119

Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című művének ősbemutatója

Ezen a napon történt: 1941. április 19. ‒ Bogár Erika írása

kurazsi-mama-es-gyermekei-berliner-ensemble

80 évvel ezelőtt, 1941. április 19-én mutatták be Zürichben Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című drámáját, amelyet sokan a 20. század egyik legnagyobb drámájának, mások pedig minden idők legnagyobb háborúellenes drámájának tartanak.

Bertolt Brecht 1898. február 10-én született Augsburgban, jómódú polgári családban. Orvosi tanulmányai 1918-ban, katonai szolgálat miatt megszakadtak, de a háború után sem tért vissza az egyetemre, érdeklődése a színház felé fordult. A müncheni kamaraszínháznál dramaturg, a berlini Deutsches Theaternél rendező és dramaturg lett. A fasiszta hatalomátvétel idején Dániába emigrált. Járt Finnországban, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban is. Innen 1947-ben tért vissza, először Svájcba, majd Kelet-Berlinbe. 1949-ben megalapította második feleségével, Helene Weigellel a Berliner Ensemble színházat.

Brecht drámaelméletében az általa létrehozott epikus színházat szembeállította a klasszikus színházzal, mely a katarzis megélésével bevonta a nézőt a színpadi játékba, és az érzelmekre hatva élményt kívánt nyújtani. Az ő színháza ezzel ellentétben a társadalmi problémákon való gondolkodásra sarkallja a nézőt, azáltal, hogy ismereteket közvetítve elidegeníti a cselekménytől.

Irodalmi munkássága elején írt művei expresszionista stílusúak, a lázadásról szólnak, később pedig már kíméletlenül, racionálisabban leplezte le a polgári életforma visszásságait. Aktív színházi emberként, reflektálva a változásokra és a nézői igényeknek megfelelően átdolgozta a saját és mások darabjait is. Egyik legismertebb műve az 1928-as Koldusopera című zenés darab, melyet John Gay 1728-ban bemutatott szatirikus operájából újított fel. Főhőse, Maheath (a magyar fordításban Bicska Maxi) profi bűnöző, bandavezér.

A Kurázsi mama és gyermekeit Hitler hatalomra kerülése után, 1938-ban, emigrációban írta Krónika a harmincéves háborúból alcímmel. A történetben Fierling Anna markotányosnő szekerével járja a hadszíntereket. Három apától született, felnőtt gyermekei, Eilif, Stüsszi és a néma Kattrin kísérik. Az asszony a maga módján mindent megtesz azért, hogy védje a családját. Eilifet, az idősebb fiát – miközben anyja figyelmét elterelik – mégis sikerül a verbuválónak rávenni, hogy katonának álljon.

Stüsszi, a kisebb fiú nem vállal harci szolgálatot, zsoldfizető lesz, anyja rá a legbüszkébb. Becsületes, az élete árán is teszi, amit a háborús körülmények elvárnak tőle. Eilif azonosul a katonaléttel, és egy rövid ideig tartó fegyvernyugvásban épp ez okozza a vesztét. A néma Kattrint Anna sajnálja, védi, képtelen magára hagyni, de ugyanakkor terhet is jelent a számára, pedig az önfeláldozó Kattrin nem olyan elveszett, mint azt anyja hiszi, ő a darab legtisztább, legemberibb szereplője.

A háborút kiszolgáló Kurázsi mama – a háborúból élő ember archetípusa – borzalmas árat fizet: elveszíti a gyermekeit, és az újra folytatódó harcokban egyedül, magányosan kel útra a haddal. Beteljesedik a sorsa, amit az első jelenetben az őrmester szavai vetítenek előre: „A háborút megfeji, hát adózzék is neki”. Brecht a jeleneteket bevezető narrációval nyomatékosítja a kegyetlen valóságot, a háború embertelenségét. A zenei betétek, a rövid jelenetek megtörik a történet egységét, megakadályozva, hogy a néző elmerüljön a darabban.

A drámát az Oskar Wälterlin vezette zürichi Schauspielerhaus-ban mutatták be először, 1941. április 19-én, melyet Leopold Lindberg (Erwin Piscator, az avantgardista színház egyik neves képviselőjének tanítványa) rendezett. Zenéjét Paul Burkhard szerezte (ő maga is vezényelte), a díszlettervező Teo Otto volt. Az egyszerű díszlet a későbbi előadások során is mintául szolgált, bár Brecht soha nem láthatta személyesen a zürichi előadást.

Therese Giehse játszotta Kurázsi mama szerepét. Az előadásról többek között Bernhard Diebold írt recenziót, a kritikusok leginkább az anyafigura aspektusait elemezték. Brecht ennek hatására a későbbi szövegváltozatokban jobban kidolgozta Kurázsi mama negatív tulajdonságait. A dráma hazánkban Nemes Nagy Ágnes fordításában, az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg először, 1958-ban.

Bertolt Brecht 1956-ban bekövetkezett halála után 1961-ben mutatták be a Kurázsi mama és gyermekei című filmet Helene Weigel főszereplésével, Peter Palitzsch és Manfred Wekwerth rendezésében. Mindkét direktor szinte a kezdetektől Brecht mellett dolgozott a Berliner Ensemble-ben.

A címlapképen A kurázsi mama és gyermekei színházi próbája látható Manfred Wekwerth rendezővel és Gisela May színésznővel 1978-ban a Berliner Ensemble színházban.

Bogár Erika

Felhasznált irodalom: mek.oszk.hu, enciklopedia.fazekas.hu, hu.wikipedia.org 1, hu.wikipedia.org 2, de.wikipedia.org 1, de.wikipedia.org 2

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2021.04.19