158

175 éve született Faludi Gábor, a budapesti Vígszínház aranykorának igazgatója

Vargáné Blága Borbála írása

faludi-gabor

175 évvel ezelőtt, 1846. május 1-jén született Faludi Gábor, a budapesti Vígszínház aranykorának igazgatója, akinek irányítása alatt a teátrumnak köszönhetően a magyar színjátszás és drámaírás új szakasza kezdődött el.

Waltersdorf Gábor néven, Téten látta meg a napvilágot (1886-ban magyarosította nevét Faludira). Édesapja Waltersdorf Salamon talmudtudós, édesanyja Klein Rozália (egyes források szerint szülei helyi kereskedők voltak), felesége Lővy Josefin (1846-1894), fiai Faludi Miklós, Jenő és Sándor színigazgatók, leánya Faludi Hermina, Vázsonyi Jenő MÁV elnök-igazgató felesége volt.

Faludi Gábor kiváló üzleti érzékkel rendelkezett, mindenfélével kereskedett. Devecserben a munkaadója olyan elégedett volt vele, hogy tízezer forintot hagyott rá, ezzel az alaptőkével kezdte felépíteni karrierjét. Évek múltán Budapestre költözött, és bérleti alapon 1878-ban megalapította az első magyar színházjegyirodát a Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utcában. A fővárosnak ebben az időben már olyan kínálata volt kulturális és szórakoztató programokból, hogy a jegyiroda sikeresen működött.

Új budapesti színház

A 19. század végén fővárosunkban három színház működött (az Opera, a Nemzeti és a Népszínház). Az új teátrum ötlete nem Faluditól származott, de a megvalósításhoz jelentősen hozzájárult. Úgy ítélte meg, hogy a gyorsan fejlődő város elbírna még egy színházat. Az ennek érdekében alakult részvénytársaság egyik meghatározó részvényese volt.

Az új színház helyét egy üres telekre tervezte, amit akkor mindenki elhibázottnak tartott. A villamos csak a Nyugati pályaudvarig járt, innen a Duna felé inkább külvárosi jellegű terület húzódott, a folyóparton kikötőkkel, raktárakkal, matrózkocsmákkal. Furcsa ötletnek tűnt ide felépíteni egy elegáns színházépületet. Faludi azonban úgy képzelte (és nem tévedett), hogy a város majd körbenövi a színházát. Felépítésével a Fellner és Helmer építészirodát bízta meg. Az általuk létrehozott épület különösen jól sikerült, arányos, jól ellátja a funkcióját, és a mai napig eleganciát áraszt magából.

Megnyílt a Vígszínház

A Lipót körúti Vígszínház 1896. május 1-jén nyílt meg páratlanul fényes külsőségek között.

vigszinhaz

A megnyitó darabot, A barangok vagy a peoriai vajvoda című 3 felvonásos vígjátékot Jókai Mór kifejezetten a színház számára írta.

Fővárosi Lapok, 1896. május 2.:

fovarosi-lapok-vigszinhaz

Az új színházat megtisztelte jelenlétével I. Ferenc József császár és király is leányával, Habsburg-Lotaringiai Gizella főhercegnővel. Távozásakor azt mondta: „Nagyon meg voltam elégedve, a színház igen szép és az előadás is jó.

Faludi Gábor ötvenéves volt, amikor gróf Keglevich Istvánnal és Szécsi Ferenc íróval útjára indította Budapest első magánszínházát, melynek előbb gazdasági igazgatója, majd társai kiválása után (1902-től) igazgatója és teljhatalmú ura lett.

Magyar Géniusz, 5. évf. 13. sz. (1896. március 22.):

magyar-geniusz-vigszinhaz-igazgatosag

Művészeti igazgatónak Ditrói Mórt (1851-1945) választotta, aki színigazgatóként már bizonyított Kolozsváron. Az onnan magával hozott, jól bevált színészei adták a Vígszínház új társulatának alapját.

A Vígszínház stílusa, a magyar színjátszás és drámaírás fénykora

A színház elnevezése kifejezte, hogy mire fog épülni a műsora: a korszakban divatos, könnyed francia vígjátékokra. Valami újat kínált a pestieknek, ezért hamar divatba jött. Kezdetben játékstílusának újdonságával és bemutatott darabjainak frivolságával hívta fel magára a figyelmet. Az évek során azonban jelentős magyar írókat (mint Bródy Sándor, Lengyel Menyhért, Szomory Dezső, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc és Molnár Ferenc) sikerült rávenni, hogy a Vígszínházba illő, új darabokat írjanak. Ezzel a magyar színjátszás és drámaírás fénykora kezdődött el. 1907-től ez a színház a kortárs magyar polgári dráma egyik legfontosabb teátrumaként az irodalmi életben is meghatározó tényezővé vált. Európai hírnevet szerzett magának, és premierjeire a világ minden tájáról odafigyeltek.

1897-ben Ditrói megalapította a Vígszínház színésziskoláját, melynek célja volt az igényeiknek megfelelő utánpótlás kinevelése (1903-tól 1949-ig működött). Az iskola segélyezésére a színigazgató évente 6000 koronát folyósított.

Faludi Gábor, a színház vezetője

A Vígszínház alapításától kezdve Faludi fontos szerepet játszott a magyar színházi életben, igazi vállalkozó-menedzser volt. Az idők folyamán nagyszerű színházi szakember lett, aki kitűnő érzékkel vezette az intézményt. Az ő irányítása alatt élte a Vígszínház az aranykorát, olyan „zsenialitással” kormányozta, hogy az intézmény művészi és anyagi helyzete mindig szilárd alapokon nyugodott, még a háborús időkben is.

Faludi a fiait is fokozatosan bevonta a színház irányításába művészeti, ill. dramaturgiai igazgatóként (Színművészeti Lexikon, 1929):

faludi-miklos-jeno-sandor

Szociális és humánus érzékenységéről tanúskodik, hogy 1903-ban, 20.000 arany koronás adományával megalapította a Vígszínház Nyugdíjegyesületét. Aktívan szerepet vállalt a színházi társadalom ügyeiben, 1918-ban a kezdeményezésére alakult meg a Budapesti Színigazgatók Szövetsége, melynek első elnöke volt. Mint városi képviselő a székesfőváros ügyeiben is részt vett.

Városi Színház

1917 szeptemberétől 1923-ig Faludi Gábor vette bérbe a fővárostól a Népoperát, a Tisza Kálmán téri hatalmas színházpalotát, és anyagilag rendbe hozta, fejlesztette.

budapest-nepopera-kepeslap

Sándor fia vette át az igazgatást, Jenő szervezte a társulatot. Faludi elengedhetetlennek tartotta a színpad átalakítását, amely az óriási nézőtérhez képest aránytalanul kicsi volt. Olyan színpadot építünk – mondta egy interjúban –, amely egyformán alkalmas lesz nagy opera vagy modern operett előadására. Megígérte, hogy a színház „minden estje külön szenzációja lesz Budapestnek”. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy igen változatos programot kínálnak, felváltva játszanak operettet, drámát, operát és revüt. A színházat valóban korszerűsítette, a nézőteret 2400 személyesre csökkentette. A Vígszínházétól független társulatot alkalmaztak, de időnként annak művészei is felléptek. Az intézmény a megváltozott belső elrendezés és koncepció mellé új nevet kapott, Városi Színház lett.

Szoboravatás

Színházi Élet, 1921. 22. sz.:

faludi-gabor-szobor

Amikor 1921-ben megünnepelték a Vígszínház alapításának 25. évfordulóját, az előcsarnokban leleplezték az alapítók, köztük Faludi Gábor szobrát, Róna József alkotását is. A szobor kifejezi az elismerést Faludi Gábor, „a zseniális színházi ember és melegszívű emberbarát” iránt, aki negyedszázadon át, óriási szervező munkával vezette és felvirágoztatta a színházat.

A Vígszínház eladása

1920. október 12-én a Pesti Hírlapban felreppent a szenzációs hír: „...Faludi Gábor negyven millió koronáért eladta a vígszínházi részvényeket és a színház bérleti jogát”. Egy kortársa szerint Faludi Gábornak a legnagyobb öröme az volt az életében, amikor megnyitotta a Vígszínházat, a legnagyobb bánata pedig, amikor eladta, és ki kellett vonulnia az igazgatósági irodából. Hetvenöt éves volt, amikor 1921 tavaszán átadta szeretett színházát Ben Blumenthalnak, a United Play Corporation amerikai színházi tröszt elnökének, és visszavonult a színházi élettől.

Halála, temetése, érdemei

Hosszabb betegség után, 1932. május 4-én, 86 évesen, Pannónia utcai lakásában csendesen elhunyt. Két nap múlva helyezték végső nyugalomra rendkívül nagy gyászoló tömeg jelenlétében a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben, rég elhunyt felesége mellé.

faludi-gabor-sirermleke

Fischer Gyula főrabbi kezdte meg búcsúztatását, majd Roboz Imre, a Vígszínház igazgatója, a Színigazgatók Szövetségének elnöke méltatta Faludi Gábor érdemeit. Góth Sándor színész, a régi Vígszínházi tagok és a Színészszövetség nevében szólt, Harsányi Zsolt író a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete nevében búcsúzott tőle.

Faludi Gábort sokan szerették, negyedszázados működése alatt csak tisztelőket és barátokat szerzett a színházi világban. Vezetése alatt a Vígszínház a hazai kultúra egyik legfontosabb oszlopa lett, európai hírnévre tett szert. Az ő igazgatóságához fűződik az új, világsikereket arató magyar drámairodalom megszületése, kivirágzása. Faludi Gábor „a nevét arannyal írta be a magyar színházi kultúra történetébe”.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Magyar Színművészeti Lexikon. Bp., 1929.
Mészöly Tibor: Színház a század küszöbén. Bp., Múzsák, 1986.
Faludi Gábor halála. In: Egyenlőség, 1932. 05. 14. p. 13.
Faludi Gábor meghalt. In: Pesti Hírlap, 54. évf. 99. sz. (1932. máj. 5.), p. 14.
Faludi Gábor szobra. In: Színházi Élet, 1921. 22. sz. p. 28.
Faludi Gábor temetése. In: Pesti Hírlap, 54. évf. 100. sz. (1932. máj. 7.), p. 6.
Faludi Gábor temetése. In: Ujság, 8. évf. 100. sz. (1932. máj. 7.), p. 8.
Meghalt Faludi Gábor. In: Pesti Napló, 83. évf. 99. sz. (1932. máj. 5.), p. 20.
Meghalt Faludi Gábor, a Vígszínház egyik megalapítója. In: Nemzeti Újság, 14. évf. 99. sz. (1932. máj. 5.), p. 16.
Meghalt Faludi Gábor, a Vígszínház megalapítója. In: Magyarország, 39. évf. 99. sz. (1932. máj. 5.), p. 5.
A Népopera uj gazdái. In: Színházi Élet, 1917. 12. sz. 12. p.
Porzsolt Kálmán: A Vígszínház titkaiból. In: Pesti Hírlap, 48. évf. 98. sz. (1926. máj. 1.), p. 35.
Sorry: Pletykálkodás az öreg Faludi Gáborról. In: Az Ujság, 8. évf. 101. sz. (1932. máj. 18.), p. 13.
Stella Gy.: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézet története. In: Színészek Lapja, 50. évf. 8-9. sz. (1931), p. 3.
Színház és zene. In: Pesti Napló, 47. évf. 79. sz. (1896. márc. 20.), p. 7.
Színházak eladásának kulisszatitkai. In: Pesti Hírlap, 46. évf. 112. sz. (1924. jún. 8.), p. 17.
A Vígszínházban. In: Fővárosi Lapok, 1896. máj. 7. p. 5.
origo.hu
hu.wikipedia.org

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből és egyéb, jelölt helyekről származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép (felhasználás enedélyezve); 10. kép.

2021.05.01