Leövey Klára (névváltozatok: Löwey, Lövei) Máramarosszigeten látta meg a napvilágot földbirtokos családban. Édesapja, Leövey József korán elhunyt. Édesanyja, Szathmáry Eszter nagy gondot fordított lánya nevelésére, aki első tanítójának, Csehi Sámuelnak is köszönhetően szeretett iskolába járni. Ahogy kortársai, a későbbi márciusi ifjak, ő is megpróbálkozott a színészi pályával. Amikor rokonai révén Pozsonyba került, szívesen időzött az országgyűlés termének karzatán, érdeklődve figyelte az eseményeket, hallgatta a felszólalásokat.

1846-tól Teleki Blanka intézetében lett nevelőnő. Ez volt az első leányiskola, ahol szaktantárgyi oktatás folyt. Tanártársai közt találjuk Vasvári Pált, aki akkoriban még eredeti nevét, a Fejér Pált használta. Leövey Klára korai érdeklődése a politika iránt is elősegítette, hogy ebben a közegben végérvényesen a haladó eszmék hívévé váljon. Az intézet 1849 januárjában megszűnt. A szabadságharc idején Leövey részt vállalt a sebesültek ápolásában, a rászorulók és a honvédek segélyezésében. Teleki Blankával együtt követte a kormányt Debrecenbe, és segített a szabad csapatok felszerelésének összegyűjtésében. A fegyverletétel után támogatták a bujdosókat, reményt adtak honfitársaiknak.

1851-ben Teleki Blankát, majd őt is letartóztatták. Két évig tartó eljárás után Leövey Klárát öt év, Telekit tíz év várfogságra ítélték, melynek helyszínéül Kufstein várát jelölték meg. A vád többek között „leányok forradalmi nevelése, a forradalomban való részvétel” volt. Leövey 1856-os szabadulása után szomorúan látta, hogy a magyar nevelés ügye nem javult, sőt a helyzet rosszabb lett, mint előtte.

Visszatért erdélyi szülőhelyére, ahol először rokona kislányát tanította a család otthonában. Majd további tíz lánygyermek felvételével a háznál nevelőintézetet létesítettek. 1861-ben Leövey Klára az akkor már sikeresen működő intézet igazgatója lett, ám az iskolát a Habsburg közigazgatás – a hazafias nevelés eszméitől félve – indoklás nélkül még abban az évben bezáratta. „… a nevelő érzése, fájdalma mindezeket felülmúlja, ha művét erőszakos önkénnyel szétrombolni látja. Mert a nevelés a művészetek legnagyobbika és legnehezebbje, s csakis ha azt valódi hajlammal, igazi hivatással és szeretettel folytatjuk teszi a nevelést könnyűvé…” ‒ írta visszaemlékezésében.

1862-ben Párizsba utazott Teleki Blankával, aki 1857-ben amnesztiával szabadult a kufsteini várfogságból. Franciaországban emigráns magyar családoknál házitanítóskodott, 1865-ben tért vissza Magyarországra. 1870-ben az ő és Sztojka Klára erőfeszítései révén nyílt meg szülővárosában az Állami Leánygimnázium.

A Szilágyi István író, nyelvész – Arany János barátja – által alapított Máramaros folyóirat újságírója lett. Más lapok is közölték írásait, aktív szerepet töltött be a társadalmi és az irodalmi életben. 1848 eszméjéhez élete végéig hű maradt, elutasította a kiegyezést és Deák Ferenc nézeteit. A két testvér börtön című, egyetlen versét, melyet a kufsteini rabság alatt írt, 1891-ben közölte le a Kecskemét nevű hetilap. Várfogságáról az Emlékiratokban emlékezett meg. Kossuth Lajos halála kapcsán cikket írt, a párizsi világkiállításról cikksorozatban tudósított.

Leövey Klára 1897. április 8-án közlekedési baleset következtében vesztette életét. Máramarosszigeten, szülőhelyén helyezték örök nyugalomra, nevét több iskola is viseli.

Bogár Erika

Felhasznált irodalom:
Leőwey Klára egyetlen verse: A két testvér börtön
A Leövey Klára Gimnázium jubileumi emlékkönyve, Elődje, a Ranolder Intézet alapításának 130. évfordulója alkalmából
Leövey Klára a várbörtönben
Iskolánk névadója
Névadónk Leövey Klára
wikipedia.hu
Máramarossziget magyar irodalmi élete

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.