Nem muszáj esetleg hamis párhuzammal a témába citálni Natascha Kampusch történetét, hiszen Rainer Frimmel már 2002-ben előrukkolt egy 90 percesre vágott Aufzeichnungen aus dem Tiefparterre (Notes from the Basement) című dokumentumfilmmel, amely egy bécsi kórház alagsorának évekig tartó pszichés és lelki feltárását mutatta meg, míg Ulrich Seidl 2014-ben A pince (Im Keller) című történetében az osztrák párkapcsolatokat törekedett körbejárni azon a helyen, ahol „a dolgok titokban történnek, néha erőszakos formában”. Markus Schleinzer 2011-es debütáló rendezői filmje, a Michael is egy pincebeli történet, amely a cannes-i filmfesztiválon Arany Pálma-jelölést kapott. Schleinzer addig leginkább az említett Seidllel, valamint Michael Glawoggerrel és Michael Haneke-vel való közös munkáiról volt ismert, ezúttal azonban maga írt és rendezett egy tiszta, de hidegen merev esztétikai keretek között lezajló pszichodrámát.

A történet szerint Michael (Michael Fuith) egy harmincvalahány éves, nőtlen biztosítási ügynök, aki kívülről nézve aprólékos és megrögzött szokások rabja, valójában azonban egy homoszexuális pederaszta. Külvárosi otthona acélredőnyökkel elzárható belsejében, egy hangszigetelt pinceajtó mögött már jó ideje tart fogva egy 10 éves fiút (David Rauchenberger), aki teljes mértékben ki van szolgáltatva a férfi beteg perverzióinak. A film egymásra utalt kapcsolatuk utolsó öt hónapját dolgozza fel egy nyomasztó kamaradráma keretei között. Schleinzer mozija objektív beállítódással, a nézőt manipuláló eszközök nélkül járja körbe ezt a felháborító témát, ahol a kamera többnyire tapintatosan marad távol a fiú könnyeitől. Fuith, a visszataszító címszereplő bőrében tipikusan magán hordja a pszichopata, zavart lelkületű férfiak minden ismertetőjegyét, míg a fiút játszó Rauchenberger rendkívül és fájóan közel kerül a nézőhöz.

A forgatókönyv óvatosan kezeli a pedofília témáját, és amennyire lehet, távol tartja magától a szemléltetését. A film olvasata több ponton épít a metaforikus megvalósításra, néha azonban kénytelen elérni ahhoz a határvonalhoz, ahol egyértelműen utal a felháborító tettekre, direkt hatást gyakorolván a nézőre. A Michael premierje 2011. május 14-én volt a cannes-i filmfesztiválon, hogy aztán onnan induljon a világ filmes seregszemléinek további állomásaira (Moszkva, Toronto, Rio de Janeiro, Tokió, London, Thesszaloniki). Az Arany Pálma-jelölés mellett természetesen elnyerte a 2011-es Viennale Filmdíját, valamint a Dublini Nemzetközi Filmfesztiválon Michael Fuith a kritikusok legjobb színésznek kiosztott elismerésével gazdagodott, továbbá az Európai Filmdíjátadón Markus Schleinzert jelölték az Év Felfedezettjének díjára is.

Szilvási Krisztián