400

Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom

Remekművek világszerte 29. rész – Ősze Mária írása

lechner-odon-a-pozsonyi-kek-templom

Lechner Ödön (1845-1914) a magyar szecessziós építészet egyik legjelentősebb európai szintű alkotója, aki azon magyar építészek egyike, aki épületeivel óriási hatást gyakorolt kortársaira és az utókorra. Pozsony óvárosában található az általa, Vágó József közreműködésével tervezett Szent Erzsébet-templom és plébánia, amelyet a népnyelv az épület falainak és a tetőn található cserepek színe miatt egyszerűen csak kék templomként emleget.

Lechner Ödön 1845. augusztus 27-én született bajor felmenőkkel rendelkező polgári családban. Tanulmányait a József Politechnikumban, valamint a Berlini Építészeti Akadémián folytatta. Élete során egyaránt járt Olaszországban, Angliában és Franciaországban, útjai során komoly tanulmányokat folytatott, tapasztalatokat szerzett. Első alkalommal 1870-ben nyitott építészirodát, Pártos Gyulával közösen. 1873-ban nyert először jelentős középületre kiírt pályázaton, azonban végül pénzhiány miatt az aradi városháza nem készült el. A későbbiek folyamán számos város- és megyeháza épült meg tervei nyomán. 1875-ben Párizsba ment, ahonnan 1879-ben tért vissza, újra összefogott Pártossal, ekkor indult pályafutásának „felívelő korszaka”.

Kezdetben a historizmus mentén tervezte épületeit, de az idő előrehaladtával művei „egyre inkább magukon viselték tudatosan kialakított, a magyar népművészet motívumkincsén alapuló nemzeti építőstílusának, az általa megteremtett magyaros szecessziónak a jegyeit is, különösen ami a színes majolikadíszek alkalmazását illeti”. Angliai útját követően „alakult ki sajátos – a magyar népi ornamentikával rokonított perzsa és indiai elemeket is alkalmazó – formanyelve, és születtek 1897 után keletkezett művei”. Nevéhez többek között olyan épületek fűződnek, mint a szegedi és a kecskeméti városháza, a budapesti Takarékpénztár, a Földtani Intézet és az Iparművészeti Múzeum.

Pozsonyban a Szent Erzsébet-templom és plébánia alapkövét 1909. augusztus 23-án tették le, és 1913. október 11-én szentelték fel. Eredetileg a pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium kápolnájának szánták csak, de a város irányítói a telek átadásakor kikötötték, hogy az épületnek a környék lakosságát is szolgálnia kell, „így lett a kápolna templom is”. Az egyházi épület megépítésének mecénása Szapáry M. Gabriella grófnő volt.

A templom egyhajós, hosszúsága 30,94 méter, szélessége pedig 10,9 méter, jobb oldalánál egy 36,8 méter magas, henger alakú torony áll. Kék a lábazat, a templom falai, a toronysisak, valamit a tetőt fedő cserepek is. A kék falakat fehér falmezők díszítik, amelyek számos formát mutatnak: „kereszt, kör, ablaktámláról lecsüngő magyaros ornamentika, rózsák, füzérek, továbbá kék-fehér mozaikcímerek”, továbbá a Szentháromság jelképe, a háromszögbe foglalt szem is megtalálható. Néhány dísz, valamint a pillérek szürkék.

A tornyon „keskeny és íves záródású ablakok” vannak, a szint párkánnyal zárul, amelyet követően a román korszakra jellemző ikernyílások találhatók, amelyeknek vaskos oszlopok adnak keretet, a nyílások között pedig falsávok találhatók. „Ez az árkádos falfelület pártázatra emlékeztető formával kapcsolódik a kupolához”, amelyet majolika és égetett zománcozott tetőcserepek díszítenek, tetején pedig kettős kereszt látható, alját „aranyozott liliomos Anjou-korona ékesíti”. Vélemények szerint a kupola a magyar Szent Koronával hasonlatos, a kettős kereszt pedig utalhat az Árpád-házra.

A templomba vezető főkapu a kettős oszlopokkal keretezett boltív mögött nyílik. Felette a neves festő és grafikus, Vaszary János (1867-1939) tervezte üvegmozaik látható, amely egy anya és egy idős férfi társaságában álló Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolja a rózsákkal, utalva a szent legendájára, mikor a szegényeknek vitt kenyér rózsává változott. Az üvegmozaik kivitelezése pedig a korszak legjelentősebb magyar üvegfestője, mozaikművese, a nemzetközi hírű Róth Miksa (1865-1944) nevéhez fűződik. A főbejárat felett legfelül pedig „a katolikus liturgiára utaló ostya és kehely van”.

„A templombelső egyszerűségében is méltó a külső megjelenéshez.” Magyaros, stilizált díszítőelemek jellemzik, liliomok, tulipánok és egyéb virágmotívumok. A színek aránya azonban megfordult, a fehér lett az uralkodó, a kék pedig a kiegészítő szín, továbbá jelentős szerep jutott az aranynak is. Maga a templom egyterű, az oltárnak helyt adó apszist azonban ún. „szentélyrekesztő ív választja el a gyülekezeti tértől”. Az oltár fehér márványból készült és színes rózsákkal díszített. A hívek padjai azonban teljesen kékek. Magát a berendezést, a padoktól elkezdve a csilláron keresztül szintén Lechner tervezte. A későbbi felújítások során sokszor azonban nem törekedtek az eredeti elképzelések megőrzésére.

Lechner Ödön úgy vélte, „hogy a magyar építészet megújítását a nemzeti múltban, a népművészetben és a keleti művészetekben kell keresni. Egybefogta az építő-, szobrász-, ipar- és ornamentális művészeteket és mesterségeket. Egységnek tekintette az épületet, vallotta, hogy az épület külseje, belseje és minden szeglete, berendezése egy egység”. Munkássága során „a magyar építészeti formanyelv megteremtésére tett kísérletet”. A pozsonyi kék templom azon első nyugat-magyarországi épületek egyike, amelyet már a magyaros szecesszió szellemében terveztek és építettek meg.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Bede Béla: Magyar szecessziós építészet; Halász Csilla-Ludmann Mihály-Viczián Zsófia: Lechner összes; Magyar építészet 6. kötet A szecessziótól napjainkig; Új magyar életrajzi lexikon

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások

2021.02.20