi lét kuszaságáról, kaotikusságáról, tragédiáiról. Ahogy Diego Rivera fogalmazta, „egy nő se varázsolt korábban olyan kínzó költészetet a vászonra, ahogy azt Frida tette”. Színes, látványos alkotásai, „higgadt kegyetlenségű” ábrázolásmódja, női témaválasztásai, modern életvitele és egzotikus megjelenése együttes eredményeként mára elképesztően népszerűvé lett, életműve senkit sem hagy hidegen, akaratán kívül ikonná vált.

SzaSzi

Forrás: 
Andrea Kettenmann: Frida Kahlo, 1907-1954: Fájdalom és szenvedély, Köln – Budapest, 2003.
Gerry Souter: Frida Kahlo: A tükör mögött, Bp. 2007.
Sophie Collins: Kahlo, Bp. 2019. (Info + grafika)
fridakahlo.org
ekultura.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony

2021.05.23