Lechner Ödön 1845. augusztus 27-én született bajor felmenőkkel rendelkező polgári családban. Tanulmányait a József Politechnikumban, valamint a Berlini Építészeti Akadémián folytatta. Élete során egyaránt járt Olaszországban, Angliában és Franciaországban, útjai során komoly tanulmányokat folytatott, tapasztalatokat szerzett. Első alkalommal 1870-ben nyitott építészirodát, Pártos Gyulával közösen. 1873-ban nyert először jelentős középületre kiírt pályázaton, azonban végül pénzhiány miatt az aradi városháza nem készült el. A későbbiek folyamán számos város- és megyeháza épült meg tervei nyomán. 1875-ben Párizsba ment, ahonnan 1879-ben tért vissza, újra összefogott Pártossal, ekkor indult pályafutásának „felívelő korszaka”.

Kezdetben a historizmus mentén tervezte épületeit, de az idő előrehaladtával művei „egyre inkább magukon viselték tudatosan kialakított, a magyar népművészet motívumkincsén alapuló nemzeti építőstílusának, az általa megteremtett magyaros szecessziónak a jegyeit is, különösen ami a színes majolikadíszek alkalmazását illeti”. Angliai útját követően „alakult ki sajátos – a magyar népi ornamentikával rokonított perzsa és indiai elemeket is alkalmazó – formanyelve, és születtek 1897 után keletkezett művei”. Nevéhez többek között olyan épületek fűződnek, mint a szegedi és a kecskeméti városháza, a budapesti Takarékpénztár, a Földtani Intézet és az Iparművészeti Múzeum.

Pozsonyban a Szent Erzsébet-templom és plébánia alapkövét 1909. augusztus 23-án tették le, és 1913. október 11-én szentelték fel. Eredetileg a pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium kápolnájának szánták csak, de a város irányítói a telek átadásakor kikötötték, hogy az épületnek a környék lakosságát is szolgálnia kell, „így lett a kápolna templom is”. Az egyházi épület megépítésének mecénása Szapáry M. Gabriella grófnő volt.

A templom egyhajós, hosszúsága 30,94 méter, szélessége pedig 10,9 méter, jobb oldalánál egy 36,8 méter magas, henger alakú torony áll. Kék a lábazat, a templom falai, a toronysisak, valamit a tetőt fedő cserepek is. A kék falakat fehér falmezők díszítik, amelyek számos formát mutatnak: „kereszt, kör, ablaktámláról lecsüngő magyaros ornamentika, rózsák, füzérek, továbbá kék-fehér mozaikcímerek”, továbbá a Szentháromság jelképe, a háromszögbe foglalt szem is megtalálható. Néhány dísz, valamint a pillérek szürkék.

A tornyon „keskeny és íves záródású ablakok” vannak, a szint párkánnyal zárul, amelyet követően a román korszakra jellemző ikernyílások találhatók, amelyeknek vaskos oszlopok adnak keretet, a nyílások között pedig falsávok találhatók. „Ez az árkádos falfelület pártázatra emlékeztető formával kapcsolódik a kupolához”, amelyet majolika és égetett zománcozott tetőcserepek díszítenek, tetején pedig kettős kereszt látható, alját „aranyozott liliomos Anjou-korona ékesíti”. Vélemények szerint a kupola a magyar Szent Koronával hasonlatos, a kettős kereszt pedig utalhat az Árpád-házra.

A templomba vezető főkapu a kettős oszlopokkal keretezett boltív mögött nyílik. Felette a neves festő és grafikus, Vaszary János (1867-1939) tervezte üvegmozaik látható, amely egy anya és egy idős férfi társaságában álló Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolja a rózsákkal, utalva a szent legendájára, mikor a szegényeknek vitt kenyér rózsává változott. Az üvegmozaik kivitelezése pedig a korszak legjelentősebb magyar üvegfestője, mozaikművese, a nemzetközi hírű Róth Miksa (1865-1944) nevéhez fűződik. A főbejárat felett legfelül pedig „a katolikus liturgiára utaló ostya és kehely van”.

„A templombelső egyszerűségében is méltó a külső megjelenéshez.” Magyaros, stilizált díszítőelemek jellemzik, liliomok, tulipánok és egyéb virágmotívumok. A színek aránya azonban megfordult, a fehér lett az uralkodó, a kék pedig a kiegészítő szín, továbbá jelentős szerep jutott az aranynak is. Maga a templom egyterű, az oltárnak helyt adó apszist azonban ún. „szentélyrekesztő ív választja el a gyülekezeti tértől”. Az oltár fehér márványból készült és színes rózsákkal díszített. A hívek padjai azonban teljesen kékek. Magát a berendezést, a padoktól elkezdve a csilláron keresztül szintén Lechner tervezte. A későbbi felújítások során sokszor azonban nem törekedtek az eredeti elképzelések megőrzésére.

Lechner Ödön úgy vélte, „hogy a magyar építészet megújítását a nemzeti múltban, a népművészetben és a keleti művészetekben kell keresni. Egybefogta az építő-, szobrász-, ipar- és ornamentális művészeteket és mesterségeket. Egységnek tekintette az épületet, vallotta, hogy az épület külseje, belseje és minden szeglete, berendezése egy egység”. Munkássága során „a magyar építészeti formanyelv megteremtésére tett kísérletet”. A pozsonyi kék templom azon első nyugat-magyarországi épületek egyike, amelyet már a magyaros szecesszió szellemében terveztek és építettek meg.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Bede Béla: Magyar szecessziós építészet; Halász Csilla-Ludmann Mihály-Viczián Zsófia: Lechner összes; Magyar építészet 6. kötet A szecessziótól napjainkig; Új magyar életrajzi lexikon

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások