Zongorista fekete kesztyűben

Filipp Szubbotyin koncertje

A boldog békeidők hangulatát véltem érezni vasárnap délután, amikor a zsinagógába léptem. Ismerősök köszöntötték egymást mosolyogva, általában magyarul, de egy-egy orosz szót is elcsíptem. A győri Zsinagógában, február 1-jén délután háromkor kezdődő koncert szervezője ugyanis az Orosz-Magyar Egyesület volt.

Szép lassan megtelt a nézőtér, a függöny mögül pedig egy szőkés göndör hajú fiatalember kukkantott ki, akinek kezét fekete kesztyű melegítette. Filipp Szubbotyin, a fiatal orosz művész moszkvai zenei tanulmányait követően a cseh fővárosban is képezte magát, s most már hosszabb ideje ott él. Sokoldalú ember, koncertezik, oktat és verset ír. Igazán kedves gesztus egy ilyen elfoglalt művésztől, hogy sokadszorra is elfogadta a győri orosz közösség meghívását. Korán reggel vonatra ült Prágában, és pontban háromkor helyet foglalt a zongoránál. Persze, előtte levetette a címben is említett ruhadarabot.

A művész a koncert műsorát a romantika jegyében állította össze: Beethoven és Chopin műveit hallhattuk. A német és a lengyel zeneszerző műveinek hangulata kiegyenlítette egymást. Az első darab, Beethoven Patetikus szonátájának súlyos, drámai indítását feloldották a további tételek, a harmadik részben visszaköszönő fő motívum pedig már táncos, virgonc.

Ezt követően, mikor felcsendült Chopin muzsikája, arra gondoltam, ennél megfelelőbb helyet ehhez a zenéhez nehéz lenne találni. A finoman, elegánsan díszített szépséges muzsika és a zsinagóga pazar belseje szinte rímelt egymásra. Ha valaha is ismeretterjesztő filmet készítenék Magyarország legelsőként megépült neológ zsinagógájáról, akkor valószínűleg Chopin zenét választanék aláfestő muzsikaként. Talán éppen a Fisz-moll nokturne-t, amelynek kicsit melankolikus hangulata illik az épület viharos történetéhez. A műsorban felcsendült még Chopin Fisz-moll polonaise is, amely talán a szerző kevésbé ismert darabjai közé tartozik.

Filipp Szubbotyin a műsor végére Ludwig van Beethoven Holdfény (cisz-moll) szonátáját illesztette be. A közönség jól láthatóan nagy figyelemmel hallgatta az ihletett előadást, s aztán vastapssal köszönte meg az élményt a rokonszenves fiatal művésznek. Mi jól éreztük magunkat, s talán maga Filipp Szubbotyin is, aki egy rövid ráadással, Csajkovszkij Altatójával örvendeztetett meg minket.

Nagyon jó dolguk van a zeneszerető győrieknek. Ha figyelmesen olvassák a híradásokat, remek előadásoknak lehetnek részesei. Most az Orosz-Magyar Egyesületnek mondhatunk köszönetet a szervezésért, de lehet, hogy érdemes a Magyar-Finn Baráti Kör és a Magyar-Japán Baráti Társaság munkáját is figyelemmel kísérnünk?!

Berente Erika

2015.02.03