Édesapja vagyonos, művelt ember volt, kései második házasságából született Charles. Édesanyja harmincöt évvel volt fiatalabb az apjánál, ezért korán megözvegyült. Nem sokáig maradt azonban egyedül, 1828-ban újból férjhez ment, egy magas rangú katonatiszthez, a későbbi Aupick tábornokhoz. Baudelaire az életrajzában „kegyetlen” mostohaapáról beszélt, gyűlölte őt, pedig valójában sokat segített neki.

A fiú nehezen bírta a rendet, a kötelezettségeket. Az érettségi után bejelentette, hogy író akar lenni. Belevetette magát a párizsi bohém világ önpusztító életébe, valószínűleg ekkor lett az ópium és a hasis rabja. Miután korán elpazarolta apai örökségét, mostohaapja 1841-ben egy hosszabb tengeri útra küldte Afrikába, Mauritius szigetére. Hamarosan azonban visszatért Párizsba, ahol folytatta nagyvilági életét; kábítószereket fogyasztott, hitelezői miatt állandóan költözködött. 1842-ben egy színházi előadás alkalmával ismerkedett meg Jeanne Duvallal, egy San Domingóban született mulatt színésznővel, a „fekete Vénusszal”, aki végzetesen beleégett a szívébe.

1848-ban Baudelaire-t is elragadták a forradalmi eszmék, a barikádokon harcolt, majd lapot szerkesztett, és kritikai kötete is megjelent. Költészetének alakulásában nagy hatást gyakorolt rá Edgar Allan Poe felfedezése, ő maga is fordította le novelláit, tanulmányait. 1852-ben szakított Jeanne Duvallal, és új szerelme, Aglaé (Apollonie) Sabatier felé fordult, aki a Fehér Vénusz című ciklus ihletője lett. Két évvel később pedig Marie Daubrun színésznő iránt lobbant szerelemre, aki a Zöldszemű Vénusz ciklusának múzsájaként vonult be a történelembe. Ennek hatására jelent meg 1857-ben egyetlen verseskötete, a Romlás virágai (Fleurs du Mal).

III. Napóleon ügyészsége erkölcstelenség címén vádat emelt ellene, valamint Flaubert Bovarynéja ellen is. Flaubert-t felmentették, Baudelaire-nek az ítélet szerint néhány versét ki kellett vennie a kötetből, és hosszú ideig csak csonkán jelenhetett meg. Második, bővített kiadása évekkel később, csupán 1861-ben látott napvilágot.

A költő tovább folytatta kicsapongó életmódját, alkohollal, ópiummal vigasztalódott, vérbajt diagnosztizáltak nála. Családja próbálta őt megmenteni, anyagi gyámság alá került, csak ennek köszönhette, hogy sosem kellett éheznie. Állandóan menekült hitelezői elől, szinte egész Párizsban váltogatta lakhelyét. Barátai sem vetették meg az alkoholt és a kábítószereket, egy Hotel Pimodán nevű szálloda ópiumterme volt a találkozóhelyük, szinte itt született meg a modern költészet.

Baudelaire sokat írt (verseken kívül irodalmi és művészeti tanulmányokat is), de sajnos ebből nem tudott megélni. A fiatal költők példaképüknek tekintették, a legnagyobb hatást Rimbaud-ra és Verlaine-re, valamint Mallarmé-ra tette. Előadó körutakat tartott Belgiumban, itt azonban nem volt sikere. 1865-ben Brüsszelbe költözött, Victor Hugo gyakori vendége lett.

Namurban, egy belga kisvárosban agyvérzést kapott, Párizsba szállították, utolsó hónapjait magatehetetlenül egy magánkórházban töltötte. Édesanyja karjai közt halt meg 1867. augusztus 31-én.

Nagy Mária

Forrás: kulturpart.hu, literatura.hu, irodalmijelen.hu, Világirodalmi lexikon 1. köt.:A-Cal. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1970.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.