A nemzeti operánk alapjául szolgáló színművet Katona József az Erdélyi Múzeum című folyóirat 1814-ben kiírt drámapályázatára készítette el, a nyertes színdarabot a Kolozsvári Nemzeti Színház felavatásán akarták játszani. A Bánk bánt azonban nem díjazták, sőt meg sem említették az eredményhirdetés során. Katona később átdolgozta művét, az 1819-es változat drámairodalmunk egyik alap darabjának számít. A mű II. Endre magyar király uralkodása idején játszódik, „megörökítve a király felesége, a meráni származású Gertrud és idegen udvartartása ellen irányuló magyar nagyúri lázadást, amely a királyné meggyilkolásával végződött”.

Erkel Ferenc karmesteri munkássága révén széles körű tájékozottsággal rendelkezett az operaműfajban, ami „elengedhetetlen feltétele volt a hazai operajátszás kivirágzásának. Alkotótehetsége ugyanakkor a magyar nemzeti opera megszületését tette lehetővé. Már első kísérletében nagy biztonsággal választotta ki a nemzetközi műfaji eszköztárból a nemzeti célnak megfelelő dramaturgiai és kompozíciós típusokat, és adaptálta őket a magyar drámairodalom által kínált heroikus-tragikus szüzséhez”. Első operáját 1840-ben mutatták be Bátori Mária címmel, amelyhez Dugonics András drámája szolgált forrásul. Az 1844-ben műsorra tűzött Hunyadi László című operájához Tóth Lőrinc Két László című színdarabját használták fel, erre „támaszkodva végrehajthatta a valódi nemzeti fordulatot az operaműfajban.”

A Hunyadi László 1844-es sikerét követően már felmerült Erkelben a Bánk bán megzenésítése. A korabeli sajtó 1850 őszén számolt be erről a tervéről, a librettót Egressy Béni valószínűleg 1846 és 1851 között el is készítette. Erkel 1851-től kezdve sok éven át komponálta az opera zenéjét, „folyamatosan csiszolgatta művét”, azonban a történelem viharai mind a megírást, mind a bemutatót késleltették. Az opera zenéjére jellemzők a magyaros vonások, előtérbe került a verbunkos ritmus és hangzás. Szintén a muzsika magyar jellegét erősíti a hangszerelés, továbbá olyan speciális hangszerek alkalmazása, mint a cimbalom, az oboa és a viola d’amore.

A premieren a kor legjelentősebb magyar énekesei léptek színpadra. Bánk bánt Ellinger József (1820-1891) tenor, Petúr bánt Füredi Mihály (1816-1869) bariton, Gertrúdot Hofbauer Zsófia (1840-1916) alt, Melindát a magyar csalogánynak nevezett szoprán, Hollósy Kornélia (1827-1890) énekelte, utóbbi amúgy Erkel egyik kedvenc énekese volt. II. Endrét Bignio Lajos (1839-1907) bariton, Ottót a tenor Telek Albert, Tiborcot pedig Kőszeghy Károly (1820-1891) bariton alakította.

A Bánk bán ősbemutatóján „szenzációs sikert aratott a mű nagyszabású zenedrámai koncepciója, amelyben Erkel tudatosan egyesítette az olasz, a francia és a magyar operastílust”. Erkel karmesteri pályafutása során alaposan megismerkedhetett Verdi és Meyerbeer operáival, emiatt a dramaturgia területén óriási tapasztalatokat szerzett, így volt képes saját művében „egyéni invenciójával a nagy operatragédia légkörét megteremteni”. A közönség lelkesen fogadta „a magyar elnyomottság és magyar nemzeti önérzet erőteljes kitöréseit, s amikor elhangzott a vigasztaló és biztató szó: Nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett! – az egész közönség tombolva éljenzett szent lelkesedésében, önfeledten ünnepelte a zeneszerzőt és az énekeseket”. Az opera politikai aktualitása miatt is a közönség tagjai „ovációjukkal hazafias hitvallást tettek”.

Ábrányi Kornél (1822-1903) zeneszerző, zenei író a premiert követően a következőket vetette papírra: „Erkel legújabb, régen várt dalművével fényesen bebizonyítá, hogy volt oka hallgatni, oly művel akarván meglepni s gazdagítani nemzetét, mely elévülhetetlen kincse fog maradni”. Mosonyi Mihály (1815-1870) zeneszerző, kritikus a Zenészeti Lapokban pedig így írt: „E dalműre nemzeti zeneirodalmunk méltán büszke lehet, akár az alakok magas szabásait, akár a gondolatok bőségét, akár a zene hatásos kidolgozását tekintjük”. Ugyanennek az évnek nyarán pedig így fogalmazott: „Erkel Bánk bán dalművében több eredeti magyar zenei gondolat található, mint bármely másban”.

Az 1930-as években alaposan átdolgozták Erkel zenedrámáját, a változtatások mind a dramaturgiát, mind a szövegkönyvet, mind a zenét érintették, napjainkban hol ezt, hol az ősváltozatot tűzik műsorra.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Winkler Gábor: Barangolás az operák világában; Erkel Ferenc: Bánk bán. Kossuth Kiadó; Képes magyar zenetörténet; Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György; Magyar irodalom Gintli T. (szerk.) (2015); wikipedia