Londonban látta meg a napvilágot egy sokszínű családban. Édesanyja orosz származású francia jelmeztervező volt, édesapja (szintén orosz) a londoni német követség sajtóattaséjaként tevékenykedett. Ez a nemzetközi família adta neki a lehetőséget, hogy több nyelven is beszéljen: angolul, franciául, németül, oroszul. Később megtanult spanyolul és olaszul, de tudott újgörögül és törökül is.

A patinás Westminster iskolába járt, de nem szerette, ezért 16 éves korában ott hagyta, és inkább a színészi pályáját választotta. Ezután a London Theatre Studioban tanult, 17 évesen kapta első színpadi szerepét. 1939-ben már színpadra állította első saját darabját is The Bishop of Limpopoland címmel. Egy évvel később jött el számára az első kis filmszerep, majd 1942-ben egy jelentősebb a The Goose Steps Out-ban.

A második világháborúban közlegényként szolgált, itt kötött életre szóló barátságot David Niven (későbbi Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas) színésszel. Innentől színházi és filmes pályafutása párhuzamosan haladt. Előbbiben Raszkolnyikovot és Lear királyt játszott, a moziban pedig utolérhetetlen Nero császár volt Mervyn LeRoy Quo Vadis? című 1951-es filmjében.

Ustinov rendezései közül kiemelkedik a Romain Gary regénye nyomán készült Lady L Sophia Loren főszereplésével, de több Mozart operaelőadást is dirigált. Számos színdarabja közül a legnevezetesebbek az egyaránt 1967-ben bemutatott Félúton a fán, valamint Az ismeretlen katona és felesége voltak. Az 1973-as, Disney-féle Robin Hood című animációs filmben John herceg és Richard király oroszlánjainak kölcsönözte a hangját.

Több novelláskötetet is kiadott, megírta önéletrajzát, illetve egy könyvet a Gorbacsov-éráról Az én Oroszországom címmel, amelyben nagy szerelmének, oroszföldnek adózik. Ebből hatrészes dokumentumfilmet készített a BBC. Nagy utazó volt, az Ustinovval a világ körül című útifilm-sorozatban a világ különböző pontjairól jelentkezett. Kalandjai során mindent kipróbált, megkóstolt, valóságos életművész volt. Többször járt Magyarországon is.

Összesen 9 forgatókönyvet, 11 regényt és elbeszélő kötetet, valamint több mint 20 színházi darabot írt. Nagy komolyzene kedvelőként Solti György ösztönzésére operát is rendezett Berlinben, Salzburgban, Londonban, Párizsban és Moszkvában. Tehetségét és sokoldalúságát később díszlet- és jelmeztervezőként is kamatoztatta a Don Giovanni-ban.

1960-ban a Stanley Kubrick rendezte Spartacus című filmben alakított szerepéért, majd 1964-ben a Topkapi filmvígjátékban nyújtott teljesítményéért Oscar-díjat kapott. 1968-ban Ira Wallach-kal együtt a legjobb író, a legjobb történet és a legjobb eredeti forgatókönyv összevont díjára jelölték. Fél tucat filmben játszotta Agatha Christie nyomozóját, Hercule Poirot-t, először 1978-ban a Halál a Nílusonban.

1968-ban a Dundee Egyetem első rektorává választották, és két egymást követő hároméves ciklust töltött be. 1991-től haláláig a Föderalista Világmozgalom elnökeként is tevékenykedett. Hatalmas autórajongó és -gyűjtő volt, Fiat Topolino, Lancia, Jowett Jupiter tartoztak a gyűjteményébe. Az 1960-as években Svájcba költözött, hogy elkerülje a brit adórendszert.

Háromszor nősült. Először Isolde Denham színésznővel, ez a frigy 10 évig tartott (1940-1950), egy lánya született belőle, Tamara. Második felesége a szintén színésznő Suzanne Cloutier volt, akitől 1971-ben vált el. Három gyermekük született: két lány, Pavla és Andrea, és egy fiú, Igor. Harmadik házasságát Hélène du Lau d’Allemans író-újságíróval kötötte, amely 1972-től haláláig tartott.

Peter Ustinov évtizedeken át állandó szereplője volt a különböző humanitárius akcióknak. 1971-től volt az ENSZ gyermeksegélyező alapja, az UNICEF jószolgálati nagykövete, számos jótékonysági gálát szervezett és vezetett a szervezet javára. Kofi Annan ENSZ-főtitkár egyszer azzal tréfálkozott, hogy ő lesz az utóda. II. Erzsébet angol királynő 1990-ben ütötte lovaggá, holott sohasem vallotta magát angolnak. Élete végén sokat foglalkozott az előítéletekkel is, ezért létrehozta a Sir Peter Ustinov Intézményt a sztereotípiák kutatására és legyőzésére.

Peter Ustinov életében olyan egyedülálló kulturális sokoldalúságot mutatott, amely gyakran vonta maga után a „reneszánsz ember” jelzőt elismerésül. 82 éves korában, 2004. március 28-án, szívelégtelenségben hunyt el Svájcban. Temetésén az UNICEF ügyvezető igazgatója, Carol Bellamy mondott beszédet Kofi Annan képviseletében.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, britannica.com, cultura.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.