Csakhogy ez nem az a hely, ahol jó előre kiszámítható és megtervezhető a jövő. Ezen a helyen ugyanis pillantok alatt idegenek döntenek az ember életéről, egyeseket rabszolgamunkára kényszerítve, másokat pedig a halálba küldve. Ella szerencsés lány, mert a Varrodában fog dolgozni, ahol nagyon fontos személyeknek készítenek ruhákat.

Lucy Adlington regényének cselekménye a lengyelországi koncentrációs tábor, Birkenau (azaz ahogyan a regényben megnevezésre kerül: Nyírliget) Felső Ruházati Műhelyének bejáratánál indul. A műhelyben különböző korú és állapotú nők különféle munkákat végeznek, szabnak, javítanak, varrnak, vasalnak. Annak, aki itt akar dolgozni, nagyon ügyesnek kell lennie, és gyakran elég önzőnek is, hogy akár mások kárán munkát szerezzen magának, annál az egyszerű oknál fogva, hogy itt dolgozni annyi, mint életben maradni. Amint Ella belép a műhelybe, azonnal tudja, hogy nem lesz könnyű dolga, itt ugyanis minden nő arra törekszik, hogy a legjobb helyzetben legyen azon szempontok szerint, amelyek hozzásegítik a túléléshez. Ennek ellenére azonban Ellának sikerül lassan beilleszkednie és barátokat találnia. Közülük egy, Rose különösen fontos számára, valójában a kettejük kapcsolata öleli fel a regény egész cselekménysorozatát.

Bár nincsenek konkrét utalások, mégis sejthető, hogy nagyjából 1944-ben vagy 1945-ben járunk, abban az évben, amelyben a legtöbb emberi szállítmány érkezik a hírhedt haláltáborba. A sorokban és a sorok között jól látható a tiszta kép arról, hogy milyen állapotok uralkodtak akkor. Mindenki tudja, mi zajlik, a lányok azonban mégis bíznak abban, hogy a háború egyszer csak véget ér, és szabadok lesznek. Folyamatosan szövik az álmaikat, tervezik a jövőt, miközben körülöttük a borzalmak sokasága történik, és rendre elveszítik azokat, akiket szeretnek. A táborban egész különös kapcsolatok is születnek, így Carla és Mina is bekerül a képbe, az előbbi egy náci őr, az utóbbi pedig a varroda vezetője. Ellának nyilván a hozzájuk fűződő viszonya nem a tiszta, őszinte és következetes barátság mintapéldája, mégis egyfajta bajtársiasság alakul ki köztük, még ha csak időszakosan és körülményfüggően is.

A szerző a regényt hat fejezetre osztotta, amelyeknek különböző színek neveit adta, mint zöld, sárga, piros, szürke, fehér és rózsaszín. A fejezetek a főszereplő egy-egy fontos élethelyzetéhez kapcsolódnak, elmesélve azt, közben pedig az adott szín kiemelésével teremtik meg az alaphangulatot. Érdekes és meghatározó ez a tagolódás, amelyben helyet kap a címadó piros szalag is, amely később a szabadság és a barátság szimbóluma lesz. Lucy Adlington nagyfokú gyengédséggel bánik a szereplőivel, minden szenvedés és bonyodalom ellenére megtartja személyes jellemvonásaikat, úgy, hogy közben egy kicsit mindannyian jobb emberré lesznek. Tiszta és élesen meghatározható karaktereket rajzol, ebből adódik, hogy Ella szinte mindenkinek ragasztott nevet ad, amely összegzi a legjellemzőbb tulajdonságaikat, ezeket a neveket mind az állatvilágból kölcsönzi. Néhány fejezeten keresztül az olvasó már maga is azon gondolkodik, vajon a főszereplő milyen állat jellemvonásait viseli magán, aztán egyszer csak megkapja a választ, amelynél találóbbat ő maga sem gondolhatott volna. Okos és gyakorlatias, érzékeny és szenvedélyes, ravasz és könnyen alkalmazkodó, mégis lázadó – ilyen állat csak egy van. Többek között a regénynek ez a humoros és aranyos vonása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy könnyed, olykor vicces és szinte varázslatosnak mondható történetet olvassunk, ahelyett (vagy amellett?), hogy az Auschwitzban történt eseményekkel szembesülnénk. Mindez persze nem marad el teljesen, hiszen lehetetlen szétválasztani a történetet a helytől, mégis csupán olyan módon lesz látható, hogy sokkal fontosabbnak érezzük az egyes emberek közötti kapcsolatokat és az élni akarás vágyát, a jóindulatot és a segítőkészséget, mint azokat az eseményeket, amelyek ide vezették őket és amelyeket itt el kell szenvedniük. Úgy is mondhatnám, hogy a szerző sokkal inkább egy kapcsolatokról és érzelmekről szóló regényt írt, mintsem történelmi beszámolót, és ezek a kapcsolatok és érzelmek fonják össze és alakítják a történeteket.

Mindemellett a regényben fellelhetők az ismert történelmi részletek is, azokkal a személyekkel együtt, amelyek ezekben a történelmileg pontos feljegyzésekben megtalálhatók. Így Auschwitz parancsnoka, Rudolf Höss és annak felesége, akinek a varrodában ruhák készültek, az Áruházként megnevezett raktár (amelyet a táborban csak Kanadának neveztek), a foglyok lázadása és felkelése, a halálmenet, amelyben sokan életüket vesztették, mind valós történelmi események és helyek, amelyek keretet adnak a regénynek. A szerző azonban ennél tovább megy, és egy olyan megható szépirodalmi művet alkot, amelyben merészen választ helyszínt és történelmet ahhoz, hogy aztán az eseményeket azokból kiemelje, és egyetemessé tegye mindazokat a tapasztalatokat, amelyek itt megszülettek. Az döntések erkölcsi vonatkozásának fontossága mindvégig érződik, az életben maradás mint kitűzött cél lebeg mindannyiuk előtt, de ez senkit sem ment fel az alól, hogy a tetteiért felelősséget vállaljon. A regény mindezekkel együtt szép, könnyed, felemelő olvasmány.

Lucy Adlington angol írónő, több történelmi ihletettségű kötet szerzője, néhány YA-regényét díjazták vagy különböző díjra jelölték, köztük A piros szalagot is. A szerző emellett olyan kiadványok szerzője, amelyek korabeli öltözködési szokásokat tárgyalnak, leginkább női vonatkozásban, valamint megszállott régiség gyűjtő is. Műveit érthető okokból az olvasók és kritikusok felemelőnek, érzelemgazdagnak, varázslatosnak tartják.

György Emőke
Forrás: olvasoterem.com