1369

A győrnádorvárosi katolikus leányárvaház, népiskola és polgári leányiskola (I. rész)

Várostörténeti puzzle 141. rész – Antaliné Hujter Szilvia írása

gyornadorvarosi-katolikus-leanyarvahaz

A Kálvária úti általános iskola elődintézményét közel 150 éve, 1872-ben árvaházként alapították, mely a következő évtől a nádorvárosi katolikus elemi leányiskolával egészült ki, majd 1925-től polgári leányiskolával bővült. Az évtizedek során az egyre terjeszkedő épületegyüttesben az árvaház, az iskola, a kisdedóvó és a „tápintézet” mellett a szociális gondoskodás más formában is jelen volt – a vidéki tanulók, az árvák, cselédek, bénult gyermekek és a magányos nők is otthonra leltek a falak közt.

Nádorváros lakossága

A török háborúk idején a várfalakon kívül eső Majorok területe elpusztult, majd a XVII. század végétől lassan ismét benépesült. A régi falvak helyén házcsoportok alakultak ki, a városi közigazgatás korabeli megszervezésével az újonnan települő részeket is a város hatásköre alá vonta. Először most is földművelő és állattenyésztő lakosság települt ide, az 1713-as összeírás szerint a „fehérvári” vagy „pusztai” kapu előtt 20 házban 110 ember lakott, 1787-ben már 222 házban 2890 ember élt. A Majoroknak nevezett terület a Nádorváros elnevezést a város közgyűlésétől 1848. június 13-án kapta, annak emlékére, hogy István nádor meglátogatta Győrt.

A nádorvárosi katolikus templom megépítését Dilts Józsefné 1761-es végrendelete tette lehetővé, mely 6000 forintról rendelkezett. Az alapítványt a kamillus szerzetesek gondjaira bízták, akik felépítették a templomot. A rend feloszlatása után, 1789-ben a templom és a kolostor Győr város kegyurasága alá került, a létrehozott önálló plébániával a későbbiekben az árvaház és iskola élete szorosan összefonódott.

Az árvaház

gyornadorvarosi-katolikus-leanyarvahaz

A fiúk részére 1832-től volt árvaház Győrben, ők a tűztorony emeletén laktak, de az árva leányokról nem gondoskodtak intézményi szinten. Az elhagyatott lánykákért havonta 4-5 forintot fizetett a város, és „kosztba” adta őket, természetesen szegény emberekhez, akik még hasznot is vártak a csekély díjból. E nehéz sorsú gyermekeken akart segíteni Winterl Antal nagyprépost, belvárosi plébános, aki 1872. szeptember 30-án a Kálvária utcában lévő Petánovits házban saját költségén egy leányárvaházat alapított. A házat először bérelte, és egy korosabb nő gondjaira bízott 8 árva kislányt. A fenntartási költségek fedezésére csak saját jövedelmeire és az ügye mellé felsorakozók adományaira számíthatott, különösen a Szent Erzsébet Egylet asszonyainak támogatására.

Religio (1887. 11. szám):

gyornadorvarosi-katolikus-leanyarvahaz

1873-ban Winterl Antal saját pénzén megvette a házat, és szeptemberben – miután itthonról apácákat nem tudott szerezni – Döblingből a Jézus kisded gyermekségéről elnevezett szerzetes nővéreket telepített le, akik az árvák gondozása mellett a leányiskolát és kisdedóvodát is elvállalták. Bár feltételül szabta, hogy magyarul is kell tanítaniuk, ennek az apácák később sem tudtak megfelelni. 1854-ig a nádorvárosi fiúiskolában is a német volt a tanítás nyelve – tekintettel a németajkú lakosok arányára –, de a hetvenes években a közhangulat már elvárta, hogy német helyett magyar nyelven tanítsanak.

A Szabad Polgár így írt 1873. október 12-én:

gyornadorvarosi-katolikus-leanyarvahaz

1873 októberében Trefort Ágoston vallás- és oktatásügyi miniszter győri körútja során felkereste a nádorvárosi árvaházat és leányiskolát is, de az apácákkal ő is csak franciául és németül tudott társalogni.

Trefort Ágoston vallás- és oktatásügyi miniszter látogatása (Győri Közlöny, 1873. október 16.):

gyornadorvarosi-katolikus-leanyarvahaz

Az árvaház mellé az alapító egy „tápintézetet” is felállított. Szegénysorsú kis „hamupipőkéket”, akiket csak nehezen tudtak eltartani otthon – igen olcsón, legfeljebb fele árán annak, amit magán háznál fizetni kellene – felvettek az intézetbe, és itt egyenlő gondozást kaptak az árva lányokkal mindaddig, míg szülőik vagy gyámjaik a csekély havi díjat megfizették utánuk.

Nádorváros iskolaügye

Azzal, hogy 1873-ban az elemi leányiskolát is elindította Winterl Antal, a városrész kritikus iskolai viszonyain enyhített. Nádorvárosban a római katolikus elemi iskola 1789-ben már fennállt. 1804-től a nádorvárosi városháza épületében egy tanteremmel működött, később két tanteremben helyezték el a két osztályt. 1872-ben a közgyűlési iratok szerint „a fiúk egyetlen tanterme a tényleg beírt létszámhoz mérten, de meg általában is szűk, sötét, padjai düledezettek, s a jelenleg beírt 112 gyermeket képtelen befogadni”. A sorozatos iskolaszéki, bizottmányi jelentések és tanfelügyelői felhívások után 1873-ban mégiscsak megszületett a megoldás, mikor Winterl Antal a tulajdonát képező nádorvárosi árvaház épületének egyik részét a városi katolikus leányiskola részére évi 110 forintért bérletbe felajánlotta. Mind az iskolaszék, mind a város közigazgatási hatósága örömmel fogadta az ajánlatot, és megkötötte a szerződést. A leányiskola áthelyezésével a fiúiskola is nyert még egy tantermet. Ezzel az évek óta fennálló elhelyezési gond ideiglenesen megoldódott. (A fiúiskola 1893-ig régi helyén maradt, később egy bérházban volt, majd átköltözött a Szent László iskola épületébe, melyet a katolikus autonómia épített.)

A leányiskola tehát az árvaház mellé költözött át. Winterl Antal felajánlotta a városnak, hogy új tantermeket is létesít, amennyiben támogatást kap, így 1873-ban az udvaron lévő istállók helyére, a Pásztor utcai részen 5000 forintos költséggel építtetett két tantermet. 1874 szeptemberében itt nyílt meg a 6 osztályos iskola. A Kálvária utca felőli épületben maradt továbbra is az árvaház.

A Győri Katholikus Árvaleányház kimutatása, amelyet a kegyes emberbarátokkal közöl Winterl Antal (Győr, 1879.):

gyornadorvarosi-katolikus-leanyarvahaz

Vargyas Endre megyei tanfelügyelő 1874-ben részletes jelentést írt az iskoláról. Ekkor a városrészből 130 lány járt ide, közülük 22 volt 6 éven aluli. Már új tanterme volt az óvodának és a tanhelyiségnek is, és tervezték egy önálló óvodai helyiség építését. 1875-től Fröbel-rendszerű óvodaként működött. (A Németországból és Svájcból elterjedt Fröbel-féle gyermekkertekben az 5-7 éves, még nem tanköteles gyermeket játékosan oktatták kézügyességi játékok és a társalgás módszerével.)

Vargyas Endre jelentése (Győri Közlöny, 1874. február 5.):

gyornadorvarosi-katolikus-leanyarvahaz

1874-ben az intézet fenntartására Győr szabad királyi város közgyűlése az elemi tanítónő részére 600 forintot, a kézimunka tanító részére 120 forintot, az iskola lakbéréért 110 forintot szavazott meg. A város részéről az intézetben helyeztek el 7 árvát, havi 3 forint díjért. Ezenkívül Zalka János püspök úr 1 árvát tartatott saját költségén havonta 7 forintért.

A döblingi nővérek továbbra sem tudtak magyar nyelvű oktatást biztosítani, ezért 1875. július 31-én helyüket Sopronból az Isteni Megváltóról elnevezett apácák foglalták el, akik az árvák nevelésén, a kisebbek gondozásán és az iskolás korúak oktatásán kívül még vidékiek nevelését is elvállalták. Köztük volt három okleveles tanítónő, akik a tanítás színvonalát biztosították.

Egy látogató ezt írta a Győri közlönyben 1877. szeptember 16-án: „Az épület első része lakhely, munkaterem, óvoda és egy csinos kápolnából áll. Az udvar műízléssel berendezett kert – az árvák itt tanulják a konyhakertészetet is – a középen a boldogságos Szűz gyönyörű terrakotta szobrával. A ház jobb szárnyát hálóhelyül használják, a kert jobb részén mintegy háromszáz lépés hosszú fedett folyosó vezet a kert végén levő keresztépülethez, a néptanodához, melynek külön bejárata is van a másik (Pásztor) utca felől is.

Winterl Antal 1879-ben írt jelentése szerint a három tanterembe évenként átlag mintegy 150 leány jár. E számnál a tankötelesek száma sem sokkal volt több. „A katholikus árvaleány-intézetben 40 leánykát neveltek olyan ismeretek átadásával, melyekre egy szegény sorsú nőnek társadalmi viszonyunknál fogva szüksége lehet, melyek a gyakorlati életben is hasznukra válik majd. Ilyen ismeretek a gazdaasszonykodás, a földművelés és a háziipar.

A képeslapon látható kert közepén állt a terrakotta Mária szobor:

gyornadorvarosi-katolikus-leanyarvahaz

Szab. kir. Győr városa katholikus leányintézetek értesítője, 1877-78.:

gyornadorvarosi-katolikus-leanyarvahaz

Winterl Antal az árvaház fenntartásában továbbra is az adományokra számíthatott. Hathatós támasza volt a Szent Erzsébet Egylet, melynek tagjai városszerte fenntartották az érdeklődést, jótevőket szereztek, gyűjtéseket szerveztek. Az 1880-as évek közepére évenként mintegy 2000 forint gyűlt össze az árvaház javára.

A Győri Katholikus Árvaleányház kimutatása, amelyet a kegyes emberbarátokkal közöl Winterl Antal (Győr, 1879.):

gyornadorvarosi-katolikus-leanyarvahaz

1879-ben óriási adományban részesültek, megkapták az árvaház tőszomszédságában lévő, a meglévőnél nagyobb területen fekvő úgynevezett Caneider-házat. Schmidt Istvánné, született Caneider Clementin – ki a házat testvérétől örökölte – 1879. évi augusztus 8-án tulajdoni joggal „a Caneider-család kegyes alapitványa” címén, örök időkre odaajándékozta a Győrnádorvárosi katolikus leányárvaháznak.

Az ajándékozási szerződés:

gyornadorvarosi-katolikus-leanyarvahaz

A cselédmenház

Az árvaházban felnövő lányok legtöbbször cselédként helyezkedtek el, de két alkalmazás közt sokszor kerültek kiszolgáltatott helyzetbe. Ezt látva Winterl Antal az új ház egyik részében apácák felügyelete alatt nőcselédek számára menedékházat hozott létre. Olyanokat fogadtak be, akik épp munkahely nélkül voltak, s addig maradhattak, míg újra elhelyezkedtek. A menházban vallási oktatásban részesültek, gyakorolták magukat a szükséges munkákban, mindezt szigorúan kötelező rend szerint.

1882-ben nyílt meg a cselédmenház (Győri Közlöny, 1882. május 4.):

gyornadorvarosi-katolikus-leanyarvahaz

Winterl Antal 1886 januárjában hunyt el, ekkor az árvaház tőkéje mintegy 40.000 forint volt. Az alapító nem élhette meg, hogy maga az ország bíboros prímása, Simor János 10.000 forint adományban részesítse az intézetet. Winterl még idejében gondoskodott arról, hogy alapítványa biztos kézbe kerüljön, a győri székeskáptalanra bízta annak kezelését.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:
Bán Istvánné: A Győrnádorvárosi Róm. Kat. Leányárvaháztól a Kun Béla Általános Iskoláig. Győr, 1980. Gépirat. (lelőhely: DRKPKK helyismereti gyűjtemény)
A Győri Egyesült Katolikus Plébániák Önkormányzati Egyházközsége által fenntartott Róm. Kat. Elemi Iskolák és Óvodák évkönyve az 1943-44. iskolai évről. Győr, 1944.
A Győri Katholikus Árvaleányház kimutatása, amelyet a kegyes emberbarátokkal közöl Winterl Antal. Győr, 1879.
A győri Szent-Erzsébet-Egylet bevételeinek és kiadásainak kimutatása az 1879. évről. Győr, 1880.
A Győrnádorvárosi Római Katholikus Kisdedóvó, Elemi és Polgári Leányiskola értesítői 1928/29es évtől 1943/44-es évig. Közzéteszi Winkler Mihály. Győr 1929-1944.
Hahnekamp György: Winterl Antal emléke. Lenyomat a Religio 1887-es évfolyamából. Bp. 1887.
Római Katolikus Plébániák által fenntartott Népiskolák értesítője 1891-92-es tanévtől 1940-41-es tanévig. Győr, 1892-1941
Sáry István: Győr város óvodái a 19. században. In: A városszépítő". Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából. Győr, 2008. p. 111-136.
Sáry István: Győr város iskolaügye Vargyas Endre tanfelügyelő működése idején. 1872-1888. In: A városszépítő". Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából. Győr, 2008. p.157-174.
Szab. kir. Győrvárosa kath. leányintézeteinek értesítője Winterl Antal pápai prelátus, nagy prépost, apát-kanonok és városplébános igazgatása alatt az 1877-1878-ik tanévről. Győr, 1878.
Tóth Antal: Győrnádorváros plébániája és templomának története. Győr, 1889.
Tölgyesi László: Kun Béla iskola történetének első 75 éve, 1873-1948. Gépirat. Győr, 1979.(lelőhely: DRKPKK helyismereti gyűjtemény)

A felhasznált képek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből származnak.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.

2021.03.18