Erszény, buksza, bugyelláris, tarsoly, szütyő, pénztárca, és még sorolhatnánk az elnevezéseket, amelyek jóval a női táska megjelenése előtt már alapvető kellékként szolgálták az emberiséget. Bizonyos, hogy nem a pénz felbukkanásával együtt született, hiszen korában is használt már az emberfia kis méretű értékőrző zsákocskákat. Ezek főleg bőrből készült szütyők voltak. Az ókori görögök kibisisnek nevezték, övre függesztve viselték. Ilyen volt a Hermész számára készült zsák is, amelyben Perszeusz a mitikus hős a szörnyeteg Medusza levágott fejét hordozta. Érdekes, hogy ebben az időben még főként a szegény emberek rendelkeztek a zsinórral összehúzható buggyos bőrtarisznyákkal. A kutatások szerint ez még sokkal inkább volt hordozható éléskamra, túlélő csomag, mint pénztartó. A pénzt a többi értékkel együtt ládában őrizték. A középkor folyamán is nagyjából ez a szokás élt tovább. A 14-15. században már szinte általánossá vált az övön lógó erszény, francia nyelvterületen aumônière, vagyis alamizsnás táska, a németeknél Geldtashe, aranyzacskó néven. Ezek az elnevezések már egyértelműen utalnak arra, hogy a pénzt maguknál tartották. Férfiak, nők egyaránt hordtak maguknál fizetőeszközt a derékra rögzített bugyellárisban. Általában tehén- vagy lóbőrből varrt, hasonló fazont hordott főúr, városi polgár, sőt a földműves is, legfeljebb az anyag és a kivitel minőségében látszódott a különbség. A tehetősebbeké tartalmazhatott egy kis tasakot névjegykártyának, személyes dokumentumoknak, iratoknak. Ekkor sem volt ritka, hogy egy kis szárított húst, sajtot, vagy más élelmet is „dobtak” mellé.

Lapos alakú erszényeket a reneszánsz idején, főleg a XVII. század közepén kezdtek készíteni a legfejlettebb országokban. Ne felejtsük el, hogy ez a papírpénz nyugat-európai bemutatkozásának ideje (az amerikai kontinensre 1690-ben jutott el). Nem volt már szükség a súlyos pénzérmék tömegét hordozni, praktikusabb és elegánsabb lett a tárca. Jellemzően más fontos apróság ekkor is helyet kaphatott a bukszában. A hölgyek imakönyvet, rózsafűzért és egy kis aprópénzt tartottak benne maguknál, egészen a XVIII. század végén első ízben megjelenő kézitáskák divatjáig. Az urak a dohányzáshoz használatos pipázókészletüket rejtették bele (például Spanyolországban). Ezzel szemben a 19. századi Amerikában már megszólták azt, aki pénzen és iratokon kívül mást is tárolt a tárcájában, és civilizálatlannak tartották, aki a zsebében hordta a pénzét. Ez gyorsította a férfi bőr pénztárcák elterjedését, amit ott derékszíjra rögzítve hordtak. A fényképezés térhódítását követően – különösen háborús időkben – a szeretett személyek fotói is ott lapultak a tárcákban.

A XX. században a hitelkártyák megjelenésével (1950-es években) fazon szempontjából ismét alkalmazkodni kellett a megjelenő igényekhez. Népszerűek lettek a két- vagy háromrétegű pénztárcák. Számtalan változatban kezdtek felbukkanni: csuklóra (wristlet) vagy nyakba akasztható, sportoláshoz alkalmas (tépőzáras a 70-es évektől) variáció, de született pénzöv és cipőpénztárca is. A sor szinte a végtelenségig folytatható. Ma már nemcsak a használat szempontjai, hanem a divat is erősen befolyásolja a választásunkat. Van, aki ragaszkodva gyűjti az aprópénzt, van, akinek fotóalbumként is funkcionál a bukszája, vannak, akiknek a kártyamánia miatt vastag a tárcájuk, és persze vannak, akiknek fontos, hogy minden kiegészítő, így ez is, passzoljon az aznapi stílusukhoz.

Míg az erszények valaha jól jellemezték tulajdonosuk gazdasági helyzetét, társadalmi státuszát, addig ez ma már kevésbé állítható, sokkal inkább az egyéniségünkről árulkodik. A legfejlettebb országokban már okoseszközökkel történik a fizetés, így felmerülhet a kérdés, hogy feleslegessé válhat-e a pénztárca? Elképzelhető, hacsak nem képes egy újabb alkalmazkodásra.

SzaSzi

Források: wikipedia.org, minosegitaska.hu, erdekesvilag.hu, brokenreviews.com, Erszények, táskák története (Győriné Fogarasi Katalin facebook-oldala)

A képek a Wikimedia Commons és a flickr.com gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: A (papír)zsebkendő
2. rész: A rúzs
3. rész: Az összecsukható esernyő
4. rész: A zsebtükör
5. rész: A napszemüveg
6. rész: A rágógumi
7. rész: Az öngyújtó és a gyufa
8. rész: A zsebkés
9. rész: A kulcscsomó
10. rész: A mobiltelefon
11. rész: A fésű