Parancsnokának William Bligh hadnagyot, a Királyi Haditengerészet tisztjét, gyarmati adminisztrátort, Joseph Banks angol természettudós, botanikus pártfogoltját nevezték ki. Bligh vitorlamesterként részt vett James Cook egyik útján. A hajón a kapitánnyal együtt negyvennégy tengerész volt, a küldetés természete miatt két civil kertész is utazott velük. A Bounty legénységének feladata Tahiti szigetén kenyérgyümölcsök gyűjtése, majd onnan Nyugat-Indiába szállítása volt. A kenyérfa sokoldalúan hasznosítható: gyümölcsét főzve, sütve fogyasztják, szárítva lisztté őrlik, fája kenu és bútor alapanyag. Kérgének rostos, belső részéből ruha, tejnedvéből ragasztó és tömítőanyag készíthető. Cook javaslatára kezdték széles körben telepíteni, abban a reményben, hogy a jól termő növénnyel megoldhatják a gyarmatokon a rabszolgák élelmezését.

A Bounty 1787. december 23-án indult Spietheadből. A rossz időjárási viszonyok miatt a legénység egy hónapig kísérletezett a Horn-fok megkerülésével. A hajó ezután keletre fordult, és Afrika déli csúcsán, a Jóreménység- és a Tű-fokot (Agulhas-fok) megkerülve szelte át az Indiai-óceánt. William Bligh megítélése kettős. Vannak, akik kegyetlennek tartották, más feltételezések szerint engedékenyebb volt a haditengerészet tisztjeihez képest. Ezt a kettősséget mutatja, hogy az általa rendbontónak tartott, de a legénység körében tisztelt, határozott John Fryert leváltotta a vitorlamesteri (fedélzetmesteri) tisztségből, és Fletcher Christiant nevezte ki a helyére.

A hajó tíz hónap után, 1788. október 26-án érkezett meg Tahitire, ahol öt hónapot töltöttek, több mint ezer növényt gyűjtöttek és készítettek elő szállításra. A legénység tagjai a kapitány engedélyével a parton gondozták a növényeket, és beilleszkedtek a helyi lakosok közé. Voltak például, akiket a helyi hagyományok szerint tetováltak, Fletcher Christian pedig feleségül vette az ott élő Miamitit. A Bounty 1789. április 4-én elindult Tahitiről a növényekkel.

Christian és huszonkét társa viszont nem akart hazatérni. Vérontás és komolyabb küzdelem nélkül szerezték meg a hajót. Bligh-t és a hozzá hű embereket mentőcsónakba ültették. Fryer, aki megpróbálta rávenni Christiant, hogy térjen vissza a szolgálatba, követte a kapitányt. Bligh egyetlen embert veszített, amikor a tofua-szigeti kikötésüket megakadályozták az őslakosok. A többiekkel negyvenhét nap után Kupang holland településen ért partot Timorban.

A lázadók Tubuai szigetén kerültek szembe az ott élőkkel, ezért visszatértek Tahitire. Az admiralitás a HMS Pandorát küldte utánuk. Közülük tizennégy embert elfogtak. A Pandora a Nagy-korallzátonynál balesetet szenvedett, a harmincöt áldozat közül négy lázadó volt. Fletcher Christian a legénység megmaradt tagjaival, tahiti nőkkel, férfiakkal és egy kisbabával tovább menekült. Úgy vélték, a Fidzsi- vagy a Cook-szigeteken könnyen rájuk találnak, ezért más úti célt kerestek. 1790. január 15-én fedezték fel a Pitcairn-szigeteket, amely rosszul szerepelt a haditengerészet térképén. A hajót, miután a rakományt lepakolták az egyik szigeten, a mai Bounty-öbölben felgyújtották.

Az egyetlen életben maradt tengerészre, John Adams-re (más néven Alexander Smith-re) 1808-ban talált rá a Topaz nevű bostoni hajó. Rajta kívül ekkor már csak tahiti nők, valamit gyermekek éltek a szigeten. Fletcher Christiant és a többi lázadót a velük együtt érkező tahiti férfiak ölhették meg, de volt, aki betegség vagy baleset áldozata lett. A szigetcsoport fővárosa ma Adamstown. 1825-ben a HMS Blossom is kikötött a Pitcairnen, még ők is találkoztak Adams-szel.

William Bligh és a Bounty útja

William Bligh gondosan vezetett naplója fontos szerepet töltött be a parancsnok, illetve az elfogott lázadók tárgyalásain is. John Fryer próbált segíteni Edward Christian jogászprofesszornak, Fletcher testvérének a történtek nyilvánosságra hozatalában, hogy az emberek ne csak Bligh verzióját ismerjék. Fryer hosszú és sikeres életutat járt be a Királyi Haditengerészetnél, 1812-ben nyugdíjban vonult, öt évvel később szülőhelyén hunyt el.

Bligh parancsnokot nem vonták felelősségre a Bounty legénységének lázadásáért. 1806. augusztus 13-án kinevezték az Ausztráliában található Új-Dél-Wales kormányzójának. Azzal a paranccsal érkezett, hogy tegye törvényessé a helyi rumkereskedelmet. Intézkedései számos telepes, tisztviselő haragját kiváltották, és végül a „Rum lázadáshoz” vezettek. Bligh-t a helyiek letartóztatták, parancsait visszavonatták, csak 1810-ben térhetett vissza Angliába. 1814-ben helyettes tengernaggyá léptették elő, de fontos megbízatást többé nem kapott.

Robert Merle A sziget című könyvét a Bounty története ihlette, ám a fikciós regény nem a lázadás történetét dolgozza fel, hanem az azt követő eseményeket a Pitcairn-szigeteken. George Byron ugyanezzel a címmel írt elbeszélő költeményt. A történetből öt filmfeldolgozás készült, az első 1916-ban, az utolsó 1984-ben: William Bligh-t George Cross, Mayne Lynton, Charles Laughton, Trevor Howard és Anthony Hopkins is alakította, Fletcher Christiant Wilton Powers, Errol Flynn, Clark Gable, Marlon Brando és Mel Gibson személyesítette meg. A karakter jellemét állítólag Marlon Brando adta vissza a legjobban. A történelmileg leghitelesebbnek tartott, 1984-es alkotásban Daniel Day-Lewis-t is láthatták a nézők, John Fryer szerepében.

Bogár Erika

Források: mult-kor.hu, en.wikipedia.org, en.wikipedia.org, en.wikipedia.org, findagrave.com, cegos.hu, titanbuvar.hu, bissauguinea.info.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.