315

A Neuschwanstein kastély

Remekművek világszerte 39. rész – Ősze Mária írása

neuschwanstein_castle

II. Lajos bajor uralkodó (1845-1886), akit alattvalói csak Tündérkirályként, miniszterei ellenben Őrült királyként emlegettek, „képzeletéből és álmaiból született páratlanul fantasztikus és különc” épületeinek egyike a bajorországi Schwangau területén található Neuschwanstein kastély, amelyet egyben a 19. századi historicizmus egyik legkiválóbb alkotásának is tartanak.

A Neuschwanstein kastély építésével II. Lajos „gyermekkori álmát valósította meg: az uralkodó egy olyan helyet képzelt el, amely egyben középkori lovagi vár és Wagner-szentély is”. Ugyanis nagy rajongója volt a német zeneszerzőnek, Richard Wagnernek (1813-1883), akit felkutatott még az uralkodása kezdetén, 1864-ben. Szoros kapcsolat alakult ki kettejük között, „ragaszkodását erősítette, hogy mindketten rajongtak a német mitológia iránt”, Wagner számos zenedrámáját éppen a német mitológia különböző történetei nyomán írta meg. A német mester biztatására 1867-ben ellátogatott Wartburg várába, a Tannhäuser című opera történelmi színhelyére is, „a királyt annyira elbűvölte a hely, hogy Neuschwansteint Wartburg mintájára akarta felépíteni”.

Ezek után nem meglepő, hogy a Neuschwanstein kastélyt is Wagner egy operája, nevezetesen Lohengrin története ihlette. A király „képzeletében a hattyúlovag (németül a hattyú Schwan) és a Szent Grál hősei a hohenschwangaui kastélyból szóltak hozzá, miközben a szemét meresztgette az előtte lévő dombra abban a reményben, hátha megpillantja egy igazi lovag eltűnő árnyát a régi, középkori vár omladozó romjai között”. Ez a történet különösen közel állt II. Lajoshoz, egyrészt édesapja kastélyának falait is Lohengrint ábrázoló falképek díszítették, másrészt miután első alkalommal látta és hallotta Wagner operáját, a zeneszerző muzsikája annyira „magával ragadta, hogy lelkében hallotta a lovagot”, akinek lovagi kastélya is megjelent a képzeletében. Ebből az álomképből vált valósággá a Neuschwanstein kastély.

Az épület helyén egy romos vár állt, amelyet már az uralkodó apja is helyre akart állíttatni. A kastélyt végül az a Christian Jank (1833-1888) tervezte meg, aki közreműködött a Lohengrin müncheni bemutatójához készült kulisszák megvalósításában. Természetesen az építkezésben részt vettek a müncheni királyi udvar hivatásos építészei is, Eduart Riedel, Georg Dollman és Leo von Klenze is. A munkálatok 1868-ban indultak el, az alapkövet 1869. szeptember 5-én tették le, azonban az építkezés egészen 1886-ig tartott, de soha nem fejezték be az épületet. Az uralkodó a csodálatos külső és belső megálmodása mellett azonban arra is odafigyelt, hogy az építkezés során a legmodernebb anyagokat és technikákat alkalmazzák. A Neuschwanstein kastélyba „folyó vizet vezettek, valamint bonyolult fűtőrendszert is kialakítottak”, továbbá a korban ultramodernnek számító konyhát alakítottak ki. Az ötemeletes épületet számtalan torony, csúcsos ún. fiatorony és oszlop tagolja. Azonban nemcsak a külseje lenyűgöző, hanem belseje is varázslatos, „selyem, brokát, lazurit, aranyozás, bronz, majolika, porcelán, márvány, valamint faberakás és fametszetek találhatók minden mennyiségben gótikus, román és bizánci stílusban”.

Termei közül az Énekesek terme említésre méltó. Mennyezete kazettás, amelyet díszes ornamentikával és az állatöv jegyeivel díszítettek. Az itt található bronz kandeláberek és gyertyatartók 600 gyertya elhelyezésére alkalmasak. A termet „márványoszlopos boltívek zárják le. A boltívek felett Parsifal, aki Lohengrin apja volt, „legendájának szereplői láthatók, a termet nekik szentelték”. A folyosók falait is Parsifal történetét megelevenítő képek borítják. Az épületben található trónterem kétszintes, „központi padlózata mozaikból készült ornamentális dísszel, valamint növényi és állati alakokkal”, díszítettsége „egy bizánci stílusú templom pompáját idézi”. A német mitológia és Wagner operáinak hatása számos további helyszínen megmutatkozik: a dolgozószoba egyik festménye Tannhäuser és Vénusz istennő találkozását ábrázolja, az ebédlőben Siegfried és a sárkány küzdelmét megörökítő bronz asztaldísz áll, a nappali falait Lohengrin legendáját életre keltő képek díszítik, az uralkodó dolgozószobájában pedig Tannhäuser története elevenedik meg. Fényűző hálószobája gótikus stílusban készült, a falakon lévő képek Trisztán és Izolda történetét mesélik el. A királyi lakosztályhoz tartozó várószoba falainak festményein Siegfried (Sigurd) története látható.

II. Lajost miniszterei „bírói felügyelet alá helyeztették” kastélyai, valamint az építtetésükre felvett kölcsönök miatt, majd pszichiáterek segítségével őrültnek nyilváníttatták, házi őrizetbe zárták, azonban pár nap elteltével, máig tisztázatlan körülmények között orvosával együtt tóba fulladt 1886-ban. Néhány héttel az uralkodó halálát követően a kastélyt már megnyitották a látogatók előtt. Annak ellenére évente közel másfélmillió turista ellátogat ide, hogy a Neuschwanstein kastélyt sohasem fejezték be teljesen, második emeletén, amelyet a látogatók elől el is zártak, található szobák falai csupaszak, és teljesen üresek.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Paola Calore: Bajor kastélyok; neuschwanstein.de; wikipedia

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné

2021.05.08