Amennyiben ezek a könyvtárak eredeti helyükön, eredeti csoportosításban őrzik könyveiket, múzeumi látványosságot kínálva, de tudományos célokra közzétéve – műemlékkönyvtárnak tekinthetőek. Sajnálatos módon – zűrzavaros történelmünknek köszönhetően – mindössze 5 maradt fenn hazánkban: Zircen, Gyöngyösön, Keszthelyen, Miskolcon és Pannonhalmán. Három egyházi gyűjteményként jött létre: a zirci apátsági könyvtárat a ciszterciek, a pannonhalmit a bencések, a gyöngyösit pedig a ferencesek alapították. A keszthelyi Helikon Könyvtár Magyarország egyetlen épségben megmaradt főúri könyvtára, a miskolci Selmeci Műemlékkönyvtár pedig egyik legrégebbi egyetemi könyvtárunk.

Keresztury Dezső szerint a könyveknek háromféle értéke van: tárgyi, tartalmi és eszközértéke. Egyrészt dokumentum, azaz valamilyen eseménynek, gondolatnak, információnak, véleménynek, tettnek, ízlésnek vagy szándéknak a tárgyiasulása, mely önmagában is lehet pompás, gyönyörűséges műalkotás, esztétikai gyöngyszem. Eszmei értéke a benne felhalmozott tudásanyag és tartalmi szépség, amit őriz és tovább hagyományoz a következő generációkra. De a könyv eszköz is, hiszen segítségével tanulunk, közvéleményt formálunk, segítenek a munkánkban, eligazítanak a világban. A műemlékkönyvtárak mindhárom értéket egyesítik gyűjteményükben. Feladatuk, hogy eredeti környezetükben mutassák be a régi könyveket, olyan csoportosításban, amelyet elődeink hagytak ránk, de emellett a kutatóknak hozzáférést engedjenek a bennük őrzött információkhoz.

Ezek a gyűjtemények csodálatos, korabeli környezetben mutatják be kincseiket, a látogatónak az az érzése, mintha múzeumban járna. Szemet gyönyörködtető bútorok, parketták, mennyezetek, galériák, földgömbök és még sok más szépség található ezeken a múltat őrző és bemutató helyeken. És ott vannak a régi könyvek a polcokon, a legérdekesebbek és legszebbek kiállítva, hogy közelebbről is megcsodálhassuk őket anélkül, hogy kárt tennénk bennünk.

Természetesen a modern világ nem kerülte el a műemlékkönyvtárakat se, állományukról tájékozódhatnak az érdeklődők online katalógusaikból, és muzeális dokumentumaik megtalálhatók a Muzeális könyvtári dokumentumok nyilvántartásában, valamint a Magyar Országos Közös Katalógus Régi Nyomtatványok Tagozatában, azaz a MOKKA-R-ben. Ezenkívül ezek a művelődéstörténeti és könyvtörténeti ritkaságok más közös katalógusokban is előfordulnak, mint például az egyházi könyvtárak közös katalógusában, az UNITAS-ban.

S mivel ezek a gyűjtemények nemzeti kincseket őriznek, melyek kulturális örökségünk részét képezik, előbb-utóbb digitális formában is hozzáférhetővé válnak majd az érdeklődők számára, erről a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia gondoskodik. A digitalizáció azt is elősegíti, hogy megóvjuk e muzeális értékeket, hiszen minél kevesebbet forgatjuk lapjaikat, annál tovább épségben maradnak, annál kevesebbet kell restauráltatni közülük, és annál kevesebbet kell állománymegóvásra költeni.

tmoni

Forrás: Wikipédia, Keresztury Dezső: Híres magyar könyvtárak, Bp, 1982, Illés György: Mesélő könyvtárak, Bp., 1984.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.