Az amerikai író és televíziós producer Dustin Thomason meglehetősen erős referenciával bír: Ian Caldwell társszerzőjeként a 2004-es Négyszögeléssel (The Rule of Four) 6 hónap erejéig(!) a New York Times bestsellerlistájának csúcsára jutott, több mint 25 nyelvre fordították le, hogy 4 millió példányt is meghaladó nagyságrendben keljen el belőle, s ezzel az évtized legtöbbet eladott debütáló regénye legyen. Thomason tudományos kurzusokra építő gimnáziumban végzett, mielőtt antropológiából diplomázott a Harvard Egyetemen, hogy aztán megszerezze az MD és MBA fokozatokat is a Columbia Egyetemen.
 
2012-ben megjelent második regényét már egyedül jegyezte: a 12.21 szintén meghódította a New York Times és a nemzetközi bestsellerlistákat, és nem maradt el a több mint húsz nyelvre történő lefordítása sem. Témája a címből következően természetesen a 2012-re jövendölt világvége: Közép-Amerika erdeiben egy kincsvadász felbecsülhetetlen értékű képes kódexre bukkan, amely évszázadokat vészelt át egy ősi maja város romjai között. Az Egyesült Államokba csempészi, ám ezzel egy ősi, halálos titkot is átjuttat a határon.

December első hetében a kódex Chel Manu, a Getty Múzeum antik műkincsekkel foglalkozó kurátorának, az ősi maja feliratok világhírű szakértőjének a kezébe kerül. A nőnek döntenie kell: kötelessége szerint értesítse a hatóságokat, vagy kihasználja az életben csak egyszer adódó lehetőséget, hogy maga fordíthassa le a kódex szövegét, az emberiség számára ugyanis a megjövendölt pusztulással szemben az az egyedüli remény, ha a kódexet sikerül megfejteni…

Dustin Thomason regénye azért felcsigázó olvasnivaló, mert a maja jóslat közeledtével még a nem hívők is hinni szerették (és szeretnék), hogy a hasonló fenyegetések ellen létezik megoldás, csak elő kell ásni őket – akár szó szerinti, akár átvitt értelemben. A 12.21-et többen Michael Crichton Az Androméda-törzs című könyvéhez hasonlítják, amely a modern „idegtudományoktól” az ősi rejtélyek terepére vezeti az olvasót. A valójában „tényeken” alapuló fikció rendkívül okosan keveri a realizmust a fantáziával, miközben sodró ereje tényleg letehetetlenné teszi a regényt.

Szilvási Krisztián