100

Molière Tartuffe című vígjátékának ősbemutatója

Ezen a napon történt: 1664. május 12. ‒ Bogár Erika írása

moliere-tartuffe

1664. május 12-én, XIV. Lajos jelenlétében mutatták be Versailles-ban Molière Tartuffe című vígjátékát, melyet a premier után – hiába volt a szerző a király pártfogoltja – azonnal be is tiltottak, egészen 1699-ig.

A klasszicista színház témáit legtöbbször az antik mitológiából merítette. Az előkelő közönség ízlésének megfelelő előadásoknak fontos szabályaik voltak, úgymint erkölcsösség, erőszakmentesség, szemérem. A darabok nem foglalkozhattak a királlyal és környezetével, a színház célja a szórakoztatás volt. Az előadásokat felvonásokra tagolták, melyek során már használták a függönyt, jelzésszerű díszleteket, este világítást. A színészek – közöttük nők is – a saját ruháikban játszottak. A művek a hármas egység elvére, a hely, az idő és a cselekmény összehangolására épültek. Egyetlen helyszínen (mely gyakran palotabelső volt) zajlott le az egy-másfél nap alatt játszódó történet. A drámák versformája páros rímű alexandrin volt.

Molière 1622-ben született Jean-Baptiste Poquelin néven, apja udvari kárpitos volt. Jezsuita intézetben tanult, jogi tanulmányokat folytatott, apja halála után átvehette annak munkáját is, de ő a címet visszaadva a Bèjart családhoz csatlakozott, és megalakította az Illustre Théatre színházat. Mivel Párizsban ekkor már több teátrum is volt, nemesi támogatókkal ugyan, de vándorszínész életre kényszerültek. A társulat 1658-ban tartotta első bemutatóját a király, XIV. Lajos előtt, ahol sikert arattak, és elnyerték a jogot, hogy a királyi udvarban játszanak. Molière kérelmezte, hogy visszakaphassa a kiváltságokkal és feladatokkal járó „a király rendes kárpitosa” címet.

XIV. Lajos egyik kedvence lett, olyannyira, hogy amikor feleségül vette szeretője lányát, kiállt mellette, elvállalva első gyermekük keresztapaságát. Molière-t aztán népszerűsége növekedésével egyre több támadás érte vetélytársai részéről erkölcstelen életvitele, illetve darabjai miatt, hiába volt magas rangú pártfogói között maga a király is. Komédiáiban a gyarló emberi tulajdonságokat figurázta ki, a nagyravágyást, tudatlanságot, hiszékenységet. Jellem- és helyzetkomikumot használt, mely során szembefordította egymással a kisszerű karaktereket. A visszafogott, lineáris idejű történetek a kor elvárásainak megfelelően szerencsés, semmiképpen sem tragikus végkifejlettel zárultak.

Amikor 1664-ban bemutatták, a Tartuffe még csak félig volt kész, három felvonásból állt, Molière később egészítette ki ötfelvonásosra. A darab címe nemcsak egyszerűen a főhős neve, hanem egyben fricska is, jelentése ugyanis „álszent”. A drámaíró kora egyik jellemző alakját figurázta ki vígjátékában. Tartuffe magát istenfélő, erényes embernek kiadva megtéveszti az elvakultan vallásos Orgont, párizsi polgárt és annak anyját, Pernelle asszonyt. Célja, hogy a férfit manipulálva megszerezze a család, majd a család vagyona feletti uralmat. A megtévesztett Orgon még a lányát is feleségül adná Tartuffe-höz, a csaló azonban a férfi feleségébe, Elmirába szerelmes, mesterkedésével hozzá is közel akar kerülni.

A család józanabb tagjai próbálnak felülkerekedni a számító Tartuffe cselvetésein, aki látva, hogy hazugságaival nem ér célt, hogy a vagyont megszerezze, olyan bűnbe keveri Orgont, mely miatt halálos ítélet várna rá. A dráma végkifejlete csodával határos, mert a helyzet menthetetlen, de a megjelenő rendőr Orgon helyett Tartuffe-öt tartóztatja le, akiről kiderül, hogy régóta körözött szélhámos. Orgon uralkodói kegyelemben részesül. Ezzel a megoldással Molière feltételezhetően a király iránti lojalitását igyekezett kifejezni.

Hiába tetszett azonban a darab XIV. Lajosnak, a bemutató után a párizsi érsek és egy vallási társaság, a Compagnie du Saint-Sacrement nyomására betiltotta. Az 1630-ban alakult társaságot XIII. Lajos támogatta, de nem engedélyezte hivatalos működését. A szervezet a papság körében és a kolostorokban elkövetett visszaélések ellen tevékenykedett. Tagjai a laikusok erkölcsén is javítani szerettek volna, a párbajok betiltását szorgalmazták. Tevékenységük közé tartozott a szegények ellátása, a kórházak fejlesztése. Az 1660-as években már elkezdődött a társaság hanyatlása, de 1664-ben még elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy hozzájáruljon Molière darabjának betiltásához. A katolikus egyház kiközösítéssel fenyegette az előadás nézőit is. A tilalmat csak 1699-ben oldották fel.

Molière a Tartuffe bemutatója idején már tüdővészben szenvedett, azonban betegsége ellenére is folyamatosan játszott. 1673-ban rosszul lett a színpadon, de végigjátszotta szerepét a Képzelt beteg című darabjában, és még aznap elhunyt. A király közbenjárására temették el, éjszaka, mivel a színészek nem nyugodhattak megszentelt földben. Végső nyughelyére, a Pere-Lachaise temetőbe 1817-ben vitték át.

Bogár Erika

Forrás: commons.wikimedia.org, kkoe.yolasite.com, en.wikipedia.org, fr.wikipedia.org, mek.oszk.hu, erettsegi.com, irokkoltok.eoldal.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2021.05.12