Kr. e. 31-ben, miután Actiumnál Marcus Antoniust és Kleopátrát legyőzte, Augustus Róma egyeduralkodójává vált, innentől kezdve az örök városban, sőt az egész birodalom területén „a régóta vágyott béke”, a pax Augustea honolt, ennek megfelelően a szobor a princepset „a béke megteremtőjeként ábrázolja”. Augustus pozícióját zseniálisan használta ki „saját művészetpolitikája érdekében”, portréinak új stílusát is „egy átfogó művészi program” részeként alakították ki.

A szobrot ismeretlen alkotója feltehetőleg az özvegy hitves számára készítette a Kr. u. 14-17. közötti időszakban. Eredetije valószínűleg bronzból vagy ezüstből készült, amelyet arannyal díszítettek, és Róma egyik központi terén, más forrás szerint valamely középületében állhatott.

A Kr. e. 5. századi görög szobrászat klasszikus stílusa nyomán készítették el Augustus idealizált portréját, amely „szabályos, kortalan arcot és testet ábrázol”. A princeps arca egyszerre tükröz komolyságot és akaratot. A szobor Augustust „imperátorként hadvezéri öltözékben ábrázolja, kinyújtott jobb kezében talán babérágat tartott, a győztesek jelvényét”, bal kezében pedig egy dárdát. Lábai fedetlenek, ezáltal azt hangsúlyozták, hogy „az emberfeletti, heroikus szférába” tartozik. Ezt erősítették a viselt páncélon ábrázolt istenségek is, akik szorosan kötődtek Augustus személyéhez. Az uralkodó lábánál a delfinen ülő kis Amor, Venus fia látható, amely egyértelmű utalás arra, hogy a Iulius nemzetség a monda szerint Venus istennőtől ered. A páncélzat legfelső részén Caelus, az ég istene „szélesen teríti ki köpenyét a mindenség fölé”, alatta a bal oldalon, Sol, a Napisten vágtat négyfogatú kocsiján, előtte a hajnalt megszemélyesítő Aurora és az általa magasra emelt Luna, a Holdistennő.

Két oldalán a mellvértnek Augustus védőistenei tűnnek fel: Apollo Napistenként griffmadáron ül, testvére Diana, aki fáklyájával az éjszakát jelképezi, pedig egy szarvastehénen lovagol. Alul Tellus, a földistennő „bőségszarujával az eljövendő, áldásban gazdag kor gyümölcseit mutatja. Fejét kalászok koszorúzzák, oldalán két játszó gyermek”, akik a különböző népeket jelképezik. A páncélzat „középpontjában a római hadijelvények visszaadásának ábrázolása áll, amelyeket Crassus a parthusok elleni keleti hadjárata során elveszített”. Augustus uralmának egyik legnagyobb sikerének ezt az eseményt tartotta, miután diplomáciai eszközökkel sikerült a rómaiak számára fontos tárgyakat visszaszerezni, éppen ezért esett a választás ennek „a jelképszerű ábrázolására”. Maga a parthus uralkodó adja át a légiók sasát és hadijelvényeit a római hadvezérnek. A páncél jobb és bal oldalán egyaránt ülő és gyászoló asszonyfigurák vannak, ők jelképezik az alávetett népeket. „A sárkánytrombita és a vaddisznójelvények feltehetően a nyugati kelta népekre utalnak. A bal oldali alakról azt feltételezik, hogy Kelet vagy Germania megalázott és adófizetésre kötelezett, de a fegyvereitől meg nem fosztott népeit személyesíti meg”.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Michael Siebler: Római művészet; Castiglione László: Római művészet; Brigitte Hintzen-Bohlen: Róma és a Vatikán : művészeti kalauz; Antik lexikon; Ürögdi György: Róma; wikipedia

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár