A korai hangosfilmek időszakában egymás után léptek színre a modern lányok, akik 120-as tempóval hódították meg a közönséget. Légies, karcsú alakjukkal, hullámos félhosszú hajukkal maguk mögött hagyták a „garconne” típusát. A rúzs és a kiszedett szemöldök a smink alapja volt, ami sokakban nemtetszést keltett. „És az álszemöldökfestés! Valódi szemöldökeiket kicsípik egyes mai lányok – arról nem is beszélve, hogy az milyen fájdalommal jár –, és helyébe a homlok közepébe festenek egy fekete ívet. S ezt nevezik szépnek! Evvel a vonallal homlokegyenest eltorzítják arcuk egységes harmóniáját. Mennyivel szebb a kikészítetlen, festék nélküli arc, amely szabadon mutatja egész igaz voltát és fiatalságát!” – írta a Pesti Napló újságírója 1937-ben. A fiatal lányok nem sokat törődtek azzal, mi a helyes és mi a helytelen, annál sokkal jobban érdekelte őket az, hogy mi a divat. A kacérság, a hullámos rövid haj, a rúzs, a modern és divatos nő titka, ahogy ezt Málcsi (Turay Ida) is gondolta az Új rokon című filmben. A lány, hogy meghódítsa szíve választottját, levágatja copfjait, és hullámokba rendezi a haját, kirúzsozza a száját és cigarettázik. A terve beválik, vőlegényjelöltje (Pethes Sándor), aki addig csak a kártyapartik miatt látogatta a „lányos házat”, most Málcsi kedvéért ül naphosszat a vidéki uradalom verandáján.

Perczel Zita (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

A divatot a filmvászon és a színésznők diktálták: Perczel Zita, Ágay Irén, Tolnay Klári, Turay Ida vagy Muráti Lili. A hangosfilmek sztárjai által megszemélyesített fiatal lányok cigarettáztak, táncolni jártak, és követték a legújabb divatot, mint például Az én lányom nem olyan című, 1937-ben készült vígjáték nőalakjai. Gitta (Tolnay Klári) és barátnői igyekeznek szembeszegülni a szülői elvárosokkal, titkos randevúkra járnak, és hisznek a szabad párválasztásban. A modern lány nemcsak a táncparketten volt fitt, hanem napközben is, mint a 120-as tempó című filmben Marianne (Muráti Lili), aki a teniszpályát és Budapest utcáit egyaránt versenypályának tekinti. A sport, a testedzés a divat szempontjából is fontos szerepet kapott. Télen a korcsolya- és síkosztümöket népszerűsítették a színésznők, ősszel túrakosztümöket, tavasszal és nyáron víkendre való könnyű lenvászonruhákat. „Muráti Lili, a mai lány típusa (…) úgy örül nappali sportruháinak, mint a sima vonalú estélyieknek” – írta képes beszámolójában 1934-ben a Színházi Élet.

Teniszhez öltözve (Gömöri Múzeum CC BY-NC-ND)

A jómódú középosztálybeli fiatal lányok életmódja és öltözködése sokszor váltotta ki az idősebb generáció nemtetszését. A lokálok világát, a hétvégi víkendeket túl merésznek ítélték, ami nem illik egy úrilányhoz. Ahogy az erős smink vagy egy merészebb vonalú ruha sem. „Bezzeg régen (…) milyen mások voltak! Nem ilyen hangosak, modortalanok, tiszteletlenek az öregekkel szemben! Milyen lehetetlenül öltözködnek a mai lányok: kifestik magukat, egyedül, gardedám nélkül szaladgálnak az utcán – a fiatal emberek pedig úgy bánnak a lányokkal, mint pajtásokkal, legfeljebb flörtölnek egy kicsit, de a világért se házasodnának. Milyen idők, milyen idők!” (Élet, 1938. február) Csakhogy a filmek közönsége és a magazinok olvasói nem foglalkoztak az idősebbek előítéleteivel, azt akarták tudni, milyen ruhában jelenik meg kedvenc színésznőjük a filmvásznon, vagy mit visel az új szezonban.

Ex librisen a kordivat (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

A filmkészítők, a magazinszerkesztők nem feledkeztek meg arról, hogy a modern lány image-hez hozzátartozik a kenyérkereset. A középosztálybeli úrilány alakja mellett a filmekben (Meseautó, Címzett ismeretlen, Nászút féláron, A hölgy egy kissé bogaras) megjelenő postáskisasszony, hivatalnokkisasszony, illetve gépírókisasszony legalább annyira otthonos a divat világában, mint bármelyik másik fiatal lány. A magazinok a dolgozó nőket is ellátták praktikus tanácsokkal: „A mostani szövetruha divatját elsősorban a dolgozó nő üdvözölte a legmelegebb rokonszenvvel és tette magáévá. A divat különben is nagyon megértő az egyszerűbb öltözködés híveivel szemben. Amilyen dús, fényűző az esti divat, amilyen nagyigényűek az úgynevezett „nagy ruhák”, annyira egyszerű, angolos a délelőtti és kora délutáni ruha, tehát a dolgozó nő ruhája.” (Színházi Élet, 1933/47.) A vígjátékok modern lányalakját a háború szele elsöpörte, helyette a drámai hősnők tűntek fel. A film még mindig divatot diktált, ám jóval konzervatívabb stílust, mint az évtized elején.

Címlapkép: Kiránduló szerelmesek (Déri Múzeum CC BY)

Fejes Katalin
Forrás: forumhungaricum.hu