104

Alvó szépség

Szilvási Krisztián filmajánlója

sleeping-beauty-poster

Aludni fogsz. Aztán felébredsz. És úgy fog tűnni, mintha az elmúlt órák sosem léteztek volna.” Nem túl bizalomgerjesztő munkaköri leírás, annak ellenére, hogy semmilyen konkrét fenyegetést nem tartalmaz. De éppen az az ijesztő benne, hogy azokról a kiesett órákról egyáltalán nem beszél.

Az ausztrál író, Julia Leigh bemutatkozó filmje, az Alvó szépség (Sleeping Beauty, azaz Csipkerózsika) témája cseppet sem olyan békés, mint a címadó Grimm-mese, sőt. Leigh saját forgatókönyvéből dirigálta a mozit, s ugyan a címlistán nem szerepel, de mindezt Jane Campion (Zongoralecke), a női lélek mélyenszántó ismerőjének felügyelete (és segítsége) alatt tette. A 2011-es cannes-i filmfesztiválon Arany Pálma-díjra jelölt mozi főszerepét az egykori gyerekszínész Emily Browning játssza, akinek nem lehetett túlzottan könnyű dolga, hiszen a meglehetősen szélsőséges helyzetekbe keveredő karakter hiteles alakításán túl azt is bizonyítania kellett, hogy (23 évesen) elég érett már a felnőtt szerepek eljátszásához is.
 
Eredetileg Mia Wasikowska bújt volna Lucy bőrébe, ám ő a Jane Eyre új feldolgozása kedvéért végül visszamondta a szereplést. Így esett a választás Emily Browning-ra, akivel a forgatás előtt „tapasztalatgyűjtés” céljából Julia Leigh megnézette Lars Von Trier Antikrisztusát, hogyan élte át benne Charlotte Gainsbourg az asszony figuráját. Az Alvó szépség története szerint az egyetemista Lucy csendes nemtörődömségben éli mindennapjait. Egyetlen célja, hogy kifizesse a lakása bérleti díját, szexuális kapcsolatai semmit sem jelentenek a számára. Ezért is vállalja el a hétköznapinak semmiképpen sem mondható lehetőséget: Csipkerózsikaként idős férfiak szexuális játékszereként, önmagáról órákon át mit sem tudva kell léteznie. A kábítószer hatása alatt töltött órák aztán lassan lassan a mindennapjai részévé válnak. Ahogyan azonban egyre gyakrabban fekszik bele luxuslakosztályának gyönyörű ágyába, úgy válik egyre erősebbé benne a vágy, hogy végre megtudja, mi történik vele, mialatt alszik.
 
A film valódi kérdése azonban az, hogy vajon mi lehet Lucy valódi motivációja: mazochizmus? Pénzszükséglet? Esetleg valami egészen más? A lány életét ugyanis zombiszerűen irányítja, kötélen rángatja saját egzisztenciális helyzete. Julia Leigh történetét két novella inspirálta: Yasunari Kawabata The House of Sleeping Beauties című 1961-es elbeszélése, valamint Gabriel Garcia Marquez Bánatos kurváim emlékezete című kisregénye, amelyek egyaránt olyan bordélyházakról szólnak, ahol a férfiak azért fizetnek a nőknek, hogy meztelenül, narkotizált állapotban feküdjenek melléjük. Leigh a lány figurájával kapcsolatban ugyan ad a nézőknek néhány kapaszkodót, viszont szerencsére nem eleget, így ki-ki maga vonhatja le a következtetéseit Lucy saját belső világával kapcsolatban. A Sleeping Beauty néhol steril, néhol humorral kezelt bepillantást enged a behódolásba és alávetettségbe, az erőszak mélységeibe, valamint a deperszonalizációba. Julia Leigh filmjének premierje a már említett 2011-es cannes-i filmfesztiválon volt, hogy aztán szereplését Sydney-ben, Helsinkiben, Hamburgban, Rióban és Chicagóban folytassa.

Szilvási Krisztián

2021.03.05