149

Róma megalapítása

Ezen a napon történt: Kr. e. 753. április 21. ‒ Sulyok Attiláné írása

roma-varos

Az ókori római hagyomány szerint Kr. e. 753. április 21-én Romulus és Remus megalapította Rómát Közép-Itáliában, azon a helyen, ahol egykor az anyafarkas táplálta őket. A település kezdetben csupán egy volt a többi itáliai városállam közül, ám később a hatalmas Római Birodalom központja lett.

Mintegy 3000 évvel ezelőtt egy latinok néven ismert törzs telepedett le a Tiberis folyó nyugati partja feletti dombvidéken, a mai Olaszország területén. Az eleinte apró falvakból álló településnek a Tiberis folyó és a legendás hét domb kitűnő stratégiai helyzetet biztosított. Azért egyesíthette Itáliát, mert a félsziget közepén, a tenger és termőföldek közelében épült, illetve a Mediterráneumban is központi helyet foglalt el. Később egész Itália az uralma alá került, majd az ókori világ legnagyobb városává, a Római Birodalom székhelyévé fejlődött. A kutatók alapján ókori fejlődésének csúcspontján népessége elérhette akár az 1 millió főt is.

Róma alapítását az ókorban a Kr. e. 760-730-as évek közé tették, és a 8. század közepére helyezték azt a modern történetírók is. A legszélesebb körben elterjedt, Kr. e. 753. április 21-i dátum Marcus Terentius Varro polihisztor becslése nyomán keletkezett a Kr. e. 1. században. Ez Róma alapításának hagyományos dátuma, ám ezt csak Augustus korától tekintik a hivatalos alapítási évnek. Akkor számolta ki Varro Romulus születésének időpontját, és a város alapításáét is. Az időponttal kapcsolatban az ókori történetírók egyetértettek Varróval, miután Róma polgárai (a hagyomány szerint) április 21-én tartották Pales pásztoristen és az Urbs születésének ünnepét. A történettudomány nem szolgálhat ilyen pontos információval egy több mint 2000 évvel ezelőtti eseménnyel kapcsolatban, de az itt végzett ásatások során előkerülő leletek és a feljegyzett napfogyatkozások alapján Romulus és Remus korát valóban a Kr. e. 8. század közepére helyezhetjük. Újabb ásatási eredmények szerint azonban több mint száz évvel korábban kerülhetett sor a város alapítására.

A város alapításáról két monda is született. Róma monda szerinti alapítói Romulus és Remus, akik Alba Longából származtak. A fiúk gonosz nagybátyja, Amulius a latinok jóságos királyát, Numitort letaszította a trónról, és elűzte a királyságból. Megölette testvére fiait, leányát, Rhea Silviát pedig a Vesta-szüzek közé záratta. Mars isten beleszeretett Numitor lányába, akinek ikrei születtek. A trónbitorló el akarta pusztítani testvérének két fiúunokáját is, mert félt, ha felcseperednek, ők akarnak majd uralkodni. Elhatározta, hogy a Tiberis folyóba dobatja a csecsemőket. Ám Amulius emberei megsajnálták őket, és egy teknőben a vízre tették az ikreket. Miután a víz partra vetette a két fiút, egy nőstényfarkas megtalálta és táplálta a kicsiket (a lenti képen), így megmenekültek. Végül egy pásztor talált rájuk, aki becsülettel felnevelte az ikreket. Amikor felnőttek, és tudomást szereztek származásukról, visszatértek Alba Longába, bosszút álltak a gonosz királyon, és újra Numitort ültették trónra.

Romulus és Remus elhatározták, hogy ahol megtalálták őket, a Tiberis partján új települést alapítanak. Nem tudták azonban eldönteni, melyikük legyen a király. A választás madárjóslattal történt, mely szerint aki felett több madár repül, az lesz az uralkodó, így a 18 éves Romulus lett az új város első királya, melyet róla neveztek el Rómának. Egy alkalommal Remus kigúnyolta a város még épülő földsáncait, a készülő falakat, és átugrotta, ami súlyos vétségnek számított, ezért Romulus megölte. A közhiedelem úgy tartja, hogy a városalapító haragjában gyilkolta meg ikertestvérét, de ez a tragikus esemény, a gyilkosság Róma véres történelmére is utalhat.

roma-varos

A császárkorban azonban sokkal népszerűbb volt egy másik hiedelem, mely szerint a rómaiak ősei Trójából származnak. Erről Vergilius írt az Aeneis-ban. Ez a monda a trójai háború koráig vezette vissza a rómaiak eredetét, akik az onnan elmenekülő hercegtől, Aeneastól származnak (akit a legenda szerint Venus istennő szült), őt tekintik ősatyjuknak. Aeneas, a trójai hős kalandos úton jutott el Itália középső vidékére, ahol partra szállt, majd a latinokkal szerződést kötöttek, letelepedtek, és hosszú ideig békében éltek. A trójai herceg történetét egyébként a császárkorban is népszerűsítették, ugyanis Julius Caesar is Venus istennőtől származtatta magát. A találékony történetírók összekötötték a két mesét: a Trójából elmenekült Aeneas fia alapította Alba Longa városát, melynek trónját két testvér, Numitor és Amulius örökölte, tehát Numitor is tőle származott. Aeneas, a görög hős feleségül vette a latin király lányát, akinek a hagyományok szerint a leszármazottai között volt egy ikerpár, Romulus és Remus. Gonosz nagybátyjuk igyekezett tőlük megszabadulni, ezért elrendelte, hogy vessék őket a Tiberisbe. A többit már jól ismerjük.

Romulus mondája arra utal, hogy a város a környező törzsek olvasztótégelyévé vált (erre a legjobb példa a szabin nők elrablásának mítosza). Vajon mennyi valóságalapja lehet ezeknek a legendáknak? Annyi biztos, hogy a latinok és más közép-itáliai pásztornépek (akik növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak) Kr. e. 1000 körül telepedtek le az Appennini-félsziget nyugati partjainak termékeny síkságain, a Latiumban. Tőlük északra az etruszkok civilizációja helyezkedett el, míg a déli területek a görögök fennhatósága alá tartoztak, de itt éltek a szabinok is. „Az Alpok lábánál kezdődik az a föld, amelyet Itáliának nevezünk” – írta a földrajztudós Strabón az első római császár idejében. Az Itália név valószínűleg az oszk Vítelliú szóból származik, ami a latin vitulus (borjú) kifejezésre vezethető vissza. (A régi görögök korábban witaliának, a „jószág földjének” nevezték ezt a területet.), az „olasz csizma” beékelődik a Földközi-tengerbe (kettévágva azt egy nyugati és egy keleti medencére), emiatt központi helyet foglalt el az ókor legfontosabb kereskedelmi útvonalán.

roma-varos

Róma városát latin nyelven beszélő földművesek és pásztorok alapították a Kr. e. VIII. század közepén a Tiberis folyó partján, Közép-Itáliában. Az egymást érő kis falvak, melyek lakói egyszerű, nádtetős kunyhókban laktak, várossá fejlődtek. A legősibb település, a Roma Quadrata a régészeti források szerint a Palatinus-dombon alakult ki. Ezt bizonyítják az ásatásokon feltárt házmaradványok, vízgyűjtő medencék és a tárgyi emlékek. A város történelmi nagyságának egyik okát a történetírók a sok környező civilizáció összeolvadásában látják. A korai időszakban legerőteljesebben az etruszkok hatottak rá, akik jól értettek a vas és a bronz megmunkálásához, valamint a fazekassághoz. Számos rómainak hitt találmány valójában az ő örökségük, és etruszk eredetű magának Rómának a neve is. Városokat építettek utakkal, vízvezetékekkel, boltíveket készítettek, sőt még a tógát is ők vezették be. Átvették a görögöktől a phalanx hadviselést, rajongtak a fogathajtásért, a gladiátorjátékokért. A római istenek egy része is etruszk eredetű, valamint a latin abc a görög abc-ből etruszk közvetítéssel alakult ki. A Földközi-tenger medencéjében az egyik legjelentősebb kereskedőnéppé váltak a görögök és a punok mellett. A hagyomány szerint Kr. e. 616-ban szerezték meg Róma irányítását. A település pompás várossá fejlődött: csatornarendszere volt, templomokat építettek, hatalmas falak vették körül. Később a dél-itáliai görög gyarmatosítók is befolyásuk alá vonták a várost.

A királyság korában a római társadalom három rétegre tagolódott: patríciusok, cliensek (engedelmeskedők) és plebejusok. Róma alapításától kezdve folyamatos volt az idegenek beáramlása a városba, belőlük alakult ki a plebs (köznép). A római társadalom alapja a nagycsalád, melynek legidősebb férfitagja, a családfő korlátlan hatalommal rendelkezett, élet és halál ura volt, gyermekeit akár rabszolgának is eladhatta. A hagyományok szerint hét király követte egymást a trónon. Az államforma Kr. e. 510-ig állt fenn, ekkor a nép elüldözte az utolsó királyt, a „gőgös” Superbust, mert olyan gonosz zsarnok volt, hogy fellázadtak ellene. Ettől kezdve a szenátus (a patríciusnak nevezett előkelőkből álló vének tanácsa) hozta meg a legfontosabb döntéseket, és választotta meg a város vezetőit. A római köztársaság alatt mindig két konzult választottak, de csak egy évre.

roma-varos

Az évszázadok során a rómaiak mind több szomszédos népet, országot hódítottak meg. Róma fokozatosan terjeszkedett, először az Itáliai-félszigetet, majd a Kr. e. 2-1. században már a Földközi-tenger egész térségét uralta, ekkorra az egykori kis városállam egy nagy kiterjedésű birodalommá vált. A további hódításokkal Európa nagy része is a fennhatósága alá került, és emellett jelentős ázsiai és észak-afrikai területek is hozzá tartoztak. Így jött létre az ókori világ legjelentősebb birodalma, melynek székhelye a bukása után is az európai kultúra legfontosabb fellegvára maradt. Az ókori Róma az irodalom, a jog, a hadviselés, az építészet és a művészet terén is nagy hatást gyakorolt Európa későbbi fejlődésére, a település pedig jelképesen máig megőrizte vezető szerepét a világ nagyvárosai között.

Sulyok Attiláné

Források: Mike Corbishley: Az ókori Róma történelme – Világtörténet – fiataloknak; F. Chandler, S. Taplin, J. Bingham: Az ókori Róma enciklopédiája; Forisek Péter: A Római Birodalom képes története; rubicon.hu; ng.24.hu; tarjaniskola.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.

2021.04.21